Nincs élet a jegybank rózsadombi ingatlanában

Mintha megállt volna az idő a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Természettudományi Központjánál. A honlapján lévő történeti ismertetőben az olvasható, hogy a központ négy kutatóintézet egyesítéséből jött létre 2012. január 1-jén, de arról már nincs információ, mi lett a négyek egyikével, az MTA Kémiai Kutatóközponttal. A központ 1952 óta íródó története 2012 júniusáig tart – kifelejtve, hogy annak budapesti II. kerületi épületét az MTA 2014. december végén a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) értékesítette 2,7 milliárd forintért.

Az is az örökkévalóságra utal, hogy a tranzakció óta egyetlen kapavágás sem történt – legalábbis ezt tapasztalja az, aki jobb híján beles a rácsos kerítésen, miután a 2,5 hektáros objektum területére szigorúan tilos a belépés. Pedig meglehet, belül javában folyik a munka. Legalábbis erre lehet következtetni az MNB által 39 milliárd forinttal kistafírozott Pallas Athéné Domus Innovationis Alapítvány lapunknak adott válaszából, miszerint jelenleg előkészítő szakaszban van egy európai mércével is kimagasló színvonalú rákkutatási és diagnosztikai központ létrehozása. Azért az alapítvány volt illetékes a válaszadásra, mert az MNB – igazgatóságának (it) 2015. áprilisi döntése értelmében – nem pénzbeli vagyonrendelésként az ő rendelkezésére bocsátotta az ingatlant. Szakértők szerint bőven van, illetve lehet vele teendő, hiszen az egykori kémiai kutatóközpont területén – kívülről is jól láthatóan – egy sor lebontandó betonépület található. A telek előtörténete alapján az sem zárható ki, hogy az ottani kísérletek nyomán szennyeződött talajt is alaposan meg kell tisztítani, akár teljesen ki is kell cserélni.

A meglehetősen csúnya ingatlanoknak helyet adó telek pikantériája, hogy a Rózsadomb legfrekventáltabb részén van. Ez persze az MNB elmúlt közel kétévi luxusingatlan-vásárlásai ismeretében nem meglepő. A bankok bankja eddig közel 50 milliárdot költött ingatlanokra. A belvárosi Eiffel Palace-t 18 milliárdért szerezte meg, az egykor a Luxus áruháznak helyet adó Vörösmarty téri Kasselik-házat közel 5 milliárdért, a volt Lónyay-villát a budai Várban 3,4 milliárdért, és ugyanitt még közel 2 milliárdért vett egy Úri utcai műemlék épületet is. De jutott 2,1 milliárd a budapesti, I. kerületi volt Várkert kaszinó épületére, 1,3 milliárd pedig egy svábhegyi villára is.

Mindezekre bőven futotta az MNB-it által még 2014-ben megszavazott 90 milliárdos ingatlanvásárlási keretből. Ennek ellenére szakértők túl magasnak tartják azt a 2,7 milliárd forintot, amennyit a jegybank adott a volt kémiai kutatóintézetért az MTA-nak. Egy magánbefektető – a bontási költségeket és a telekhányadot figyelembe véve – aligha lett volna hajlandó 2 milliárdnál többet kifizetni az ingatlanért, hogy azon lakóépületeket húzzon fel, annak érdekében, hogy megtérüljön a beruházása. Márpedig a környéken szinte kizárólag lakóingatlanokat húztak fel. Például a volt kémiai kutatóintézettel szemben, az Erste Ingatlan Kft. által létesített J28 Szemlőhegy Ligetben, ahol az új, felső kategóriás, többszobás lakások négyzetmétere 600-800 ezer forintba kerül.

Egy lakópark-beruházáshoz hasonló megtérülés az MNB-alapítvány által tulajdonolt objektum esetében nehezen képzelhető el. Igaz, az alapítvány elsődleges célja – jegybanki alapítójának a célkitűzése szerint – nem is a haszonszerzés, hanem a tudásmegosztás.