Elszaladtak a londoni olimpia költségei

Bármikor képesek vagyunk beugróként megrendezni egy világversenyt – szokták magukat ajánlgatni a britek, amikor felmerül a veszélye annak, hogy a kijelölt házigazda esetleg nem lesz képes lebonyolítani a versenyeket. A szigetországiak szerint ugyanis az infrastruktúrájuk annyira fejlett, hogy azon legfeljebb csak finomhangolásokra van szükség. Ehhez képest a 2012-es londoni volt a második legdrágább olimpia az ötkarikás játékok 1896 óta íródó történetében. Pedig az angol főváros, amikor 2005-ben elnyerte a rendezés jogát, az összköltségeket csupán 2,75 milliárd fontra becsülte. Alig két évvel később e számot 9,3 milliárdra srófolta. Végül az összes kiadás még a legoptimistább becslések szerint is 11 milliárd fontra rúgott, de egyes források már 13 milliárd feletti mértéket sem tartanak elképzelhetetlennek.

A költségek elképesztő elszaladásának egyik oka az angol áfa növekedése és az infláció volt – ne feledjük, a felkészülés kellős közepén, 2008-ban kirobbant a válság. Az új, 80 ezer nézős olimpiai stadion például eredetileg 280 millió fontért épült volna fel, ehelyett 496 millióba került, míg az olimpiai uszoda a pályázatban feltüntetett 74 millióval szemben 215 millió fontjába került az államnak. A közszféra vállalta a terhek többségét, és az újratervezések során az első előrejelzésben szereplőnél háromszor magasabb összeggel járult hozzá a sportesemény megrendezéséhez, ezzel szemben a magánszektor tehervállalása jelentősen csökkent.

A nagyszabású költekezés ellenére az olimpiával kapcsolatos infrastukturális beruházások, az idegenforgalmi és működési kiadások 2004–2012 között nagyjából 25 milliárd dollárral dobták meg az Egyesült Királyság GDP-jét, ami évente mindössze 0,11-0,12 százalékos növekedésnek felel meg – állapítja meg a PriceWaterhouseCoopers tanulmánya. Egy tavalyi becslés szerint 2004–2020 között összességében 43-62 milliárd dollárnyi bruttó hozzáadott értéke lehet az olimpiának. London esetében is az építőipari beruházások adták a 2004-től a versenyek kezdetéig generált GDP legnagyobb, mintegy 21,4 milliárd dolláros részét. Sokat felújítottak a brit főváros azon részeiből, amelyek a versenyeknek helyet adtak, emellett új sportlétesítményeket is felhúztak. Színvonalasabbá tették a londoni tömegközlekedést, bővítették a metróhálózatot és a vasúti vonalakat.

Londonnak néhány magántulajdonban levő épületet is meg kellett vásárolnia, hogy helyet teremtsenek az olimpiai létesítményeknek és az infrastrukturális fejlesztéseknek.

A munkahelyteremtésben az építőipar járt az élen, míg kisebb részben a vendéglátóipar. Ugyanakkor a tervezett 78 ezernél valamivel kevesebb munkanélkülit sikerült foglalkoztani az ötkarikás játékok kapcsán. A fellendülő kereslet nem ugrasztotta meg a brit inflációt az euróövezet országaihoz képest, csupán 2010-ben volt egy kisebb áremelkedés az újonnan felépített lakásoknál. A korábbi olimpiákhoz képest Londonban jelentősen megnőtt az olimpiára érkező külföldi vendégek száma, megközelítette a 700 ezer főt. Ennek ellenére a hazai nézők voltak többségben, a 11 millió eladott jegy 80-85 százalékát ők vették meg.

Olimpia és gazdaság

Hétrészes felvezető sorozatunkban az utóbbi 24 év olimpiáinak gazdasági hatásait mutatjuk be hétről hétre, annak kapcsán, hogy Budapest megpályázta a 2024-es ötkarikás játékok megrendezését. Korábbi cikkeink a vg.hu/tema/sport oldalon megtalálhatók.