Barcelonának nagyon bejött az olimpia
Nyer vagy veszít egy gazdaság az olimpián, ez Magyarország számára is fontos kérdés, ha a világjátékok megrendezésére pályázik. Barcelona jól járt az olimpiával, Katalónia gazdasági kitörését elősegítette, hogy fővárosa rendezhette meg az 1992-es játékokat – állapítja meg a PriceWaterhouseCoopers tavaly elkészített tanulmánya. Míg a rendezés jogának elnyerése, 1986 – ami nem mellesleg Spanyolország EU-csatlakozásának is az éve – előtt a régió GDP-jének növekedése elmaradt az országos átlagtól, azt követően meghaladta azt, 1990-ben például 2 százalékponttal volt nagyobb az ugyanaz évi, 3,7 százalékos összibériai mutatónál. E felülteljesítés egészen 1996-ig tartott, ami egyértelműen az olimpia gazdasági hatásának tudható be. Már csak azért is, mert 1993-tól Európát gazdasági visszaesés jellemezte.
Pozitív hatása volt a barcelonai ötkarikás játékoknak, hogy jelentősen fejlődött a tengerparti város infrastruktúrája. Az olimpia apropóján ugyanis kiemelt fejlesztési célokat, ötven éve tervezgetett-halogatott álmokat valósítottak meg. Elkészültek a várost elkerülő körgyűrűk, felújították a repülőteret, alapjaiban szervezték át a tömegközlekedési rendszert, kizöldültek és esztétikusabbak lettek a közparkok. Teljesen új városnegyed jött létre a tengerparti szakaszon, amely korábban egy fontosságát veszített, lepusztuló iparterület volt.
Kizárólag az olimpia miatti beruházások és kiadások mintegy 2,46 milliárd dollárt tettek ki, míg további közel háromszor annyi, 6,92 milliárd olyan – állami és magánforrásokból finanszírozott – fejlesztésekre ment el, amelyeket valószínűleg a versenyektől függetlenül is elvégeztek volna. A kiadások multiplikátor-hatását, valamint a fogyasztás növekedését is figyelembe véve az olimpia 1986–1992 között 0,74 százalékkal, több mint 26 milliárd dollárral járult hozzá Spanyolország GDP-jéhez. Az építőipar fellendülése miatt például a cementfelhasználás 74, az építőipari áramfogyasztás 142 százalékkal nőtt.
Az olimpia közvetlenül nem teremtett sok munkahelyet, ám Barcelona munkanélküliségi rátája 1986–1992 között így is 18,4-ről 9,6 százalékra csökkent, míg Spanyolországé 20,9-ről 15,5-re. Ezen esés csaknem kilenctizede annak köszönhető, hogy a játékok miatt évente átlagban mintegy 59 ezerrel többen kaptak munkát. Különösen az építőiparban dolgozók száma emelkedett, az olimpia évében 72 százalékkal volt magasabb, mint 1985-ben.
Árnyoldala az olimpiának, hogy nőttek miatta a megélhetési költségek, valamint a lakás- és ingatlanárak – ez a spanyol átlagnál magasabb katalóniai gazdasági növekedésnek tudható be. A régió fogyasztói árindexe például a játékok előtti három évben, 1989–1991 között rendre meghaladta Spanyolországét és fővárosáét, Madridét. Az átlagos éves infláció 1985–1992 között 7 százalékot tett ki, szemben a spanyolországi 6,4 százalékos átlaggal.
Barcelonában az 1992-es olimpiát megelőző hét évben átlagosan 20 százalékkal nagyobb mértékben drágult az élet, mint a katalán vagy a többi spanyol régióban. A kereslet bővülése, a város attraktivitásának növekedése, az emelkedő építési költségek és a csökkenő beépíthető területek hatására pedig a lakásárak megugrottak a katalán városban, annak ellenére, hogy a lakásállomány is gyarapodott. A rendezési jog elnyerését követően a láng fellobbanásáig Barcelonában 240 százalékkal mentek fel a régi és 287 százalékkal az új lakások árai.
Az olimpiai rendezésen gondolkodó városoknak, így a 2024-re pályázó Budapetnek azzal is számolnia kell, hogy Barcelonában jelentős környezetvédelmi költségek merültek fel az olimpiát követő városrendezés során. Abban viszont a katalán város csaknem egyedülálló, hogy tökéletesen sikerült hasznosítani a kizárólag az olimpia miatt felhúzott sportlétesítményeket – hasonlóra csak a 2000-es rendező, Sydney volt képes. Ráadásul Barcelonának mindezt úgy sikerült elérnie, hogy közben nem verte magát visszafizethetetlen adósságokba: az önerőből előteremtett ötmilliárd dollárhoz további hétmilliárd dollár társult magántőke bevonásából.
Lökés az idegenforgalomnak
Talán Barcelona idegenforgalma profitált a legtöbbet az eddig olimpiát rendező városok közül, hiszen akkor vált Európa egyik kedvenc és a világ egyik igazán ismert megapoliszává – ez volt a legpozitívabb hosszú távú hatása a rendezésnek. A legjobban, 42 százalékkal, 1992–1994 között bővült a turisták száma, de 2000-ben is 68 százalékkal több látogatót regisztráltak az 1992-ben a városba érkezett közel 1,9 milliónál. Manapság évente mintegy 7 millió turista látogat ide. Az olimpia idején 148 szálloda volt Barcelonában, összesen valamivel több mint 13 ezer szobával, ebből 3087 létesült 1990–1992 között. De a növekedés ezt követően sem állt meg: 2000-ig 26 százalékkal több szálloda nyitotta meg kapuit, míg a szobaszám 24 százalékkal gyarapodott.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.