Átláthatóbb feltételek a víz- és távhőfronton

Két olyan vezetékes szolgáltatás központosítását is megkezdte az elmúlt években a kormány, amelyek – jellegükből adódóan – aligha működtethetők egységes vagy akár csak összekapcsolt, országos rendszerként, ezek a távhő-, illetve a víziközmű-szolgáltatás. Így a jogalkotó a működési egységesítést nem is erőltette, inkább a két területre vonatkozó szabályozásban lépett előre.

A lakossági ügyfelek által érzékelhető fontos változtatás a hatósági tarifák 2011-es bevezetése volt, előzőleg ugyanis a díjakat az önkormányzatok állapították meg. Az új, szabott árak lehetővé tették a kormány politikájának fontos – és elismerten csak részben a piaci folyamatok által vezérelt – elemét képező rezsicsökkentések megvalósítását. A távhő végfelhasználói árát 2013-ban 20, egy évre rá 3,3 százalékkal faragták le, a víz- és csatornadíjakat pedig 2013-ban 10 százalékkal. (2013-ban emellett 10 százalékkal olcsóbb lett a hulladékszállítás, a kéményseprés, a propán-bután gáz, a két jelzett évben együtt pedig 25,19 százalékkal esett a földgáz és 24,55 százalékkal az áram tarifája.)

A két szolgáltatáson belüli végfelhasználói árak között azonban megmaradtak a helyi adottságok miatti különbségek, de ez indokolt a tevékenységek tájegységenként és településenként nagymértékben eltérő költségei miatt. Mindazonáltal a hatósági tarifák alkalmazása a különbségek fennállása mellett is fájó pontja lehet az érintett társaságoknak, amelyeknek cégenként eltérő lehetőségeik, tartalékaik vannak a hatékonyság kényszerű javítására.

Ezermilliárdba kerülnének a vezetékcserék

Ágazati szinten segítséget jelentett a víziközműszakma koncentrálása, mert ezzel az életképtelen társaságok önálló működése megszűnt, a feladatukat pedig arra alkalmasabb, nagyobb riválisaik vették át. Ám a túlélőknek sem jött el a Kánaán: 2015-ben a KPMG, 2016-ban pedig a Századvég mutatta ki, hogy állami beavatkozások sorára lenne szükség a terület megsegítésére, elsősorban a szabályozás alapos továbbcsiszolásával. Az egyik fő, fájdalmas kérdés a tulajdonolt vezetékek hossza után 2015-től fizetendő adó, mert ez ugyanúgy terheli a víz-, a csatorna és a távhőszakmát, mint a náluk (vezetékhossz-arányosan) sokkal nagyobb árbevételű áram- és távközlési vállalatokat. Bár az előző kormány idején volt egy kezdeményezés ennek az adónak a differenciálására, de végül nem lett belőle semmi. Az új kormány alatt esetleg újból terítékre kerül a módosítás.

Szerényen növekvő arány a megújulóknál

A földgáznak nagyobb szerepe volt a magyarországi távhő-előállításban 2016-ban, mint az előző években, de a termelők a korábbiaknál olcsóbban jutottak hozzá ehhez az energiahordozóhoz. Míg 2014-ben a távhő előállításához felhasznált energia 63,46 százalékát adta a gáz, addig 2016-ban már a 70,54 százalékát, ám a beszerzés gigajoule-ra vetített átlagos ára az első esetben 3429, a másodikban csak 2546 forint volt – derül ki a MEKH és a Matászsz közelmúltban készített közös tanulmányából. A vizsgált időszakban látványosan, 115,5 megawattról 177,86 megawattra nőtt a fűtéshez rendelkezésre álló termálvízalapú technológia hőteljesítménye. Ezzel a földhő aránya a távhő előállításához igénybe vett megújulókon belül 12,48 százalékról 17,82 százalékra módosult, de persze továbbra is a 81,91 százalékosra csökkent biomassza vitte a prímet.

A Világgazdaság kérdésére a szakmát tömörítő MaVíz Magyar Víziközmű Szövetség elnöke foglalta össze, hogy eddig mivel elégedettek, illetve mit várnak az érintett piaci szegmens szereplői az új kormánytól.

Mindenképpen jó és előremutató a víziközműszakma szerkezetének átalakítása. A mára már lezárult folyamat eredményeként a korábbi, közel négyszáz szolgáltató helyett csak negyvenegy működik, ezek viszont képesek és alkalmasak is arra, hogy megfelelő minőségi szolgáltatást nyújtsanak

– emelte ki Kurdi Viktor. Ugyanakkor a finanszírozási oldalon változtatni kellene, mert a víz- és csatornacégek bevételeiből ma nem képződik olyan nagyságú forrás, amely garantálja a hosszú távú, stabil működést.

Az egyenleg a szükséges rekonstrukciók költségei miatt módosításra szorul. A következő tíz-tizenöt évben ezermilliárd forintba kerülne azon elöregedett, elhasználódott hálózatok és más berendezések cseréje, amelyek elengedhetetlenek a víziközműrendszer hatékony működtetéséhez. Kurdi Viktor a forrás előteremtése egyik módjának az adócsökkentést vagy akár a közműadó kivezetését tartja.

Jó lépés volt

Üdvözölné a szakma

Zöldíteni kell a portfóliót

A távhőszektorban nem volt konszolidáció, megmaradt a jellemzően „egy település, egy szolgáltató” felállás, ami amúgy kézenfekvő. A terület felügyelete a víziközműéhez hasonlóan a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalhoz (MEKH) került. A távhőszolgáltatás sajátossága, hogy szorosan kapcsolódik a hőtermeléshez, azon keresztül az energiaellátáshoz, az importfüggéshez, de még a környezetvédelemhez is. Nem meglepő, hogy a felsoroltakhoz is kapcsolódnak azok a várakozások, amelyeket a hazai cégeket összefogó Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége (Matászsz) ismertetett a Világgazdasággal.

Orbán Tibor komoly előnynek tartja, hogy a kormány – ahogyan a korábbi ciklusokban is – a szövetséget stratégiai partnerként bevonta a jogalkotásba. „Ezen belül kiemelendőnek ítéljük a távhőár-szabályozást, amelynek növekvő transzparenciája egyaránt segítette a távhőszolgáltatók kiegyensúlyozott gazdálkodását és a távhőkassza csökkentését” – közölte.

A Matászsz ugyancsak rendkívül fontosnak tartja a távhőszektor energiahatékonysági és piacbővítő fejlesztéseit. A hőtermelői portfólió zöldítését szolgáló beruházásokat a Környezet- és energiahatékonysági operatív program 45 milliárd forinttal továbbra is önálló, csak a szektor számára igénybe vehető uniós pályázati kiírásokkal segíti.

A várt, remélt jogszabályi változások, intézkedések között a szövetség elnöke a távhőszolgáltatás hosszú távú jövője szempontjából a Távhőfejlesztési cselekvési terv tervezetének elfogadását tartja a legfontosabbnak. A terv öt fő fejlesztési iránya olyan pályát garantálna ugyanis a szektornak, amellyel a távhő még az eddiginél is jelentősebben járulhatna hozzá az uniós kötelezettségek megvalósításához, külön is kiemelve a terület meghatározó szerepét a helyi levegőtisztaság- és a globális klímavédelemben, valamint a jövő okosvárosaiban.

Fizessen a szennyező!

„A települések levegőminőségének javítása nemcsak a meglévő távhőrendszerek piacának bővítését, hanem új távhőrendszerek létrehozását is igényelné. Ehhez egyrészt szükséges a szennyező fizet elvének beépítése a hazai jogszabályokba, másrészt a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet mielőbbi módosítása az energiahatékonysági törvény szerinti hatékony távfűtés/távhűtés elismerése érdekében, amelynek híján 2021-től ellehetetlenülhet a szektor piacbővítése” – fejtette ki Orbán Tibor.

Végül a hosszú távú célkitűzések teljesítése kapcsán a szövetség elnöke megemlítette a lakosság energiatudatosságának fokozását, amelynek kiváló és kézenfekvő eszköze a szövetség által 2017-ben bevezetett Távhő ökocímke beemelése az energiahatékonysági törvény szakpolitikai intézkedései közé.

Az Új ciklus sorozat cikkei: