Fellicitálták az Ortutay-hagyatékot

Mind a közintézmények, mind a papírrégiség gyűjtők részéről nagy érdeklődés övezte az Ortutay Gyula hagyatékából rendezett árverést. Az Arte Galéria eseményén a 298 tétel nyolcvan százaléka elkelt, az ötmillió forintos összkikiáltási ár csaknem megduplázódott.

A védett tételek többségét intézményi vásárlók vitték el, vásárolt a Néprajzi Múzeum, a Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum is. A régiség- és kéziratgyűjtők mellet Ortutay néhány régi kollégája is licitált a kordokumentumokra. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának eddig ismeretlen iratai, köztük a kollégium 1932 és 1947 közötti tizenöt hivatalos u¨lésének jegyzőkönyve, amit kutatók még sosem láttak és az árverés előtt védettségi státust kaptak, 200 ezer forintos kikiáltási ár után 480 ezer forintért közgyűjteménybe kerültek.

Ortutay miniszteri kinevezései 1945 és 1947-ből átlagosan 20 ezer forint körüli árakon mentek, a legdrágább, 1947 áprilisi dátummal, 28 ezret ért. Diplomata útleveléért 70 ezer forintot fizettek. A kinevezései mellett a kitüntetései és az azokról szóló adományozó okiratai is nagy áremelkedésen estek át, az antifasiszta ellenállást igazoló oklevele 65 ezret, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjének adományozó okirata, 1947-ből 60 ezret, a Kossuth Érdemrend 1948-ból 46 ezer forintot ért.

Kádár János 1959-es, saját kezű levele Ortutay Gyulához, amelyben a főtitkár fölkéri a professzort a párt irányelveinek véleményezésére, 36 ezer forintért cserélt gazdát. A kéziratgyűjtők számára a kortársak írásain kívül is kínáltak csemegét. Ilyen volt Mária Terézia királynő levele Szeged városához 1767-ből, saját kezű aláírásával, ennek ára 20 ezerről 110-re ugrott, a Magyar Nemesi Testőrség levele javadalmazásuk javítása érdekében 1764-ben írt pedig még nagyobb arányú emelkedést ért el, 24 ezerről a tízszeresére, 240 ezer forintra nőtt. Szemere Bertalan eredeti aláírásával ellátott lemondása Borsod vármegye alispáni tisztségéről, amiben értesít, hogy a Batthyány-kormány belu¨gyminisztere lett, 90 ezer forintos leütési árat ért el.

A MTA aranyérmét Ortutay már csak a halála után kapta meg, 1978-ban, ezért megadták a másfél milliós induló árát.

A műtárgyak többnyire aktuális piaci áruk környékén fejezték be a licitet, Rippl-Rónai erotikus rajza 550 ezer forintért kelt el, Ferenczy Noémi akvarelljei 280 és 300 ezer forintos leütési árat értek el. Ferenczy Béni Aranykor című szobrának végső ára 190 ezerről ment el egészen másfél millióig, de itt inkább az alacsony kezdő ár számított különlegesnek, nem a magas leütési ár, hiszen sorszámozott, jelzett példányról van szó, és ritkán bukkan fel belőle, itt várható volt a milliós nagyságrend. Ezen kívül Dési Huber István műveiért volt a leghosszabb licitharc, a Gémeskutak címet viselő temperáért 220 ezer forintnál, a Fedor bácsit ábrázoló olajfestményért (akitől Ortutay a meséket gyűjtötte) 280 ezer forintnál fejeződött be a küzdelem és mindkét kép 30 ezer forint körül indult. Fedor bácsiról egy szénrajz is kalapács alá került Dési Huber szerzőségével, ennek 75 ezres ára 380 ezerre emelkedett.

Az alacsony kikiáltási árak az Arte üzletpolitikájából fakadtak, és azt a célt szolgálták, hogy a teljes anyag kikerüljön a piacra. Ez visszaigazolást nyert. Az árverés arra is példa, van igény ilyen jellegű rendezvényekre, és határozottan látszik a kéziratok, papírrégiségek iránti fokozottabb érdeklődés, nemcsak történeti anyagra, hanem a közelmúlt közéleti személyiségeinek hagyatékára is.