Erőre kapott a magyar műkereskedelem

Határozottan újra fejlődésnek indult az év végére a magyar műtárgypiac, bár ez még nem a kiemelkedő árakban volt tetten érhető, inkább a kiegyensúlyozottság, az erősebb vásárlói kedv és a széles körű kínálat jellemezte a második fél év árveréseit.

A két legnagyobb aukciósház forgalma a szezonban egymilliárd forint közelében járt, de a többiek közül is jó néhány elérte a százmilliós nagyságrendet. Az év a jubileumokról is szólt: a Virág Judit Galéria és a Kieselbach Galéria egyaránt fennállásának húszéves évfordulóját ünnepelte, a 90 milliós Mednyánszky-rekorddal az év egyik nagy meglepetését okozó debreceni Villás Galéria pedig az ötvenedik árverését rendezte meg. Megdőltek más életműrekordok is: Schönberger Armand, Vaszary János, Batthyány Gyula, Perlrott Csaba Vilmos, Ziffer Sándor táblázatunkban is szereplő árai egyben a legmagasabb összegek, amelyeket műveikért eddig megadtak magyarországi nyilvános aukción.

A stabilizálódás fő oka a külső környezetben rejlik: a befektetések nehézségei, a bizalomhiány, az alacsony alapkamat is becsatornázott befektetési szempontú vásárlókat a műkereskedelembe. Fontos fejlemény emellett, hogy új vevők is megjelentek, kialakulóban van egy friss gyűjtői réteg, zömében fiatalok, ők generálnak erősödést a „megfizethető árú” műtárgyak szegmensében. Új jelenség az is, hogy erősödött a specializálódás, érezhetően más karakterű közönsége van egy-egy árverésnek, az pedig hosszú távon jót tesz a piacnak, hogy nem ugyanazokat az arcokat lehet látni mindenhol.

A közönség változása a kínálatban is hangsúlyeltolódásokat eredményezett: a 19. századi alkotások iránt érdeklődők köre nem bővült, így ez a szegmens visszaszorult, kisebb és jelentéktelenebb anyag kerül ki a piacra, a korábbinál nagyobb számban lehetett viszont kortárs és modern műtárgyakkal találkozni az árverezőházak kínálatában. A régi mesterek kategória újrafelfedezése egybecseng a nemzetközi trendekkel: néhány év kihagyás után ismét több licitálót vonzottak az antik festmények. Az ebben a szegmensben hagyományosan erős Nagyházi Galéria karácsonyi árverésén az Esterházy Pál Antal herceg megrendelésére Jean Barbault által festett, A Föld allegóriája című védett festmény 11 millió forintért kelt el.

A legkeresettebb azonban még mindig a 20. század első fele, itt a legszélesebb a kínálat is: meghatározók maradtak a nagybányai neósok, a Nyolcak, a Kassák Kör, a római iskola, a Gresham-kör festői, de felzárkóztak melléjük az Európai Iskola művészei és a szentendreiek is. Ismét tanúi lehettünk szenvedélyes licitcsatáknak, és bár gyakran még mindig túl magasak a katalógusokban megadott becsértékek, a korábbi évekkel összehasolítva már több leütési ár került be a sávokba.

Újra megjelentek vevők a bútorokra is, pedig azok szinte eladhatatlannak bizonyultak a közelmúltban; a Nagyházi Galériában decemberben 2,8 millióért kelt el Ganz Ábrahám 19. századi ágya, 650 ezer forintért Alpár Ignác széke, a Biksady Galériában novemberben félmillióért talált gazdára egy art deco hálószobabútor, és többmilliós árakat értek el szőnyegek is, csakúgy, mint a BÁV-nál.

Szinte mindegyik háznál nagy számban forgalmaztak kerámiákat, változatlanul jól mennek a Zsolnay-tárgyak. A csúcsárat idén a Virág Judit Galéria karácsonyi aukcióján a Mattyasovszky-Zsolnay László formatervezésében készült Édenkert díszedény érte el, 6,5 millió forinttal. A BÁV a Zsolnay gyár korai szakaszának reprezentatív darabjaiból árverezett egy szép kollekciót, náluk kelt el 2,8 millió forintos leütési áron az Apáti Abt Sándor formaterve alapján 1900 körül készült nőalakos szecessziós lámpa. Nagyháziéknál a Fischer-kerámiákból volt gazdag választék, azok is vevőre leltek. A BÁV változatlanul tartja vezető szerepét az ékszerszegmensben, karácsony előtt több, befektetői szemmel is figyelemre méltó brillt kínáltak, közülük egy fülbevalópár lett a legdrágább, 7,5 milliós leütéssel. A háznál a képek közül Ferenczy Károly 1911-ben festett Ananász című csendélete érte el a legmagasabb árat, a novemberi aukción 18 millió forintot adott érte valaki.

A Nagyházi Galéria néprajzi árverésein a sok új érdeklődőnek köszönhetően minden esetben erős licitharcok dúlnak, az árak pedig kúsznak felfelé, különösen népszerűek voltak a holicsi fajanszok. A kilencvenes években divat volt ikonokat gyűjteni, az orosz vásárlók is jelen voltak a magyar piacon, aztán szinte teljesen eltűnt ez a műfaj a hazai kínálatból, de most visszatért. Igaz, inkább magyarok veszik, az oroszok csak akkor lépnek színre, ha ezüstokládos ikont látnak valahol, akkor viszont rendesen feltornázzák az árát, mint tették ezt a Nagyházi Galériánál, ahol 190 ezerről 900 ezerig licitáltak fel egy ilyen darabot.

Reigl Judit a rekorder

A magyar műkereskedelem még nincs eléggé becsatornázva a nemzetközi piacokra, de örvendetes magyar vonatkozású hírként érkezett, hogy december 10-én a Sotheby’s párizsi árverésén Reigl Judit Eclatement című, 1956-os festménye 315 ezer euróért (96 millió forint) kelt el, magasan becsértéke fölött, ez a legnagyobb összeg, amelyet eddig élő magyar festő alkotásáért adtak. A hazai aukciós piacra két kiállítás hatott érezhetően, és ez valószínűleg idén is folytatódik. Az El Kazovszkij-életmű kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában – a művész alkotásai több árverési katalógusba is bekerültek –, a másik a Ludwig Múzeum január 3-án zárult pop-art tárlata, amelynek nemzetközi anyagát magyar művészek, például Lakner László, Birkás Ákos vagy Korniss Dezső munkáival is kiegészítették.