Csábító idegenforgalmi élmények állami pénzből

Egy hét múlva lejár a 2030-ig szóló Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia véleményezési határideje. A tervezet szerint a léc magasan van: 13 év alatt el kell érni az évi 50 millió vendégéjszakát, a jelenlegi érték 27 millió körüli.

Hét bő év elé néz a magyar turizmus, amelybe – döntően a 2023-ig terjedő időszakban – 828,8 milliárd forintnyi pénz ömlik. Ebből már csupán 253,6 milliárd származik majd az uniótól, a többi hazai költségvetési forrás lesz. A turizmusfejlesztési stratégia tervezete a visszatérítendő állami forrásokra való fokozatos áttéréssel számol, és azzal, hogy 2023 után az ágazat azok nélkül is versenyképesen működhet, az esetleges állami dotáció pedig már csak ösztönzésként jelenik meg a magánerős fejlesztések mellett.

A léc magasan van, valahol az évi 50 millió külföldi és belföldi vendégéjszaka közelében. Ezt tizenhárom év alatt kellene elérnie a jelenlegi 27 milliónál tartó ágazatnak. A területet a Kisfaludy szálláshelyfejlesztési konstrukció keretében 30 ezer szoba megújításával is támogatja a kormány. A 2030-ig felvázolt stratégia a kormány honlapján a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium előterjesztésében jelent meg, és több mint száz oldalon taglalja a következő évekre megcélzott bővülés részleteit. Mindezt a turizmus­irányítás csúcsszerveként létrehozott Magyar Turisztikai Ügynökség égisze alá rendelve, az állami befolyástól amúgy sem mentes ágazatban, ahol a turisztikai attrakciók jelentős része állami tulajdonban van, méghozzá közcégek üzemeltetésében. Ez azonban nem zárja ki, hogy idegenforgalmi hatásuk mértéke szerint a piaci alapon működő programok is kapjanak állami támogatást, hiszen az ágazatban a kereslet egyre inkább eltolódik az élményközpontúság irányába.

Egyaránt változik az utazások időtartama és gyakorisága. Egyre többen választják a rövidebb utazásokat, ilyenekre azonban évente többször és akár szezonon kívül is elcsábíthatók. A kontinens elöregedése a speciális korosztályt megszólító, úgynevezett szeniorturizmusnak kedvez. Mindeközben teret nyer a digitalizáció, új utakon kell elérni, új módokon kell megszólítani az utazókat. A következő évek egyik fő gazdasági és jogi kihívását viszont minden szektorban, így a turizmusban is, a közösségi gazdaság, a sharing economy, például az Airbnb hatékony szabályozása és felügyelete fogja jelenti – derül ki a munkaanyagból, amelyből kisejlik, hogy küszöbön áll a közösségi gazdaság köntösébe bújtatott kereskedelmi jellegű szálláskiadás állami szintű szabályozása is.

A legnagyobb kihívások egyike a munkaerőhiány, ami a fejlődés egyik legmagasabb rizikófaktora. A turisztikai szakképzések fejlesztésére 2023-ig egymilliárd forintot szán a tervezet. Erre nagy szükség is van, hiszen a 2013-ban foglalkoztatott 364 ezer munkavállalónál csaknem százezerrel többen dolgozhatnak 2030-ra az ágazatban.

A terület 10,5 százalékos GDP-arányos részesedése 2030-ra 16 százalék lehet, magasabb, mint Ausztriában. Csakhogy a szomszédos ország turisztikai ipara által előállított nemzeti össztermék abszolút értékben több mint 4,5-szer nagyobb a magyarországinál. Valójában nincs ekkora különbség, mert a magyar turizmus valós teljesítménye a fekete- és szürkegazdaság más szektorokhoz képest magasabb aránya miatt nehezen értékelhető.