Negyedével javulhatnak a rákosok gyógyulási esélyei

Magyarországon évente az összes haláleset több mint negyedéért a rákos megbetegedések felelősek. Legtöbben ugyan még mindig szív- és érrendszeri betegségek következtében halnak meg nálunk, de ezeknek az eseteknek a száma az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, közben pedig a daganatos halálesetek egyre gyakoribbak. Évente 30-33 ezer, azaz egy közepes városra való ember hal meg ebben a betegségben. Ez a lakosságszámhoz viszonyítva nemcsak Európában, de világszinten is a legrosszabb eredménynek számít.

Évről évre több mint 50 ezer új beteget regisztrálnak, a mai napon több mint 300 ezren rákbetegek Magyarországon. A leggyakoribb a tüdőrák, amely minden negyedik daganatos halálesetért felelős, ezt követi a vastagbél és az emlő megbetegedése. Az adatok azért is drámaiak, mert ezeknek a halálozásoknak több mint a fele kivédhető lenne.

Miért van egyre több rákos beteg?
A magasabb életkorral nő a rák kockázata, tehát ha valaki elég sokáig él, nagy eséllyel még akkor is rákban fog meghalni, ha egyébként egészséges az életmódja. Míg hazánkban 100 éve a születéskor várható élettartam alig haladta meg a 40 évet, ma már a férfiak 72, a nők pedig 78 évre számíthatnak a születésükkor.

Bár a legtöbb rák miatti elhalálozás ma is 70 éves kor felett történik, de egyre fiatalabbak a betegek: míg 2001-ben a legtöbb újonnan regisztrált daganatos beteg a 70–74 éves korcsoportból került ki, addig 2011-ben már a 60–64 éves korcsoportból, nőknél és férfiaknál egyaránt. Ennek hátterében a felgyorsult társadalmi-gazdasági fejlődés és az ezzel járó kockázatosabb életmód áll. Sok a stressz, az elhízott ember, egészségtelenül táplálkozunk, keveset mozgunk. Nem csoda, hogy 2011-ben csaknem másfélszer annyian haltak meg daganatos megbetegedésekben, mint 50 évvel korábban.

A tüdőrák rontja a statisztikát
Világ- és európai szinten, de hazánkban is a tüdőrák felelős a legtöbb halálesetért. A statisztikai adatok szerint 1945 óta az ilyen megbetegedések száma tízszeresére nőtt hazánkban. Mucsi János tüdőgyógyász, a Szövetség a Dohányzás Visszaszorításáért Egyesület elnöke azt mondta: ezért elsősorban a dohányzás a felelős, 10 tüdődaganatos beteg közül 9 dohányzik vagy dohányzott.

„A tüdő és a gégedaganat, valamint a dohányzás összefüggéséről sokan tudnak, de arról kevesebben, hogy a cigarettafüst rákkeltő anyagai mindenütt okozhatnak tumort, ahova bejutnak. A szájüregi, a vastagbél-, a hólyag- és az emlődaganatok jelentős részéért is a dohányzás a felelős – figyelmeztetett Mucsi János. – Ha valaki napi 25 szál cigarettát elszív, az harmincszorosára növeli a tüdő- és a gégerák esélyét. Ráadásul míg korábban ez inkább a férfiak betegsége volt, mára a férfiak esetében csökken az esetszám, a nőknél viszont folyamatosan emelkedik, mivel az elmúlt évtizedekben egyre több lett a dohányosok között a nő.”

Későn mennek orvoshoz
Minden daganatos megbetegedésre igaz, hogy annál sikeresebben kezelhető, minél korábbi stádiumban felfedezik. Az, hogy hazánkban kevesebb a gyógyult beteg, nem azt jelzi, hogy rosszabb a gyógyítás hatékonysága, leginkább azért van, mert a többség túl későn fordul orvoshoz.

„Magyarországon későbbi stádiumban ismerik fel a daganatos betegségeket, így a kezelés is később kezdődik – mondta Bodoky György, a Szent László Kórház osztályvezető főorvosa. – Álságos lenne azt mondani, hogy mindenhez hozzáférhetünk, és bármennyit hajlandóak vagyunk fizetni akármilyen kicsi eredményért, de ma Magyarországon a hozzáférhető gyógyszeres kezelési lehetőségek nincsenek jelentősen elmaradva a nyugat-európaitól. Világosan kell látni, hogy milyen a társadalom teherbíró képessége az egészségügy finanszírozásában, és ehhez kell alkalmazkodni az általunk használt eszközökkel. Az onkológia kicsit jobb helyzetben van, mint általában a hazai egészségügy. Az elmúlt húsz évben finanszírozásban, szervezettségben és terápiásan is sokat fejlődött ez a terület.”

40 milliárd új diagnosztikára
Évtizedek óta nem történt olyan léptékű radiológiai eszközcsere, mint az elmúlt egy évben. Uniós forrásoknak köszönhetően 85 kórházban, 40 milliárd forintból vásárolhattak új CT-, MR- és röntgengépeket, vagy cserélhették le az elavult berendezéseket. Ezzel a diagnosztikai berendezések korszerűbbek lettek, az átlagéletkoruk felére csökkent, de gépből így sincs elég: a cseheknél és a szlovákoknál is kétszer annyi CT és MR jut egy betegre, mint nálunk.

Palkó András, a Szegedi Radiológiai Klinika professzora és a Tudományegyetem tanszékvezetője azt mondta: évtizedek óta várt fejlesztések zajlottak le az elmúlt másfél évben, de a géppark még így sem éri el az OECD átlagát. Igaz, egyik napról a másikra jelentősen fejleszteni sem lehetne hazánkban a kapacitást, mert most is 15-20 százalékos szakemberhiánnyal küzdenek, van olyan intézmény, ahol hiába a legmodernebb gép, alig találtak olyan szakdolgozót és orvost, aki működtetni tudja.

Sokat fejlődtünk
Habár a rossz hírekre jobban odafigyelünk, fontos tudni és tudatosítani, hogy nemcsak a tumorok előfordulása, hanem – az időbeli diagnózisok és korszerű kezelések révén – a gyógyítási arány is egyre növekszik. A legtöbb tumorfajta már nem halálos betegség. Egy részük jól gyógyítható és egyre több olyan is van, amellyel hosszú időn keresztül együtt lehet élni.

„A diagnosztikai technika fejlődésével egyre több betegség fedezhető fel korai, gyógyítható fázisban és a gyógyítási lehetőségek is sokat javultak – mondta Pajkos Gábor, a Magyar Onkológusok Társaságának elnöke. – Egyre több a gyógyult beteg. A célzott terápiáknak köszönhetően a here- és a hematológiai daganatok ma már gyógyíthatók, és nagyon sok daganattípus esetében – a prosztatarák, a hólyagrák vagy bőrtumorok – ugyanúgy kordában tartható és megfékezhető, mint egy krónikus betegség, vagyis együtt lehet élni vele, akár egy cukorbetegséggel. Egy melldaganat, ha időben felfedezik, műtéti úton, vagy műtéttel és kevés utókezeléssel gyógyítható. Az is komoly eredmény, hogy a korszerű kemoterápiás lehetőségeknek köszönhetően sokkal tovább együtt lehet élni akár egy áttétes daganattal is, mint korábban. A vastagbélrák esetében egy évtizede még 3–6 hónap volt a túlélés, ma akár 6–8 év. Ebben az is fontos, hogy a háziorvostól a legrövidebb időn belül onkológushoz és diagnózishoz jusson a beteg. A tavaly bevezetett 14 napos szabály ezért lényeges, de a betegutak további rövidítéséhez több orvos – patológus, radiológus, onkológus – is nagyon kellene, ezek ugyanis jelenleg hiányszakmák. A patológiában például igen súlyos a szakemberhiány, nagyon leterheltek az orvosok, ami ugyancsak lassítja a diagnózis felállítását.”

Az esetek fele megelőzhető
Mivel egyre többet tudunk arról is, hogy mi az oka és hogyan fejlődik ki egy daganat, a megelőzés is egyre eredményesebb. Ma a világban az új rákesetek körülbelül 15-20 százaléka fertőzés eredménye. Ismert, hogy a Helicobacter pylori baktérium a gyomorrák, a hepatitis B- és hepatitis C-vírusok a májrák, a HPV pedig a méhnyakrák kockázatát növeli. Ezeket mind időben szűrni lehet, vagyis nemcsak időben felismerhető, de meg is lehet előzni vele a betegséget, ahogy a vastagbélrákot is. Feltétel persze, hogy többen járjanak szűrésre. Azokban az országokban, ahol ez időben és tömegesen megtörténik, akár 60 százalékos gyógyulási arány is lehetséges az összes daganatos betegséget figyelembe véve.

„A szűrővizsgálatokat tekintem a magyar onkológiai ellátás legnagyobb kihívásának, mert ezek még mindig csak nagyon hiányosan valósulnak meg nálunk – mondta Bodoky György. – Azt mondhatjuk, hogy az emlőszűrés nagy nehezen elérte a célját. Jelenleg 45 százalékos a megjelenési arány, a kívánatos 65-70 százalékos lenne, de már így is kimutatható az eredménye. Vagy például a méhnyakdaganatok aránya még mindig magasabb, mint az uniós országokban, holott ez szintén egy olyan betegség, amelynek szűrővizsgálat révén meg kellene szűnnie: minden egyes haláleset, ami méhnyakrák miatt következik be, kivédhető lenne. A vastagbélrákszűrés a magyar egészségügy húsz éve tartó kudarcos története. Hogy érzékeljük, miről is beszélünk: évente 5000 ember hal meg vastagbélrák következtében. Ha az 50 év feletti lakosság csak tízévente elmenne kolonoszkópos szűrésre, azzal 4000 élet megmenthető lenne.”

Vannak még tartalékok a területen
„Akár 20-30 százalékkal is javíthatóak a rákbetegek gyógyulási esélyei, ha a gyógyszeres és egyéb kezelések mellett pszichológiai és szociális támogatásban is részesülnek – mondta Bodoky György. – A lakosság felvilágosítása a jövőnk szempontjából szintén létkérdés, szerintem az egészségügyi kormányzat prioritásának kellene lennie a szűrés megszervezése mellett a lakosság hatékony egészségnevelése. őszintén hiszem, hogy az onkológia fejlődésének egyik legnagyobb tartaléka az is, hogy a rákregiszterekben gyűjtött adatokból le tudjuk vonni a betegellátást segítő következtetéseket. A létező rákregiszter jelenleg nem szolgálja ezt.

Ma csak annyit tudunk, hogy mikor született meg a diagnózis és mikor halt meg az illető. Ebből nehéz következtetéseket levonni a kezelés eredményességéről. Minden beteg elemi joga lenne tudni azt is, hogy az a centrum, ahová került, milyen terápiás eredményességgel gyógyít, és csak az aktuális eredményességi szint ismeretében lehetne a centrumokat azonos szintre fejleszteni mindenütt az országban.”

Bátran kellene beszélni
Pajkos Gábor szerint sokat jelentene, ha megfelelő propaganda és civil aktivitás lenne Magyarországon is. A megelőzésről és a szűrésről is hitelesebben és meggyőzőbben lehetne beszélni, ha több gyógyult rákbeteg vállalná a személyes történetét és ismert emberek is kiállnának, hogy elmondják: meg lehet gyógyulni. A rák azonban még mindig tabunak számít, még az orvosok között is.

„Szégyellik, nem vállalják a nyilvánosságot az érintettek – mondta Bodoky György. – Sokszor éppen azért mennek későn orvoshoz is, mert félnek attól, amit hallani fognak, mert nincsenek megfelelő ismereteik sem a betegségről, sem a gyógyulás lehetőségeiről. Ez az orvosok hibája is: a megelőzésről, a kezelésről, a szűrésről is többet kellene beszélnünk. Nagyon fontos lenne, hogy a társadalom szemét kinyissuk, nyíltabban és bátrabban beszéljünk, mert ahhoz, hogy az emberek éberebbek lehessenek, ismeretekre lenne szükségük: a testükről, a tünetekről, de arról is, hogy mennyien élnek gyógyultan ma már.”