Négyből három embert zavarnak a virtuális reklámok

A Médiatanács megbízásából a GfK Hungária Piackutató Intézet felmérte a termékmegjelenítés és más hasonló, új típusú hirdetési formák fogadtatásához kapcsolódó véleményeket. A tavaly év végi, mintegy száz főt érintő felmérésben a termékmegjelenítési formák széles körét reprezentáló, a zömmel kereskedelmi tévécsatornák műsorából összevágott programrészleteket, valamint a bennük megjelenő termékelhelyezéseket tesztelték.

A kutatás eredménye szerint a tévénézők számára a termékelhelyezés a hagyományos reklámblokknál kevésbé zavaró, elfogadott forma egészen addig, amíg az természetesen illeszkedik a műsor eredeti tartalmához, nem mesterkélt és nem eltúlzott. A termékmegjelenítés vizsgált típusai közül egyedül a virtuális reklámot tekintették a nézők egyértelműen zavarónak, ugyanis az a képernyőn futó műsor képarányának csökkentésével megtöri a nézői élményt. Bár jó emlékezeti hatást ért el, a fogadtatása rendkívül negatív volt: a válaszadók 75 százaléka érezte irritálónak.

Az eredmények szerint az sem növelte a termékmegjelenítések elutasítottságát, ha egy műsorban nagy számban, akár különböző formában fordultak elő. Irritáló tényezőnek számított azonban a megkérdezettek körében, ha a műsorban elhelyezett termék, márka megjelenítési módja erőltetett és eltúlzott volt.

Az, hogy a termékmegjelenítés a képernyő mekkora részét foglalta el, továbbá hogy milyen hosszan mutatták, rendkívül meghatározó tényezőnek számított: a legtöbben érthetően az egész képernyőt elfoglaló, hosszú ideig bejátszott termékmegjelenítéseket/reklámokat vették észre. A kutatásban résztvevők szerint aggályos azonban a termékmegjelenítés azon sajátossága, hogy mivel kevésbé befolyásolják a befogadói élményt, védelmi mechanizmusokat alig hívnak elő, ellentétben a televíziós reklámokkal, amikkel kapcsolatban szinte immunisnak hiszik magukat.

A szemkamerás vizsgálatok során a TV2 és az RTL Klub kilenc műsorrészletének összesen 66 termékmegjelenítése közül átlagosan 34 terméket vagy márkalogót észleltek, ismertek fel a nézők. A férfiak és a nők tekintetében nem volt tapasztalható lényeges eltérés: a férfiak átlagosan 35-öt, a nők 34-et regisztráltak. Az életkor és a lakóhely nagysága azonban már befolyásoló tényezőnek számított: a fiatalok és a nagyobb településeken élők több terméket regisztráltak a műsorfolyam alatt, mint az idősebbek és a kisebb települések lakói. Az is kiderült, hogy a legkevesebb spontán visszaemlékezést az ismeretlenebb és a képileg kevésbé hangsúlyos, kevés ideig megjelenő áruk generálták.

A termékmegjelenítésre felhívó szöveget a nézők sokféleképpen értelmezték: többek szerint a reklámozó cég fizet érte, hogy a nézők figyelmét fókuszálja, vagy a csatorna védi vele magát, hogy reklámidőn túl is hirdethessen, de volt, aki tudta, hogy az valójában a médiatörvény által előírt, a korhatári megkötéshez hasonlatos figyelmeztetés.

A tanulmány a nem megengedett, burkolt reklámokat is vizsgálta: a nézők igenis érzékelik a burkolt reklámokat a műsorokban, és annál kevésbé tartják zavarónak azokat, minél több tartalmi információt szolgáltatnak a termékről. Az úgynevezett hírfolyamok – a képernyő alján olvasható szövegcsíkok – szintén figyelemfelkeltők, ám ezt a formát a többség egyáltalán nem találta zavarónak. A teljes tanulmány elérhető az NMHH honlapján.