Az autóiparban csak vesztesek lehetnek

Az Egyesült Államok szövetségesei és vetélytársai élesen bírálták az acél- és alumíniumimportra kivetett vámot, és a piacok sem örültek: a négy legnagyobb amerikai acélgyártó részvényeinek árfolyama közel 2,6-4 százalékkal esett a rendelet csütörtöki aláírása után. A három főbb amerikai index 1 százalékkal emelkedett ugyan pénteken, de ez az erős munkaerőpiaci adatoknak és az észak-koreai feszültség enyhülésének volt köszönhető.

A negatív piaci reakció elsősorban azzal magyarázható, hogy a 25 százalékos acél- és 10 százalékos alumíniumimport-vám alól egyelőre mentesül az Egyesült Államok első és negyedik legnagyobb beszállítója, Kanada és Mexikó, mégpedig azzal a feltétellel, ha az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) folyamatban lévő újratárgyalásán jobban figyelembe veszik az amerikai érdekeket. Malcolm Thurnbull ausztrál kormányfő bejelentése szerint nem érintik az intézkedések országát sem, amely tavaly 314 millió dollár értékben szállított acélt és alumíniumot az Egyesült Államokba. Trump jelezte, hogy nyitott más országoknak is mentességet adni, de csak azokról lehet szó, amelyek „korrektek” az Egyesült Államokkal, és figyelembe veszi majd a kétoldalú katonai kapcsolatokat is.

Az Észak-Amerikán kívüli acélgyártókat nem rendítette meg az importvámok bevezetése. A Reuters összefoglalója szerint az érintettek úgy gondolják, hogy ez sem az üzleti ügyeikben, sem az acélárakban nem okoz majd különösebb felfordulást. Az Egyesült Államok tavaly 36 millió tonna acélt importált, elsősorban Kanadából, Mexikóból és Dél-Koreából – ez nem éri el a 473 millió tonnát forgalmazó globális forgalom 8 százalékát. A brit Wood Mackenzie üzleti kutató és tanácsadó elemzői szerint legfeljebb 18 tonna acél, vagyis a világkereskedelem 4 százaléka irányul majd az Egyesült Államok helyett más piacok felé a vámok miatt.

„Ez a mennyiség nem lesz jelentős hatással az árakra” – vélekedett Roberto Cola, a délkelet-ázsiai gyártókat tömörítő ASEAN Iron és Steel Council (AISC) alelnöke is. A világpiaci acélárakra már csak azért sem lehet jelentősebb hatással Trump döntése, mert azokat a globális termelés 49,2 százalékát adó Kína árai hajtják. A kínai acélipari termékek ellen az Egyesült Államok korábban már 29-féle illetéket vezetett be, így onnan csupán az amerikai import 1 százaléka származik. Ennek ellenére Vang Ji kínai külügyminiszter visszaélésnek nevezte az amerikai döntést, és „arányos választ” ígért. Még Tokió, az Egyesült Államok legfőbb ázsiai szövetségese is „ellenintézkedéseket” helyezett kilátásba, ha nem kap mentességet.

Sokkal többet veszíthet az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségese, Európa. Az Európai Unió évente 5 milliárd euró értékben exportál acélt, 1 milliárd euró értékben pedig alumíniumot az Egyesült Államokba. Az európai acélszövetség, az EUROFER szerint tavaly az acélexport 15 százaléka irányult az amerikai piacra. A szövetség attól is tart, hogy az importvámok bevezetése után az amerikai piacot elveszítő beszállítók Európába irányítják át az áruikat. Az Európai Bizottság már jelezte is, hogy további óvintézkedéseket fontolgat, újabb vámokat és kvótákat vezethet be.

A tőzsdéken pénteken estek az acélipari gyártók árfolyamai. A legnagyobb szereplő, az ArcelorMittal 0,6, a második legnagyobb német acélipari vállalat, a Salzgitter 5,7, az indiai Tata Steel 4,6 százalékkal gyengült. Az EU két legnagyobb gyártója úgy véli, csak korlátozottak lesznek az amerikai intézkedés hatásai. A Thyssenkrupp részvényeinek árfolyama például 0,6 százalékkal emelkedett; a cég évi 400-500 ezer tonna acélt szállít az Egyesült Államokba. A világ egyik legeredményesebb acélgyártójának tartott osztrák Voestalpine szerint a cég eladásai­nak legfeljebb mintegy 3 százalékát érinthetik a vámok, ami kezelhető. A cég részvényei 1,5 százalékkal erősödtek pénteken. A Thompson Reuters európai acélindexe is emelkedett 1,3 százalékkal, miután a vámrendelet aláírása után, csütörtökön 4,6 százalékkal esett.

A vegyes kép ellenére az EU igyekszik megszabadulni az amerikai vámoktól és elkerülni a kereskedelmi háborút az Egyesült Államokkal. Ezt a célt szolgálta Cecilia Malmström uniós kereskedelmi biztos szombati megbeszélése Brüsszelben Robert Lighthizer amerikai kereskedelmi főképviselővel és Szekó Hirosige japán gazdasági miniszterrel, ám még mindig nem tudni konkrétumokat arról, az EU is mentesül-e a védővámok hatálya alól. Trump a Twitteren már közölte a feltételeit: ha az EU lemond az amerikai termékekkel szemben alkalmazott „borzalmas korlátozásokról és vámokról”, akkor Washington is megteszi ugyanezt. „Ha nem, megvámoljuk az autókat is” – írta üzenetében.

Ami az autóipart illeti, az uniós gyártókon kívül az amerikaiak is aggódhatnak. Az iparág vezetői nyomást gyakorolnak a Trump-adminisztrációra és a kongresszusra, hogy tegyen kivételt az EU-val és más szövetséges államokkal, hogy elkerüljék a súlyos hatásokat. Korábban a General Motors, a Ford és a Fiat Chrysler figyelmeztettek, hogy a vámtarifák „minden évben jelentős többletköltséget okoznak majd az amerikai autóipar számára”. Ez oda vezethet, hogy veszteséges lesz az autógyártás, és a termelést elviszik máshová. A magasabb árak miatt a hazai piacot is elveszíthetik az exporttal szemben, ahogyan a külföldit, ha Európa válaszintézkedéseket foganatosít. Az Egyesült Államok évi kétmillió autót exportál, ebből 250 ezret Európába. „Az autóiparban csak vesztesek lehetnek” – figyelmeztetett John Bozza is, a Toyota, a Hyundai és a Honda mellett több más gyártót is képviselő Global Automakers vezetője. Veszélyesnek minősítette a vámokat az ezer autóipari beszállítót tömörítő szövetség is.