Harapós macska

Jól néz ki a Jaguar új középkategóriás autója, és nem csak azért, mert az R-Sport felszereltségű példányt vizsgáltuk. A kínálat közepén elhelyezkedő szint megfelel annak, amit a német-japán vetélytársak sportos megjelenési csomagként adnak: nagy légbeömlők elöl, mélyre húzott küszöbborítás, hatalmas felnik, diffúzornak látszó fekete betét a hátsó lökhárítóban. Két kerek kipufogóvégződést is kapott a nagyobb teljesítményű 2,0 literes turbómotor, de ezek aprónak tűnnek a hatalmas kivágásban. Jól néz ki, hogy nem króm csillog mindenfelé a karosszérián, hanem feketére fényezték a díszeket. A legújabb divatnak megfelelően hosszú a motortér, a kupésan ívelt tetővel fedett utasteret hátratolták, így nekem nehezemre esett a beszállás. Teljesen hátra kellett tolnom a vezetőülést, és kihúznom a kormányt, alig maradt hely a volán és a karosszéria között – igaz, az átlagnál magasabb vagyok. Túlnyomórészt alumíniumból készül a karosszéria, ám hiába a könnyűfém, ha abból sokat használnak fel, szinte kilóra annyi az XE tömege, mint a hasonló méretű és teljesítményű konkurenciának.

A belső tér kialakítása a Jaguar nagyobb modelljeit idézi, némi megszokást igényel, hogy nem ott van a kapaszkodó az ajtón, ahová ösztönösen nyúl az ember, hogy megállítsa a feltáruló ajtószárnyat. Furcsa, hogy az érintőképernyős fejegységben magyarul kommunikál velünk az XE, a műszeregységben pedig angolul. A navigáció is magyarul beszél hozzánk, de mindig figyelmeztet, hogy ezen a nyelven a hangvezérlés nem érhető el. Mind az analóg műszerek között elhelyezett multifunkciós, mind a középkonzolon elhelyezett nagyméretű érintőképernyő grafikája jól néz ki. Utóbbinál a térképen megjelenő kisméretű gombokat pontosan el kell találni, ami megnehezíti az utas dolgát.

Az egész autó méretre szabott öltönyként öleli körbe az embert, de már az első sorban is úgy tűnik, a másodikban pedig kifejezetten érezhető, hogy a németeknél szűkebben dolgoznak a brit szabók. A nagyméretű nyitható üvegtető miatt hátul erősen korlátozott a fejtér mérete, de széltében és lábtérnél is kevés a hely.

A sportos megjelenéshez passzol az egész autó hangolása. A kormány kifejezetten könnyen forgatható, de elég visszajelzést ad még így is, a fék jól adagolható. A nyolcfokozatú automatikus váltó igyekszik mindig a legjobb gyorsulást biztosítani, és nem csak padlógázra, ezért a pedál lenyomását némi gondolkodási szünet követi, amíg 3-4-5 fokozatot visszapakol a vezérlés, majd meglódul a karosszéria. Ezen úgy tudunk segíteni, hogy a kormány mögötti váltófülekkel átvesszük az irányítást az elektronikától; ez motorfék használatakor is jól jön. A motortér felől olyan hangokat hallunk, mintha kompresszor nyüszítene, pedig turbó pumpálja a levegőt a 2,0 literes motorba. Finom a működés, bőven elég a 240 lóerő, de a feltöltő mellett hagyhattak volna még némi motor- vagy épp kipufogóhangot is.

Az XE vételárát a vetélytársakéhoz lőtték be, a sportcsomagos német ellenfelek is ennyibe kerülnek hasonló teljesítményű turbómotorral – igaz, azoknál jellemzően feláras az automatikus váltó, míg a britek csak ilyennel kínálnak benzinmotort. Nagyvonalú, 3+2 éves garanciát ad a hazai forgalmazó, és az első három évben meghatározott futásteljesítményig ingyen adja a karbantartást is.