Megélénkült az érdeklődés a hatvanas évek művészete iránt

A tételek fele gazdára talált az Arte november 14-i grafikai aukcióján; többségük a kikiáltási ár környékén ment, néhány tétel ára azonban nagyon megugrott, így lett az elkelt tételek átlagos leütési ára a kikiáltások átlagának a duplája.

A legdrágább tétel Csernus Tibor egyedi akvarellje lett, amint ez várható is volt. Az Időkerék című, 1967 körül nyomdafestékkel festett nagyméretű kép 200 ezres kikiáltás után 650 ezer forintos leütési árat ért el, noha sérült, és szignója sincs. Csernus szerzőségéhez mégsem fér kétség, eredetiségét a pályatárs Lakner László igazolta. Laknertől is volt egy mű az anyagban, az 1969-es Igazi rózsa helyett című rézkarc. Az ötvenlapos sorozat 44. példányának 19 ezres kezdő árát 160 ezer forintig licitálták fel a gyűjtők.

A 2008-ban elhunyt Major János munkái gyakorlatilag soha nem bukkannak fel aukción, ha mégis megjelenik tőle valami a műtárgypiacon, akkor az inkább rézkarc, amelynek műfaji megújítására is törekedett. Öt évvel ezelőtt az Arténál 100 ezer forintot adtak egy rézkarcáért, de egyedi munkát eddig még nem árvereztek tőle. Most a Hol van az a nyár... című ceruza- és tusrajza 85 ezerről indulva 200 ezer forintért cserélt gazdát – Marsó Diana, az Arte vezetője nem elégedett a leütési árral, szerinte a mű becsértéke valahol félmillió forint körül van. (Major a hatvanas években az ipartervesekkel állított ki, gyakran foglalkozott szexualitással és zsidó témákkal. A hetvenes években a pártállami zaklatásokat megelégelve műveinek nagy részét megsemmisítette, a budavári gótikus szoborleletekről készített régészeti rajzolással tartotta fenn magát, valamint sírkőfotókat készített.)

Gedő Ilka 1946-os, szénnel rajzolt Önarcképére még Londonból is jelentkezett vevő, végül 46 ezres kikiáltási árát jóval meghaladva 240 ezer forintnál fejeződött be érte a licit. Uitz Béla cinkkarcának az ára is nagyot emelkedett: a General Ludd VI. lapja 1923-ból 44 ezer forinton indult, végül 190 ezernél állt meg.

Tóth Menyhért Folyópart című akvarellje 100 ezer forintot, Szántó Piroska Ádám és Éva című 1977-es pasztellje 75 ezer forintot, Szőnyi István Kerti pad című temperája 320 ezer forintot ért el, mindegyik hosszas licitmenet. Bálint Endrének mindhárom munkája elkelt, a legtöbbet, 90 ezer forintot a Kompozíció című linómetszetért fizettek. Vojnich Erzsébet Lépcső Nagykárolyban című 2005-ös pasztellképe 120 ezer forintot ért meg valakinek, ez a kezdő ár háromszorosa.

A következő, december 12-i árverésén rendhagyó műfajjal jelentkezik a ház: a szokásos grafikai tételek helyett fotókat, fotóérmeket és szobrokat kínálnak. Üvegnegatívokat adtak be hozzájuk, az előhívott képeken a század eleji Budapest látképei, valamint portrék láthatók, ezt egészítették ki további fotótételekkel, illetve egy fotóérem-gyűjteménnyel, valamint szobrokkal.