A könyvelők kötelező továbbképzésének megújításáért lobbiznak

A kisvállalkozásokra jellemző, hogy ugyanattól a szakembertől várják el, hogy a számviteli feladatok mellett vállalja a bérszámfejtési teendőket is, készítse és adja be az adóbevallásokat, adjon tanácsot adózási ügyekben vagy képviselje a céget a hatóságokkal szemben. A komplex feladatok ellátásához azonban a jelenlegi merev továbbképzési rendszer nem nyújt megfelelő segítséget a könyvelőknek, adótanácsadóknak. A Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete már régóta próbál ezen változtatni, de eddig nem sikerült áttörést elérnie.

Szakmai szervezetként nagyon fontosnak tartjuk, hogy vállalkozóként könyveléssel, adótanácsadással foglalkozó kollégáink – egy ideális világban a teljes szakma – magas szintű, naprakész, jól használható tudással rendelkezzenek, és ennek érdekében vegyenek részt a továbbképzésben – így a kötelezőben is. Ezek versenyképesebbé és hatékonyabbá tehetnék a gazdaságot, hiszen támogatnák a vállalkozásokat lehetőségeik és korlátaik felismerésében, a szabályos és kockázatoktól mentes működésben.

Ha jól felkészült könyvelők, adótanácsadók szolgálják ki a vállalkozásokat, akkor ezek a feladatok nemcsak „kötelező rossznak” számítanak majd, hanem a jó gazdálkodás hajtóerejévé válnak. Ez hosszú távon kiküszöbölhetné a digitalizáció várhatóan kedvezőtlen hatásait a számviteli területet érintő munkaerőigény csökkenésére. Ha a könyvelők kilépnek az adatrögzítői szerepből, és komolyabb tudást igénylő feladatokat látnak el, akkor szükség lesz még a munkájukra akkor is, amikor a számvitel nagy része automatikussá válik. Továbbá az oktatás színvonalának emelése növelheti a szakma presztízsét, javíthatja a jövedelmezőségét is. Ehhez azonban az kell, hogy a szakembereket valóban azokra a feladatokra készítsük fel, amelyekkel hétköznapjaik során találkoznak.

A regisztrált mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésében 2013-tól a központi tematikát felváltotta a kreditpontos rendszer. Korábban kötelező volt kétnapos, központilag előírt tematikájú képzésen részt venni, de ma már lehetséges hosszabb-rövidebb, előadásokkal vagy e-learning képzésekkel, szakmai szervezeti tagsággal és szakmai kiadványokkal teljesíteni a feltételeket. Évente legalább 16 kreditpontot kell megszerezni, amelyből legalább 8 számviteli témájú. A nem teljesítőket törlik a nyilvántartásból. Az előadásokat a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) minősíti, hagyja jóvá és ellenőrzi. Az adótanácsadók, adószakértők, okleveles adószakértők kötelező továbbképzési rendszere ennél kissé rugalmasabb: öt év alatt kell 100 kreditpontot szerezniük úgy, hogy ezen belül négy naptári év mindegyikében részt kell venniük továbbképzésen.

A rendszerrel több probléma is van. Az egyik legfontosabb, hogy a kisvállalkozásokkal kapcsolatos feladatok jellemzően nem mereven, szakterületenként szétválasztva jelentkeznek, célszerűbb volna, ha a képzés sem kezelné rugalmatlanul a munkához szükséges ismereteket.

Ennek már most sincs jogszabályi akadálya, de a képzések tematikájának elfogadtatásánál mégis tapasztalható, hogy ha nagyjából 10 százalékot meghaladnak az adózási ismeretek a számviteli kreditpontos előadásban, akkor nem adják meg rá az engedélyt.

Ez a bírálói hozzáállás az akadálya annak, hogy az egy-egy területen felmerülő összes kérdést esettanulmány-szerűen mutassák be a jogi keretektől kezdve a számvitelen keresztül az adózásig. A szakma reméli, hogy az NGM illetékesei belátják: az új megközelítésre sokkal nagyobb igény lenne, így az oktatás nagyobb értelmet nyerne, és a részvételi hajlandóság is nőne. Ameddig nincs lehetőség a valódi igényekhez jobban idomuló képzések szervezésére a hivatalos keretek között, addig a szakmai szervezetekre hárul ezek megszervezésének feladata, ahogy teszi ezt az Adótanácsadók Egyesülete is. Ez azonban pluszidő és költség a résztvevők számára.

Úgy látjuk, hogy a számvitelt és az adózást komplexebben kellene kezelni, a kisebb cégeknél felmerülő problémák különböznek a nagyobb vállalkozásokétól, a speciális, az adózástól merevebben elkülönülő számviteli ismeretekre inkább a nagyobb vállalatoknál van szükség.

Problémát jelenthet egyes oktatásszervezők túlzottan profitorientált szemlélete is, amely sokszor találkozik a képzettek közönyével. A képzőknek amúgy sincs lehetőségük használhatóbb tudást nyújtani, így ebben nem is alakulhat ki valódi piaci verseny köztük. A jelentkezők pedig csak a kreditpontokért mennek. Ilyen körülmények között mindenkinek az lesz az érdeke, hogy a lehető legegyszerűbb témákkal, a legkisebb energiabefektetéssel a lehető leggyorsabban érjék el a lehető legnagyobb nyereséget. Így, bár napjainkban már lenne lehetőség a képzési módokból és a témákból rugalmasan összeválogatni és az év során arányosan elosztani a továbbképzéseket, mégis sokan két nap alatt, dömpingben lezavarható kötelező továbbképzéseket hirdetnek meg. Ezek jelentős része nem a magas szintű oktatásra, hanem eleve arra törekszik, hogy minél több ember gyorsan kipipálhassa a képzési kötelezettséget.

Az eddigi tapasztalatok alapján a könyvelők és adótanácsadók kötelező továbbképzése követelményi rendszerének átalakítását – többéves halogatás után – végre el kellene már kezdeni, hogy több segítséget nyújtson a kisvállalkozások könyvelőinek, adótanácsadóinak a valós problémák megoldásához. Így a szakemberek képesek lennének a folyamatosan változó szabályozási környezetben a vállalkozásnak és az államnak is megfelelő, szabályos és kedvező adózási módokat megtalálni.