Az angol piacba is belekóstol az Utazómajom

Az Utazómajom egy baráti Facebook-csoportnak indult, ma már az egyik legmeghatározóbb és -látogatottabb utazási portál. Mikor látta meg benne az üzleti lehetőséget?

Amikor háromezren lettünk a csoportban – és ennyi barátom nincs –, akkor döntöttem el, hogy Facebook-oldallá alakítom. Sikerült nagyon jó témát találnom, mert sokan szeretnének úgy utazni, hogy kevés a pénzük, de még számukra is meglepő volt, hogy milyen olcsón meg lehet oldani mindent. Nem indult könnyen, egy év alatt néhány ezer követőt gyűjtöttem. Majd begyorsultak az események, és már 14 ezren lettek, amikor megkeresett az egyik nagy biztosító, hogy szeretne az oldalon utasbiztosítást hirdetni. Ez a társaság lett az első partnerem. Közben alvállalkozóként dolgoztam egy szoftverfejlesztő multinak, így már volt egy cégem, amelybe behoztam az Utazómajmot, tehát számlázni is tudtam. Ekkor gondoltam először arra, hogy lehet ebből valami.

A reklámpiac elég messze áll az informatikától, hogyan tudta meghatározni a hirdetések árát? És hogyan fogadták a követői, amikor azok megjelentek az oldalon?

Ez volt a legnehezebb, hogy felmérjem, mit ér a munkám, mennyit az oldal és a hatalmas követőbázis. Semmilyen viszonyítási alapom nem volt, így az elején nagyon alacsony árakat mondtam. Jók voltak a visszajelzések. Nagyon megválogatom a partnereket, és csak valóban jó termékeknek adok helyet. Úgy vettem észre, hogy megbíznak az oldalamban az emberek, hiteles információnak tartják, ami nálam megjelenik. Ez nagy felelősség is, és ez a bizalom többet ér, mint hogy bárkivel együttműködjek, és helyet adjak egy amúgy nem jó terméknek csak azért, hogy kicsivel több bevételem legyen. Hiteltelenné válnék, a lényeg veszne el. Most nagyjából 50 partnerem van, közülük csak kettőt kerestem meg én.

Köztudottan soha egyetlen fillért sem költött marketingre. Közel 430 ezer ember követi az Utazómajmot. Hogyan lettek ennyien?

Organikusan növekedtünk, viszont több médium is megkeresett. Egyszer meghívtak egy népszerű reggeli rádióműsorba, és az interjú után egyetlen nap alatt plusz 18 ezer új követő lett. Utána naponta 2-3 ezer újabb jött. Szintén nagy ugrást eredményezett, amikor az első majmos ajánlattal utazók visszajöttek a nyaralásról, és megírták az élményeiket. Szájról szájra terjedt a hírünk, és többször előfordult már, hogy repülőn, vagy Csehországban sorban állás közben hallottam, hogy épp arról beszélgetnek, hogy az Utazómajmon talált ajánlattal utaznak. Leírhatatlan érzés volt.

Az utazási irodák körében viszont kezdetben nem volt túl népszerű, és akkor még finoman fogalmaztam. Sokan támadták, ma már viszont többen a partnerei is. Hogyan tudta feloldani ezt a konfliktust?

Valóban, mindennel támadtak. Hogy nem vagyok szakmabeli, hülyítem az embereket azzal, hogy ilyen olcsón lehet utazni, közben nem tájékoztatom őket rendesen. A Magyar Utazási Irodák Szövetsége felkért, hogy egy rendezvényükön tartsak előadást százharminc iroda képviselőjének. Úgy éreztem, hogy az oroszlán ketrecébe megyek, de vállaltam. Ott elmagyaráztam, hogyan is működik az Utazómajom, honnan indult, és hogyan építkezett. Rájöttek, hogy nem vagyok konkurencia, mert ugyan segítek az ajánlatokkal olcsón eljutni az embereknek egy-egy térségbe, de sokan nem szeretnék maguk foglalni az utakat, vannak szállodák, amelyek utazási irodán keresztül olcsóbbak, és szintén sokan igénylik, hogy legyen kint a helyszínen valaki, aki tud nekik segíteni, mert nem beszélnek idegen nyelvet. Valójában ez az előadás hozta meg az áttörést a szakmában.

Új piacon is megjelentek, elindult a Travelingmonkey UK. Miért látta ennek szükségét?

Nagyon sok magyar írt nekünk Nagy-Britanniából, hogy szeretnének olyan ajánlatokat, amelyek onnan indulnak. Sok nemzetközi oldal kínál az Egyesült Királyságból induló utakat, de amelyik csak ilyet kínál, olyan nincs. Ezt a szegmenst szeretnénk megfogni. A saját követőbázisunkból kezdtük felépíteni az oldalt két hónapja, nagyjából ötezer követőnk van már. A Travelingmonkey mögé stratégiát és üzleti modellt is raktunk, viszont úgy vágtunk bele, hogy ha elbukjuk, akkor tanulópénz lesz. Mindent megteszünk azért, hogy sikeres legyen, de ha nem megy, nem ragaszkodunk hozzá. Nem nagy anyagi befektetés, alig 20 ezer forint van benne, az idő és az energia sok, amit mögé teszünk. Itthon könnyebb volt a helyzet abból a szempontból, hogy felfigyelt ránk a média, és egyáltalán nincs szükségünk reklámra. A Travelingmonkey első éves bevételét teljesen vissza fogjuk forgatni marketingre.

Többes számban beszél, ezt már nem egyedül csinálja. Kik a társai?

Hárman dolgozunk az angol oldalon, és indulásnál megbeszéltük, hogy ha bejön a dolog, milyen arányban osztozunk majd. De addig nem alapítunk rá céget, amíg nem tudjuk, hogy működik-e. Gondolkodunk azon, hogy Romániában is elindulnánk, ott is élnek magyarok, ők is szeretnének olcsón utazni, sok reptér is van. Lengyelország szintén jó piac, de ott nagyon sok konkurens lenne, Romániában viszont egyáltalán nem lenne versenytársunk. Amúgy az Utazómajmon is többen dolgozunk már, valójában egy baráti társaság vagyunk, de maga a cég egyszemélyes, a többiek alvállalkozók. A dolog szépsége, hogy mindannyian a magunkénak érezzük az oldalt, szerintem ezért is működünk jól, mert szeretjük csinálni, és nem a pénz jelenti a legfőbb motivációt.

Tavaly júliusban megújult a weboldal, már a Viberen is jelen vannak, és webshopot is indítottak. Számszerűsítve milyen eredményeket értek el?

Korábban az oldal látogatóinak 87 százaléka a Facebookról érkezett. Elkezdtem átszoktatni az embereket a honlapra, már néhány ajánlat csak ott jelenik meg. A Facebook azonban még mindig komoly húzóerő, a látogatók 35 százaléka onnan érkezik. Nagyon magasak az eléréseink, naponta 7-8 posztot teszek ki, mindegyik 150-180 ezer embert ér el hirdetés nélkül. Új csatornaként viszont bejött a Viber, ahová meghívással kerültem be. Itt azonnal értesül a 105 ezer feliratkozó az ajánlatokról. A 2,2 milliós oldalletöltésünkkel az egyik leglátogatottabb honlap lettünk utazási témában.

Milyen kiaknázatlan lehetőségeket lát még?

Az egyik biztosan a webshop. Azt látom, hogy egy utazómajmos nyakpántért is megőrül a közönség, a következő nagy dobásunk a hátizsák lesz. Ezen a területen is követjük az eredeti filozófiát: minőséget szeretnénk jó áron. Beszéltem már néhány márkával. Úgy vettem észre, hogy az utazómajmos holmikat menőnek tartják az emberek, kicsit underground az egész. Talán a tudatos utazás szimbóluma lett. A webshoppal sem az a célunk, hogy meggazdagodjunk, csak erősíteni akarjuk a brandet.

Ma már az Utazómajom a főállása. Mikor és minek a hatására döntött úgy, hogy otthagyja a korábbi munkáját?

A munka mennyisége ébresztett rá. Azt vettem észre, hogy nem tudok annyit foglalkozni vele, mint kellene. Éjszaka és hajnalban is dolgoztam, napi 14-16 órát. Nem akartam, hogy a fejlődést az gátolja, hogy nincs elég időm. Amikor a követők száma elérte a 200 ezret, akkor láttam meg igazán az üzleti lehetőséget. Emellett az első thaiföldi utam is nagy szerepet játszott a döntésemben, sok boldog és őszinte embert láttam. Utána minden reggel úgy mentem be dolgozni, hogy csak ne kelljen sokáig ezt csinálnom. Hozzáteszem, mindezt úgy, hogy álommunkahelyen dolgoztam, szerintem nem találtam volna jobbat a piacon. Tehát nem a céggel volt problémám, hanem azzal a világgal. Egyre tudatosabban foglalkoztam vele, hogyan lehetne majd kiszállni belőle.

Mennyi idő alatt sikerült?

Két és fél év kellett hozzá, tavaly november végén hagytam ott teljesen. Megtehettem volna hamarabb is, de alvállalkozó lettem, ami kényelmes pozíció volt. Egyre kevesebb projektet vállaltam, így szép lassan hagytam el a pályát. Úgy érzem, most az Utazómajommal nagyon jó lehetőségeim vannak. Ha elbénázom, megérdemlem, hogy visszaüljek egy multiba. De munka szempontjából a jelen helyzetemnél jobbat ma nem tudnék elképzelni.