Kicsit fellélegezhetnek a finomítók

Évek óta visszatérő téma, hogy az európai olajipar finomítói túlkapacitással küzd, és gyökeres átalakuláson kell keresztülmennie. A finomító-bezárások vontatottan ugyan, de haladtak, most viszont az olajár esésével új helyzet állt elő. A múlt év végén és 2015 elején a finomítói árrések sokéves magasságba emelkedtek, ami ismét jövedelmezővé tette a finomítás- és kereskedelem üzletágakat. Olyannyira, hogy idén az első negyedévben a nagy olajcégek profitjának 60 százalékát ez az üzletág hozta, míg egy évvel korábban csak 18 százalék volt az arányuk. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy az olajár zuhanásával a kitermelésen realizálható profit drasztikusan visszaesett. A helyezt az integrált olajcégeknek kedvezett, hiszen volt mi tompítsa a kitermelés nyereségcsökkenését, míg például a kitermelés fókuszú norvég Statoil, amely az elmúlt években hatalmas profitokat zsebelt be, idén az első negyedévben meglepetésre veszteséget jelentett.

A Reutersnek nyilatkozó szakértők egyetértenek abban, hogy a finomítói árrések kitágulása átmeneti jelenség, és az olajcégek csak egy kis haladékot kaptak, de középtávon elkerülhetetlen a kapacitások további leépítése. Simon Henry, a Shell pénzügyi igazgatója szerint a finomítói árrobbanás már áprilisban mérséklődött, miután az olajárak 20 szalékkal emelkedtek a hónapban.

Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője szerint viszont nem biztos, hogy ilyen hamar véget ér a finomítók kedvező helyzete. Amennyiben az iparág arra számít, hogy csak átmeneti felívelésről van szó, lehet, hogy túl költségesnek tartják újraindítani a már bezárt egységeket. Emellett a finomítói fejlesztéseket klasszikusan a kitermelésből szerzett profitból finanszírozzák, márpedig ilyen alacsony olajár mellett a fejlesztésre költhető források is szűkösek.

Valóban jelentős új finomítói kapacitások belépése várható jövőre, főleg a közel-keleten, de ezek az óriásberuházások könnyen éveket csúszhatnak az alacsony olajár miatt. Korábban az orosz finomítók versenyétől féltették az európai üzemanyagpiacot, de az ottani gazdasági nehézségek miatt a cégek várhatóan nem kapják meg a kapacitásbővítések felpörgetéséhez szükséges adókedvezményeket. Így az orosz gázolajdömping megjelenése is későbbre tolódhat. Az elemző szerint számos tényező befolyásolja a finomítói marzsok alakulását, az egyes cégek kapacitásbővítései mellett a legnagyobb hatással az lehet rá, hogy visszaengedik-e Iránt az olajpiacra. Irán nagyon jelentős termelőnek számít, és olajának megjelenése a piacon újból áresést idézne elő, ami kedvező forgatókönyvet jelentene az európai finomítói iparnak. Az azonban bizonyos, hogy ezzel csak egy utolsó lélegzetvételhez juttatták az olajcégeket, hogy felkészüljenek a szükséges bezárásokra. Az olcsó energiaárak miatt ugyanis ma már nem ott kell finomítót építeni, ahol a fogyasztók vannak, hanem minél közelebb a kitermelés helyszínéhez. Ebben a versenyben pedig Európa kétségtelenül alulmarad a közel-keleti, amerikai és orosz termelőkkel szemben.