Stabil piacot adnak a feldolgozók a magyar kukoricatermelőknek

Az Európai Unió tavaly szep­tember végén szüntette meg a csaknem ötven évig fennálló cukorpiaci szabályozást. Hogyan változtatta meg a kvóták megszűnése a cukor és az izocukor piacát?

A cukorpiac a kvóta megszűnése után összeomlott, az árak csökkentek. Mindenki készült arra, hogy szeptember végétől már nem kötik mennyiségi szabályok a termelést, a gyárak 120 százalékra kapcsoltak. Mivel a domináns nagy gyártók piacot akarnak hódítani, a cukorrépa-terület növelésére biztatták a gazdákat. Ez önmagában is előrevetítette a mennyiségi növekedést, amire még rátett, hogy kiváló volt a cukorrépatermés. Ennek megfelelően most a piaci igényeknél 20-25 százalékkal magasabb a kínálat.

Mindez hogyan hat az izocukor piacára?

Ezt is alapvetően a kristálycukor termelői árai vezérlik, hiszen az európai cukorpiac 96 százalékát adja a kristály- és csupán 4 százalékát az izocukor. Ha a kristálycukor ára csökken, akkor a mi vevőink is elvárják, hogy olcsóbban adjuk a terméket. Ez az idén még nem is annyira drasztikus, mert a cukorrépa-feldolgozás idényjellege miatt van egy kis időbeli eltolódás, de a másfél évvel ezelőtti árakhoz képest jelentős az árcsökkenés.

Meddig tarthat ez az állapot?

Azt gondolom, tartós nyomás lesz az iparágon, és körülbelül két évig a mostani helyzet várható. Most megállt a bővülés, mert beestek a cukorárak. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a kvótarendszer kivezetésének hatásairól több elemzés is készült, amelyek egy dologban jutottak teljes konszenzusra: abban, hogy az izocukor részaránya a cukorpiacon bővülni fog. A kérdés csak az volt, hogy duplázódni vagy triplázódni fog-e. A jelenleg folyó gyárbővítésekkel egy év múlva 6 százalékra is emelkedhet az izocukor részaránya, további növekedést pedig az hozhat, hogy – elsősorban a tudatos táplálkozás térhódítása miatt – a kristálycukor-fogyasztás szűkül. Az sem mellékes, hogy az izocukor egy tradicionálisan olcsóbb áru. Ez nyilván vonzó az ipari felhasználóknak, amelyek azért is használják előszeretettel, mert egyszerűbben kezelhető.

A jövő tehát biztató, de hogyan befolyásolja a Hungrana idei terveit ez a piaci helyzet?

A Hungrana szabadegyházi üzeme Európa legnagyobb kukoricafeldolgozója, már 106 éve üzemel. 1980-ban kezdtük az izocukor-termelést, és azóta folyamatosan bővítjük az itt előállított mennyiséget. Hagyományainkat jól jelzi, hogy miután az 1980-as években az egyik legnagyobb üdítőgyártó cég a mi gyárunk területén belül palackozta az italait, azt az épületet, a mai nedves takarmánytárolót, most is kólaraktárnak hívjuk. A cég tavalyi éve nagyon jól sikerült, teljesítettük a terveket, de tudjuk, hogy az idei teljesen más lesz, ennek megfelelően cégünknél a tavalyinál lényegesen mérsékeltebb az eredményelvárás.

A másik meghatározó termékük a bioetanol. Itt milyenek a piaci kilátásaik?

Részben az uniós direktíva, részben pedig a kereslet-kínálat befolyásolja a helyzetünket. Az unió megújulóenergia-direktívája 2009-től 2020 végéig szabályozta, hogy a közlekedés energiafelhasználásán belül hány százaléknak kell megújulónak lennie, de azt nem nevezte meg, hogy miből. Az első generációs bioetanol ennek a célnak megfelelt, de 2012 októberében az Európai Bizottság előállt azzal, hogy még sincs ez így rendben, mert a megnövekedő kukoricafelhasználás felhajtja az árakat. Hároméves vita után eljutottunk odáig, hogy a 10 százalék megújulón belül maximum 7 százalék lehet az első generációs bioetanol. Közben pedig szakértők azt mondják, hogy a hiányzó 3 százalékot nem lehet másból előteremteni. A vita most arról folyik, hogy mi lesz 2020 után. Most úgy tűnik, az Európai Parlament és az Európai Tanács is azt az álláspontot képviseli, hogy amit 2020-ig elérünk, azt vigyük tovább.

Vagyis a kukoricatermelők megnyugodhatnak, lesz biztos piacuk?

Ha ez a szint maradhat, az azt jelenti, hogy ugyan új beruházások nem lesznek, de a mostani mennyiséget tartjuk a felvásárlásban. Ami nem kevés, hiszen csak a Hungrana évi 1,2 millió tonna kukoricát vásárol fel. Egyébként az Európai Bizottsággal folytatott vitában is arra világítottunk rá, hogy ez sokkal inkább mezőgazdasági, mint energiatermelési kérdés. Mert mégiscsak alapanyagot dolgozunk fel, és ha csak az etanolról beszélünk, akkor etanollá és takarmánnyá. Utóbbi visszaáramlik a mezőgazdaságba, mégpedig egy nagyon pozitív élettani hatású állati táp formájában. Ez garantáltan GMO-mentes, és kiválthatja azt a szóját, amelyet a dél-amerikai GMO-s termékekből importálnánk. Az árfelhajtásról szóló érvek cáfolhatók, a magyar gazdák pedig letették a voksukat mellettünk. Mi stabil vevők vagyunk, hatékonyságfejlesztő beruházásokkal növeltük is a feldolgozható kukorica mennyiségét, de a többi piaci szereplő is egyre több kukoricát vásárol. Más feldolgozó is bővített, és tavaly új szereplő is belépett a piacra.

A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja