Egyre könnyebb lebukni a lopott zenével

Nem szép dolog a lopás, főleg akkor, ha valakinek a szellemi termékéről van szó. Esetünkben a daláról. A napokban született elmarasztaló ítélet a No roxa áj című dal eltulajdonításának ügyében, amelynek jelentősége abban áll, hogy Tarcsi Zoltán, művésznevén Jolly előadásában több mint 22 millió alkalommal kattintottak rá a Youtube-on. Vagyis nem kicsi a tét. Bár  megkapta az engedélyt a zenei alap felhasználására, de arra nem kapott engedélyt, hogy a dalt a sajátjaként adja elő, az elsőfokú, nem jogerős részítélet szerint tehát lopta. A lassan két éve elhúzódó plágiumügy végére ezzel még nem került pont. A bíróság nyilvános bocsánatkérésre utasított, ezenkívül 200 ezer forint sérelmi díj megfizetésére, és a több mint 22 milliós nézettségű klip eltávolítására a YouTube-ról. A szerzői jogdíjakról később dönt a bíróság.

"Maga a szerzői jogi törvény nem tartalmazza a plágium kifejezést – magyarázta lapunknak Tóth Péter Benjámin, az Artisjus kommunikációs igazgatója. − Tehát amikor plágiumról beszélünk, akkor nem egy jogilag pontos kifejezést használunk. Amikor egy korábban meglévő dalt használ valaki egy új dal megírásához, átdolgozásról beszélünk, amihez az eredeti szerzők engedélye kell. Plágiumról csak akkor beszélünk, ha valaki akár átalakítva, akár változatlan formában a saját neve alatt akarja megjelentetni valaki más dalát.”

Ha valaki meghallja azt, hogy „én vagyok a híres egyfejű”, akkor mindjárt tudja, hogy Süsü, a sárkány daláról van szó. Legalábbis Magyarországon. Ám hét évvel ezelőtt bejárta a sajtót a hír, hogy Süsü dala nem is hazánkban, hanem Memphisben született. Willie Mitchell 1970-ben megjelent Cherry Tree című száma ugyanis kísértetiesen hasonlít Bergendy István 1975-ös Süsü-zenéjéhez. Szakemberek szerint a véletlen egyezés esélye akkora, mint a lottóötösé. Eljárás nem indult a Bergendy-ügyben, de ha indulna, a fő kérdés az lenne, hogy tudatos volt-e a plágium.

„A könnyűzenében sokszor előfordul, hogy hasonló motívumok, hasonló harmóniamenetek jelennek meg különböző dalokban – mondta az Artisjus kommunikációs vezetője a Mediaworks megyei lapjainak. − Amerikában nemrég a 70-es, 80-as évek zenéiből való átvételeket vizsgálták, és ott arra jutottak, hogy előfordulhat, hogy valaki véletlenül vett át egy motívumot egy másik dalból, de ettől még jogsértőnek tartják. A magyar jogban ilyen nem fordulhat elő. Nálunk csak a szándékos magatartást büntetik, különböző alapmotívumok és zenei ötletek átvételével nem lehet szerzői jogot sérteni.”

Azt viszont már kevésbé tudja a laikus közönség, hogy ilyen esetekben mekkora jogdíjakról beszélünk. Tóth Péter Benjámin szerint nagyon nagy a különbség az egy-egy zeneszám elhangzása utáni szerzői jogdíjak között, mert nem mindegy, hol játsszák. „Ha egy kis vidéki rádió lejátszik egy zeneszámot, ott a jogdíj is nagyon alacsony lesz, egy nagy országos rádióban viszont már 2500 forintot is hozhat a szerzőknek egy dal lejátszása. Egy Aréna-koncerten, ahol 10–20 ezer forint egy jegy, és mondjuk, 10 ezer néző van jelen, egy dal egyszeri elhangzása is tetemes összeget jelent, hiszen a szervező a teljes jegybevétel 4-5 százalékát fizeti meg szerzői jogdíjként” – mondta a szakember.

Az Artisjus kommunikációs igazgatója arról is beszélt lapunknak, hogy a zenészek jövedelmében a szerzői jogdíj körülbelül az egyharmadát szokta kitenni. „Kétharmadát a fellépésekkel szerzik meg. Ha külön nézzük a zenei albumok eladását, akkor az egy zenész teljes bevételének 4-5 százalékát teszi ki átlagosan. Vagyis a szerzői jogdíj egyre jentősebb bevétel, talán ezért is figyelnek oda jobban az érintettek” – hangsúlyozta Tóth Péter Benjámin.

A rendezvények szervezői jobban odafigyelnek a szerzői jogdíjra. „Élő zenés rendezvényből 2015-ben több mint 20 ezret jelentettek be, ezek elhangzásait kollégáink sorról sorra feldolgozták, hogy a szerzők megkapják a nekik járó jogdíjat – mondta Tóth Péter Benjámin. − Néhány évvel ezelőtt évi hétezer ilyen rendezvénnyel számoltunk, tehát harmadannyival, mint most. Valószínűleg nem lett sokkal több zenei program néhány év alatt, inkább arról van szó, hogy tisztult, jogkövetőbbé vált a piac. A rendezvények esetében az alap szerzői jogdíj a nettó jegybevétel 9 százaléka, ezt kapják meg utólag a dalszerzők. Nem akkora összeg ez, hogy ellehetetlenítse egy buli megszervezését, de érdemes előre számolni vele” – tette hozzá a szakember.