Így trükközik ki a cégek a kötelező béremeléseket

A minimálbér és a szakmunkás garantált bérminimum emelése sok cég nyereségességére negatívan hat, ezért egy friss kutatás annak a nyomába eredt, hogy próbálják meg a vállalkozások minimalizálni a hatásokat. A vállalati átlag tekintetében a normák emelése számít a „legnépszerűbb” technikának a kötelező béremelések okozta költségnövekedés mérséklésére, csaknem minden harmadik cég élt ezzel. Ez nem meglepő, mivel így oldható meg legegyszerűbben, hogy az alkalmazottak munkaideje (így össztermelése) se csökkenjen, s ezzel párhuzamosan a munkáltató is eleget tegyen törvényi kötelezettségeinek.

A vállalatok negyede emellett kölcsönzött munkaerő alkalmazásával igyekezett enyhíteni a terhet. Ezeken túlmenően a vállalatok 14-19 százaléka csökkenti a hivatalos munkaidőt (mellyel a szürkén foglalkoztatottak száma nő), vagy más munkakörbe sorolja alkalmazottait, vagy csökkenti a cafeteriát és embereket bocsát el – derült ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. februárban végzett kutatásából. A cég által megkérdezett vállalkozások körében felülreprezentáltak a magyar tulajdonú vállalkozások.

[caption id="" align="aligncenter" width="820"] Forrás: GKI[/caption]

A vállalatok mérete szerinti bontásból jól kirajzolódik, hogy szinte minden cég egynél több technikát alkalmaz. A 250 fő alatti cégek „közkedveltje” a normák emelése, ami a vállalati létszám növekedésével egyre jelentősebb (28-39 százalék). A nagyvállalatok (250 fő felett) 56 százaléka a munkaerő kölcsönzés mellett is döntött, így levéve magukról az alkalmazással kapcsolatos adminisztratív terheket és egyéb költségeket. A munkavállalók elbocsátása, illetve munkaidejük csökkentése legkevésbé a nagyvállalatokra jellemző döntés. A cafeteria csökkentése és az egyes munkavállalók „átsorolása” vállalati mérettől függetlenül hasonló népszerűségnek örvendett az egyes kategóriákban.

Az ágazatok közül néhány kiemelkedő gyakorisággal alkalmaz egy-egy technikát. A követelményeket (teljesítménynorma) jellemzően a gép-, a fém- és a feldolgozóipar emelte (rendre 60, 49, 40 százalék), miközben az élelmiszer-, a könnyű, a vegyipar és a kereskedelem a vállalati átlag alatt maradt e tekintetben. A munkaerő kölcsönzés hasonlóan bevett módszerré vált a gép- és vegyiparban, illetve a kereskedelemben (27-30 százalék). Az elbocsátásokat a könnyű- és élelmiszeripar (32-29) az átlagos szintnél gyakrabban alkalmazta, míg a cafeteria csökkentése inkább a fém- és vegyipar (40-41 százalék) kedvelt technikája volt. A más munkakörbe sorolás a legintenzívebben az élelmiszeriparban (38 százalék) volt megfigyelhető, azonban közkedvelt volt a könnyű- és vegyiparban, továbbá az üzleti szolgáltatásokat nyújtóknál (30-32 százalék). A hivatalos munkaidő csökkentése az élelmiszer-, építőiparban és a kereskedelemben haladta meg az átlagos értéket.

Ami jól kirajzolódik, hogy a vállalatok több fajta technikát is alkalmaztak a minimálbér-emelés okozta sokk kezelésére. Ezen belül szerencsére legkevésbé az elbocsátásokkal élnek („mindössze” a létszám 1,7 százalékát érinti), inkább egyéb módszereket alkalmaztak. Ennek során arra törekedtek, hogy a korábban az idei évre tervezett béremeléseken belül maradjanak, s jusson még forrás a nem minimálbéres munkakörök béremelésére is. Másik fontos következmény, hogy a munkaerő felvétele helyett egyre inkább a kölcsönzött munkaerő felé fordulnak a vállalatok.