Albérletárak a Holdon - bérlők és bérbeadók feszülnek egymásnak

Robbanásszerűen és megállíthatatlanul elszabadultak az árak az albérletpiacon. A kínálat – miért tenne másként – szenvtelenül diktál, a keresleti oldal viszont egyre nehezebben viseli ezt, főként a fővárosban. Közösségi portálok albérletcsoportjaiban szabályos forradalom zajlik, a lakáskeresők egyre keményebben kritizálják a bérbeadókat. Nemritkán pamfleteket is olvasni, amelyek kifigurázzák a szerintük nem a földön járó tulajdonosokat. A kétszobás lakások havi bérleti díja nemhogy átlendült a 100 ezer forintos határon, de inkább közelíti a 150 ezret havonta, sőt a belvárosi kerületekben egy-egy szebb lakásért a 200-250 ezer forintos árat is elkérik. A minap egy petíció szövege is megjelent egy aláírásgyűjtő oldalon, ahol a kezdeményezők olcsóbb lakhatást, élhetőbb árú lakáspiacot követelnek. Átütő ereje a kilátástalan kezdeményezésnek egyelőre nincs, egy hét alatt mindössze 161 támogatót szerzett az albérleti piacot újragondoló ötletcsomag.

Miért ne adhatná ki bárki bármennyiért a lakását? – fogalmaznak a megértőbbek, és nehéz vitatkozni velük. A befektetését mindenki optimalizálni szeretné, a legtöbbet kihozva belőle. És hát való igaz, egy 40 milliós luxusterepjáró láttán senki nem kiált olcsóbb és elérhetőbb kínálatért. Aki teheti, megveszi. Másik oldalról valóban akadnak az állapot és az elhelyezkedés vonatkozásában túlzó árak. Felújításra szoruló, lepukkant lakásokat külvárosi területen is túláraznak a bérbeadók. Hátha. Hiszen ha kiveszik így is, miért ne tennék. Viszont az mindenképpen megrázó tapasztalat a piacon, hogy amíg fél-egy éve még lehetett átlagban 50-60 ezerért garzont találni, addig ma ennyiért a szobák mennek. Vagy többért: böngészésünk során láttunk 70-80 ezer forintért is aprócska szobát, nem a belvárosban, bútorozatlanul. A 145-150 ezret elérő díjak hasonló nemtetszést váltanak ki, inkább indulatból, mint okos megfontolásból. A rekorder egy havi 220 ezres portéka.

„De most úristen, ezt komolyan gondolja? Szerintem 2-est írt 1-es helyett, és 120 000 akart lenni ” – vélekedik Sophie.

„Aki ezt ki tudja fizetni, az inkább lakást vesz – így Hajnalka. – Ehhez képest a bankok jótékonysági intézmények.”

Joci szerint pedig: „Nagy az isten állatkertje.”

Kemény szavakban a piacot másként látók sem szűkölködnek:
„Ha nem tetszik, nem kell nézni, attól, hogy lefikázod, nem fogja olcsóbban odaadni neked!”

„Hajrá! Ki fogod adni. Ennyi savanyú a szőlő magyart! Tessék megdolgozni érte és 5 millió beugróval már lehet ilyen lakást venni, a törlesztőt pedig fizetni az albérletből. És igenis vegyenek magyarok, vegyünk több lakást, ne az oroszok és a kínaiak.”

„Vicc...” – összegez Tirina, amire befűzi a papírt a megszólított is: „Vicc vagy nem vicc – ennyi az ára, én nem tudok ezzel mit csinálni. Elindult egy piaci trend, ami az ingatlan/bérleti ár emelkedését vonja magával. Tény, hogy ezzel jelentősen felforgatja a piacot, és azok, akik eddig a belvárosban laktak a mostani és a jövőbeni árakhoz képest olcsó bérleményben, előbb-utóbb választás elé állnak. Azt lehet elemezni, hogy mi a jó vagy mi a rossz – de ennek a hirdetésnek kapcsán ezzel nem sok mindent lehet tenni” – fogalmaz a hirdetés feladója.

Az indulatokat talán a gyors változás indokolja. Egy év alatt többszörösére emelkedtek a díjak. A keresletet nemcsak a hagyományos bérbevevők növelik, tetézve az AirBnb szobakiadó rendszer és a turisták jelenlétével, hanem az emelés miatt a bérleményekből kiszorulók is, akik olcsóbb, távolabbi alternatívára kényszerülnek. A kisállattartók is hendikepesek, s fájdalom, a kisgyermekesek is. A kiadók olymértékben nyeregben vannak, hogy válogathatnak a kereslettúlsúlyos piacon, ami szintén nem teszi rokonszenvessé őket az albérletezők előtt.

„Nem szítani akarom a feszültséget a sorstársaim között, de elkeserítő, hogy milyen irreális árakon vannak szobák és minigarzonok” – írja Alíz. – Pontosabban 1-2 szoba olyan áron van, hogy már mindegy lenne, ha minigarzont nézne az ember... Legalább ha már 70-80-90-100... ezreket kell kiadni egy szobáért, akkor az ne legyen már penészes mind a 4 sarokban.”
A kibeszélőshow működik, a feszültség levezetve. És a keresés megy tovább, önkéntelenül is tolva felfelé az árakat.

Megjelentek az oldalakon a közvélemény-kutatók is. Az állam egyelőre sehol. Kicsit érthetően persze. A piac elvileg szabályozza magát. Például elmegy inkább a bankba olcsó hitelért. Havi 150 ezerből akár svájcifrank-alapon is urizálhatna bárki, a mai nyomott forintkamatok mellett pedig az albérlők császárából egyszer csak a lakástulajdonosok királya lehetne. Esetleg lakáskiadó – jó pénzért.