A robotok főként a nők és a képzetlenebbek a munkáját vehetik el

A kutatás során a PwC elemzői 29 országból több mint 200 ezer munkahelyhez kapcsolódó feladatot és készséget elemeztek annak érdekében, hogy értékeljék az automatizálás munkavállalókra gyakorolt lehetséges hatásait a különböző iparágakban, a munkavállalók neme, kora és képzettsége szerint.

Nos, az eredmény nem túl szívderítő. Bár

a kutatásban részt vevő országokban az automatizálás a 2020-as évek elejére csupán a munkahelyek átlagosan mindössze 3 százalékát veszélyezteti, azonban az évtized végére ez az arány már csaknem 20 százalékra nő, a 2030-as évek közepére pedig 30 százalék körül alakulhat.

A tanulmány szerint az automatizálás növekedése nem egyenletesen éri a különböző munkavállalói csoportokat. Eleinte főleg a nőket érintheti, míg a férfiak ennek hatásait inkább a harmadik hullámban, a 2030-as évek közepén érzékelhetik. Ennek oka az egyes tevékenységtípusok magasabb fokú automatizálhatóságában, valamint a nemek iparágak szerinti eloszlásában keresendő.

Kelet-Európát jobban sújtja majd

Földrajzi megoszlás szerint az egyes kelet-ázsiai és észak-európai gazdaságokban, ahol magasabb a képzettségi szint, mindössze 20-25 százalék körül lehet, míg

Kelet-Európában, ahol a nagymértékben automatizálható ipari termelés részesedése az összfoglalkoztatottságból viszonylag magas, meghaladhatja a 40 százalékot.

Az egyes iparágakban változó azon munkahelyek aránya, amelyeket a 2030-as évek közepére nagymértékben érinthet az automatizálás, a közlekedésben és a raktározásban például átlagosan 52 százalék, míg az oktatásban csak 8 százalék. A közlekedési szektorban a vezető nélküli járművek elterjedése miatt különösen magas hosszú távon az automatizálási potenciál, ez azonban csak a harmadik automatizálási hullámban, a 2030-as évek közepére lesz különösen szembetűnő.

Rövidebb távon a pénzügyi szolgáltatások és a hasonló ágazatok jobban ki lesznek téve az automatizálásnak, mivel az algoritmusok az adatelemzéssel járó feladatokban egyre szélesebb körben felülmúlják az embert.

A képzettség szerinti felosztás azt mutatja, hogy a diplomával rendelkező munkavállalók kitettsége sokkal kisebb, mint a középfokú vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezőké.

A különbségek korosztályonként már nem ennyire markánsak, bár az idősebb munkavállalók számára fiatalabb társaikhoz képest nehezebb lehet az alkalmazkodás és az átképzés.

A tanulmány a robotizálásra való felkészülés során megteendő intézkedésekre is kitér, és kiemeli, hogy növelni kell az oktatásra és a készségek fejlesztésére irányuló köz- és magánberuházásokat, hogy a munkavállalók pályafutásuk során könnyebben tudjanak alkalmazkodni a technológiai változásokhoz.

Fontos azonban az is, hogy a kormányok tartsák magasan az összkereslet szintjét, lehetővé téve ezáltal a munkahelyteremtést. Ennek egyik nyilvánvaló módja az állami és magán infrastrukturális beruházások növelése, például a közlekedés és a lakhatás területén.

Végül a tanulmány szerzői figyelmeztetnek, hogy a meglévő munkahelyek elvesztésétől félve nem szabad az új technológiákról lemondani, mivel ezek a technológiák úgyis minden országot elérnek, ezért jobb a változásoknak elébe menni és a globális verseny élvonalához tartozni.