Orosz súly a franciaországi kísérleti termonukleáris reaktorban

A tervek szerint 2027-től termel teljes kapacitással a 2011 óta nemzetközi együttműködésben épülő, franciaországi kísérleti termonukleáris reaktor (ITER). Átadását eredetileg 2016-ra tervezték, a mostani elképzelésben azért szerepel már 2020, mert a pénz sem jön könnyen össze, és a fukusimai baleset tapasztalatai is új biztonságnövelő feladatokat adtak a tervezőknek. A létesítmény fejlesztői és gyártói – akik a napokban egy szentpétervári konferencián osztották meg új kutatási eredményeiket –, mégis derűlátók, mert az erőműtípus sokkal biztonságosabb az atomreaktoroknál. Már a radioaktív anyag szükséglete is szerény, egy esetleges műszaki zavar során pedig olyan kevés energia szabadul fel benne, amennyi még a reaktort sem károsíthatja. A létesítmény lelke az (orosz nyelvű elnevezése rövidítéséből) a tokomak reaktor.

A mintegy 15 milliárd eurós beruházás jelentőségét a az Itar-TASZSZ hírügynökség a svájci Nagy Hadron-ütköztetőjéhez, illetve a Nemzetközi Űrállomáséhoz (ISS) hasonlította. A költségek 45 százalékát az Európai Unió fedezi, a többit azonos arányban adja össze az USA, Dél-Korea, Japán, India és Oroszország. Utóbbi az idén és jövőre közel négymilliárd rubellel (majdnem 100 millió dollárral) járul hozzá a költségekhez az állami Roszatomon keresztül. A társaság épp most adott be egy 6,5 milliárdos keretre vonatkozó kérelmet a pénzügyminisztériumnak, ez utóbbiakról az ITER oroszországi projektvezetője, Anatolij Kraszilnyikov tájékoztatta a hírügynökséget.

A Roszatom csoporton belül nagy feladat hárul a fúziós kísérleti berendezéseket is fejlesztő szentpétervári Jefremov Intézetre. Az orosz atomipar 2016-tól részben az ott folyó munkára alapozva indíthatja meg 2019-ig tartó szállításait a Marseille közelében lévő Cadarche-ban épülő fúziós reaktor áramellátó berendezéseihez, derül ki az AtomenergiaInfo helyszíni összefoglalójából. Az első szállítmányt a villamos gyűjtősínek adják, majd a következő feladat pedig a beüzemelés előtti ellenőrzés és beállítás lesz. A szakportál idézi Oleg Filatovot, a Jefremov Intézet tudományos igazgatóját, aki az ITER-fejlesztésekhez kapcsolódó fő oroszországi fejlesztések között a reaktor működéséhez szükséges alapvető rendszerelemeket emelte ki: a reaktor nagy hő- és sugárterhelésnek kitett belső falát, a szupravezetőket és a hálózati rendszerelemeket, végül a divertort és mindezek tesztelését. (A divertor távolítja el a fúziós plazmából a héliumot.) A szupravezetőket az orosz TVEL-hez tartozó Csepecki Mechanikai Művekben gyártják. A Roszatom a napokban a franciaországi Le Bourget-ben tartott első Nukleáris Világkiállításon kiállításon jelentette be, hogy párizsi központtal nyugat-európai regionális központot nyitott, európai partnerkapcsolatainak erősítésére.

Korszerűbb olvadékcsapda

Egy esetleges atomerőművi baleset alkalmával elsődleges feladat annak megakadályozása, hogy radioaktív olvadék kerüljön ki a környezetébe. Az e célra kifejlesztett, úgynevezett olvadékcsapdának a napokban egy továbbfejlesztett változatát mutatta be az orosz az Atomenergorojekt főtervezője egy orosz gyártású atomerőmű török megrendelőjének. A speciálisan az Akkuyu atomerőműre tervezett változat ellenáll a földrengéseknek, megnövelték az ütési és dinamikai szilárdságát, és egyszerűsítették a beépítésének technológiáját. Lesz olvadékcsapdája az új paksi blokkoknak is.