Százszorosára drágult egy ékszerdoboz

Az idei tavasz optimista hangulata határozta meg a Nagyházi Galéria nagyárverését is, a különleges darabok méltó árakon elkeltek. A festménynapon a ház erősségének számító antik képek aratták a legnagyobb sikereket. A 17. századi holland Matthias Stomer Szent Onofriuszt ábrázoló festményét 16 millió forintos kikiáltás után 22 millió forintért adták el (1998-ban a Christie’s londoni árverésén szerepelt a mű, azóta magyar magángyűjteményben őrizték). A spanyol Francisco Fernandez Szent György legyőzi a sárkányt című műve 18 milliós alapárán kelt el: ez a festő legkésőbbre datált (1650) alkotása, 1992-ben fordult meg a Christie’snél. Mindkét kép ötven éven belül került Magyarországra, tehát nem lehet levédetni őket, és több külföldi is érdeklődött irántuk, ám egyik sem került ki az országból. Védett volt viszont Michiel Jan van Miereveld 1624-ben festett Arisztokrata hölgye, ez 15 millió forintért kelt el, 13 millióról indulva.

A magyar modern anyagban Aba-Novák Vilmos 1935-ös Itatása lett a listavezető, az életmű legerősebb korszakából való kép 5,5 milliós kikiáltási ár mellett 8 millió forintért kelt el. Ferenczy Károly védett Vénusz csendélete 2,8 mil­lióról 3,4 millió forintig jutott. A kisméretű festményen eredetileg egy virágcsendélet mellett volt látható a Vénusz-szobor, Ferenczy Károly maga vágta ketté a képet, a másik fele egy szegedi gyűjteményben van.

Csemegékre is lehetett licitálni. Szinyei Merse Pál fia, Félix országgyűlési képviselői munkája mellett festegetett, öt-hat ismert képéből az egyik került most kalapács alá, a család fonyódi fürdőházát ábrázoló mű ára 120 ezer forintról 260 ezerre emelkedett. Thán László 155 rajzot tartalmazó családi albuma keresztmetszetet ad a 19. század második felének szokásairól, életmódjáról, ez 600 ezer forintért közgyűjteménybe került. A kassai Sovánka Károly a szlovák vadászfestményeket gyűjtők kedvelt művésze, ők tornázták fel őzeket ábrázoló képének 260 ezres kikiáltási árát 1,7 millióig.
Az árverés legnagyobb szenzációját a műtárgynap hozta: egy 19. századi itáliai fa ékszerdoboz, pietra dura intarziával, 80 ezer forintról 8 millióig menetelt. A nemzetközi piacon is ritkaságnak számító műtárgyra sokan licitáltak külföldről, a győztes is közülük került ki. A hasonló dobozok keresettek, drágák, és elképzelhető, hogy a most felbukkant példány öregebb is a katalógusbeli leírásnál.

Más házakhoz hasonlóan itt is jól mentek most a bútorok: az elmúlt években szinte eladhatatlanoknak bizonyultak, most viszont licitharcok is kialakultak. A 19. századi teknőcberakású osztrák kabinetszekrény ára például 420 ezerről 1,2 millió forintra nőtt. Eladtak egy 18. századi itáliai írószekretert 1 millió forintért, egy 16. századi itáliai ládát 1,8 millióról indítva 2,4 millióért, egy 17. századi itáliai diófa asztalt 2 millió forintért, és a sort lehetne folytatni. Az ezüstök üzembiztosan kelnek el, az ékszerek közül pedig leginkább a biedermeier darabokat veszik, mert ezek rohamosan fogynak a piacról. A porcelánok közt az orosz balett inspirációjára készült meisseni Harlekin és Kolumbina ára 180 ezerről félmillió forintra nőtt. A herendi asztalneműk közül a Ferenc József étkészletéből származó Waldstein-mintás daraboknál az állam élt elővásárlási jogával, valószínűleg a Szent István-terv jegyében, amelynek keretében igyekeznek visszavásárolni mindazt, ami a budai várból kerülhetett ki a háború után.