Búcsúzhat a Tigáz is

Egyre valószínűbb, hogy hamarosan az utolsó nagy hazai egyetemes gázszolgáltató, a Tigáz Zrt. is átadja a piacát a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által arra kijelölt társaságnak. Ez kizárásos alapon csak az állami Főgáz lehet, hiszen a terület másik két nagy szereplője, a GdF Suez és az E.On a közelmúltban már kérte a hivatalnál az érintett engedélye visszavonását. A Világgazdaság érdeklődésére ugyanis az 1,2 millió háztartást ellátó Tigáznál kijelentették: „egy üzleti vállalkozás csak akkor tudja tevékenységét végezni, ha az fenntartható, ellenkező esetben kénytelen azt megszüntetni. A részvényeseknek nem áll módjukban egy fenntarthatatlan tevékenységet finanszírozni.” Magyarázatként rámutattak, hogy egy egyetemes szolgáltatói engedély visszaadása a piaci szabályozó szervek által meghatározott feltételektől/megteremtett működési környezettől függ.

A Tigáz válasza azonban kételyeket is hagy a terveket illetően, hiszen a társaság nem a veszteséges tevékenység folytatásától határolódott el, hanem a fenntarthatatlanétól. A Tigáz ugyanis évek óta veszteséges, az maradt tavaly is, mégsem szállt ki az áltata mintegy egyharmados arányban ellenőrzött szegmensből. Inkább igyekezett rendezni sorait, aminek a kivárása eddig bele is fért az európai mércével is hatalmas olasz anyavállalata, az ENI költségvetésébe.

A kétely másik oka, hogy amennyiben az engedély sorsa szempontjából a fő kérdés az említett fenntarthatatlanság, vagyis az, hogy láthat-e az ENI perspektívát a magyarországi egyetemes szolgáltatásban, akkor sok múlhat azon, hogy tovább romlik-e a társaság számára a válaszában is említett, működési, szabályozási környezet. Nem egyértelmű, hogy igen. Ugyanis minden olyan új jogszabály, amely nehezítené az egyetemes gázszolgáltatók működtetését, az ugyanúgy sújtaná az állami Főgázt is, amely hamarosan már az érintett piac kétharmadát fogja lefedni.

Azonban az ENI mérlegelésben nemzetközi szempontok is belejátszhatnak. A csoport tevékenységében meghatározó súlyú az olaj- és gáztermelés, az ebből származó bevételek pedig tavaly az olajárak zuhanása és a gázárak szintén jelentős esése miatt megcsappantak. Emiatt az itteni egyetemes gázszolgáltatásról hozandó döntésében a korábbinál mégis nagyobb súly juthat a pénzügyi megfontolásoknak. Meg nem erősített hírek szerint a társaság a teljes magyarországi kivonulástól sem zárkózik el, így eladná az Agip töltőállomás-hálózatát is.

Miközben a tulajdonosok türelme fogy, a Tigáz vezetése egy nagy súlyú, rövid távú üzleti döntésre készül: elfogadja-e a hazai termelésű gáznak azt az árát, amelyet hétfőn ajánlottak fel kötelezően az egyetemes gázszolgáltatás számára. Ha nem fogadja el, akkor más forrást kell keresnie. Ha elfogadja, vagyis elkötelezi magát egy egész gázévre (mellé leköt gáztárolás és szállítási kapacitásokat is), az bonyolítaná számára a piacról való kilépést.

Nagy még a portfólió

A Tigáz helyzete kissé hasonlít az E.Onéhoz annyiban, hogy az egyetemes gázszolgáltatói engedély esetleges visszaadása az olasz hátterű cég esetében sem lesz feltétlenül azonos az országból való kivonulással. A Tigáz gázeladási bevételeinek a negyede ugyanis a versenypiaci értékesítésből származik, a cég ezen felül jelen van a gáz szállításában és annak nagykereskedelmében is. Viszont, ha elhagyná a lakossági piacot, be kellene zárnia nyolc saját ügyfélszolgálati irodáját. A többit már tavaly augusztus óta Magyar Posta üzemelteti számára, a saját fiókjaiban.