Nagyobb figyelmet kell fordítani a digitális készségek fejlesztésére

Az IDC előrejelzése szerint az európai adatpiac 2025-re a duplájára, 147 milliárd eurósra nő. Kik lehetnek a fejlődés nyertesei, és mit kell tenniük a vállalatoknak, hogy a folyamat haszonélvezői között legyenek?

Azt gondolom, hogy a vállalkozások egyik fontos feladata, hogy nyomást gyakoroljanak a politikai döntéshozókra annak érdekében, hogy fejlesszék a digitális készségeket, amelyek terén nagy az elmaradásunk Európában. A közelmúltban Brüsszelben tartottam előadást a digitalizációról 15-16 éves diáklányoknak, és beszéltem a programozásról is. Az egyik fiatal lány egyszer csak megkérdezte, hogy egyáltalán mi az a kód.

Visszakérdeztem, hogy mennyit használja naponta az okostelefonját, amire az volt a válasz, hogy hét-nyolc órát. Rámutattam: azt, hogy egy szimbólumot megérintve a kijelzőn üzenetet tud beírni, és hangulatjelet tud csatolni hozzá, szintén a kódolásnak köszönheti. Sajnos van egy generációnk, amely egy kicsit „elveszett”. Tudják ugyan használni az okoseszközöket, de semmi tudásuk nincs arról, hogy mi van ennek a hátterében. A kormányok mellett persze az európai IT-iparnak is fontos szerepe lenne abban, hogy promotálja a digitális készségek fejlesztését, és befektessen e területen, mert egyébként aligha tud versenyképes maradni.

Véleménye szerint mely technológiák játsszák majd a legnagyobb szerepet az adatipar fejlődésében?

Először is szükség van a megfelelő digitális infrastruktúrára, és nemcsak az egyes országokon belül, hanem a határokon átnyúlva egész Európában. Erre szerintem alkalmas lesz az 5G. Egyértelműen az adattechnológiák dominálnak majd a folyamatban, mint például az adatelemzés.

Sokszor hallani konferenciákon azt a vélekedést, hogy a legfontosabb kérdés, hogyan tudunk az egyre több rendelkezésre álló adatból hasznos információt kinyerni. Miként hasznosíthatjuk az adatokat, és mit tehetnek a vállalkozások, hogy előrelépjenek ezen a területen?

Képzéssel és olyan példák bemutatásával lehet segíteni a cégeket, amelyekből kiderül, hogy az adatok megfelelő kezelése és hasznosítása hogyan tudja támogatni az üzleti célok elérését. Ebben szerepük van a vállalati IT-részlegeknek, de a különböző digitális iparági szövetségeknek is. Fontos hangsúlyozni, hogy az adatkezelés kapcsán meg kell felelniük a társaságoknak az új uniós adatvédelmi előírás, a GDPR rendelkezéseinek.

Ha már szóba hozta a GDPR-t: pár hónapon belül kötelező lesz az alkalmazása. Felkészültek rá a vállalkozások?

Egyértelműen nem. A legutóbbi felmérések szerint a cégek mindössze 19 százaléka állítja, hogy a határidőre teljesen felkészül a GDPR előírásainak betartására. Ráadásul ez a szűk kör azon vállalkozásokból kerül ki, amelyek egyáltalán foglalkoznak a kérdéssel. Úgy vélem, idő kell hozzá, hogy a GDPR beépüljön a cégek mindennapi gyakorlatába, de bízom benne, hogy az egységes adatkezelési szabályozás előnyei meggyőzik a társaságokat arról, hogy érdemes foglalkozni vele.

A biztonság mindig is érzékeny téma volt az adatkezelés kapcsán. Mit tart a legnagyobb fenyegetésnek, és hogyan érdemes védekezniük a vállalkozásoknak?

A legnagyobb fenyegetést – hogy is fogalmazzak diplomatikusan – a képességek, a tudás, illetve annak hiánya jelenti. Olyan alapvető kompetenciák hiányoznak sok esetben a cégeknél is, mint az, hogy hogyan és milyen sűrűn frissítsék a rendszereiket, milyen védelem legyen az eszközeiken stb. Látni kell, hogy kialakult a fizikai mellett egy párhuzamos, virtuális világ, és meg kell érteni, hogy ez hogyan működik, melyek a szabályszerűségei, és hogyan lehet elkapni a rosszfiúkat. Számos kormány tesz komoly erőfeszítéseket e fronton, de szerintem határokon átívelő együttműködésekre van szükség, mert a kiberbűnözők sem állnak meg az országhatároknál. A védelmi termékekre is jó lenne valamilyen minősítés, hogy megfelelnek-e a biztonsági kihívásoknak.

Korábban gyakran találkoztam azzal a véleménnyel, hogy Európa az innováció területén lemaradt az Egyesült Államokhoz és Ázsiához képest, a kontinens vállalkozásai pedig elveszítik piacaikat az infokommunikációs technológiai szektorban. Hogyan lehetne kezelni ezt a problémát?

Valóban, a nagy amerikai technológiai cégek gyorsak az innovációban, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy globális jelenlétükkel egy nagy, világszintű ökoszisztémát építenek, ami növekedési lehetőségeket kínál az európai kis- és közepes vállalkozásoknak (kkv) is.

Ám ha a legsikeresebb startupok listáját böngésszük, akkor is főleg amerikai cégekkel találkozunk, és nagyon kevés az egymilliárd dollárnál többet érő európai „unikornis”.

Ez azért alakult így, mert mi nem lovagoltuk meg az új ipari forradalom kínálta lehetőségeket olyan gyorsan, mint a tengerentúlon tették. A régi ipari forradalom arról szólt, hogy olcsón jó minőséget állítsunk elő, és akkor piaci részesedéshez juthatunk. A digitális forradalom már a fogyasztókról és arról szól, hogy minél gyorsabban jussunk el a piacra. Arra kell koncentrálnunk, amiben jók vagyunk. Egyáltalán nem gondolom, hogy Európa lemaradt volna. Mindig is más ipari struktúránk volt, sokkal nagyobb arányban születtek kisebb cégek, mint az Egyesült Államokban. Az európai kkv-knak még most is kihívást jelent, hogy felismerjék a globális lehetőségeket és a digitalizáció által képviselt hozzáadott értéket. Egy felmérés szerint Észak-Európában azok a cégek, amelyek digitalizálták az alapfolyamataikat, négyszer olyan gyors növekedést értek el, mint azok a társaságok, amelyek nem. Bár a Google-lal és a Facebookkal szemben B2C-vonalon lehet, hogy elveszítjük a küzdelmet, de B2B-szinten jók az esélyeink.