A Brent emelkedő árának inflációs hatásai is lehetnek

Az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, az Oxford Economics szerdán ismertetett, felülvizsgált szimulációja olyan forgatókönyvet modellez, amelyben

a globális alaptípusnak tekintett Brent olajfajta hordója 2018 harmadik negyedévében 100 dollárra emelkedik, és még 2020-ban is ezen a szinten marad.

A ház számítási modellje szerint ebben az esetben a globális GDP-érték a 2018-2020 közötti időszakban átlagosan 0,3 százalékkal, 2020 egészében – amikor a hatás tetőzne – 0,7 százalékkal lenne alacsonyabb annál a szintnél, amely az Oxford Economics alapeseti – 2019 végére 67 dolláros olajárat valószínűsítő – prognózisa alapján addig elérhető lenne.

Az Oxford Economics közgazdászai szerint e forgatókönyv a növekedés lassításával párhuzamosan jelentősen gyorsítaná a globális inflációt, amely a cég modellje alapján már 2019-ben 1,2 százalékponttal haladná meg az alapeseti várakozást. A ház szerint ez egyben azt is jelentené, hogy

a fejlett ipari térségben jövőre 0,5 százalékponttal elmaradna a reálbér-növekedés az alapelőrejelzésben szereplő olajár-forgatókönyv esetén elérhető ütemtől.

Az inflációs érzékenységet vizsgáló számítás azt mutatja, hogy az ipari gazdaságok alkotta OECD-csoporton belül – adókkal együtt mérve – Magyarországon a legmagasabb, hozzávetőleg 7,5 százalék az üzemanyagok súlya az inflációs kosáron belül.

A tartósan 100 dolláros olajár GDP-hatásai ugyanakkor korántsem Magyarországon lennének a legnagyobbak: az Oxford Economics grafikus kimutatása szerint Görögországban és Bulgáriában a 2018-2020-as időszakban átlagosan csaknem 1,5 százalékkal,

Magyarországon 0,5 százalékkal maradna el a hazai össztermék nominális értéke az alapeseti előrejelzés alapján elérhető szinttől.

A ház számításai szerint a 100 dolláros olajár messze legnagyobb nyertese Oroszország lenne, ahol a vizsgált két éves időszakban átlagosan 2,5 százalékkal lenne magasabb a GDP-érték az alapeseti várakozásnál.

Az Oxford Economics külön elemzésben hasonlította össze szerdán a legutóbbi kilenc globális olajársokk hatását, és kimutatta, hogy ezek közül négy világgazdasági recessziót okozott. A ház ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy ezek a sokkok ma már jóval kisebb eséllyel járnak globális recesszióval, mindenekelőtt azért, mert a jegybankok megfontoltabb monetáris politikával reagálnak az olajárak emelkedésére, mint a múltban.

A ház hangsúlyozta azt is, hogy jóllehet

a Brent olajfajta az elmúlt másfél évben 59 százalékkal drágult,

ez is mérsékelt áremelkedésnek tűnik a korábbi ársokkokhoz képest. Az Oxford Economics visszatekintő összesítése szerint 1973-1974-ben 278 százalékkal, 1979-ben 190 százalékkal, 1999-2000-ben 172 százalékkal, 2007-2008-ban 107 százalékkal emelkedtek az olajárak.

Recesszióra más nagy elemzőházak szerint sincs esély a belátható előrejelzési távlatban.

A Moody's Investors Service ugyancsak szerdán Londonban ismertetett átfogó nyári globális előrejelzésében hangsúlyozta, hogy a legutóbbi piaci stresszepizódok és az emelkedő olajárak lefelé ható kockázatokat jelentenek, de a világgazdaság növekedése – jóllehet a korábbinál mérsékeltebb ütemben – folytatódik.

A nemzetközi hitelminősítő várakozása szerint a globális feltörekvő térség gazdaságainak teljesítménye 2018-ban és 2019-ben is átlagosan 5,2 százalékkal növekszik a 2017-ben mért 5,3 százalékos növekedés után.

A cég azt valószínűsíti, hogy még szélesebbre nyílik a feltörekvő és a fejlett ipari térség közötti növekedési különbség: a Moody's a magasan fejlett gazdaságokban az idén átlagosan 2,3 százalékos, 2019-ben 2 százalékos GDP-bővülést vár.

A húsz legnagyobb fejlett és feltörekvő gazdaság alkotta G20-csoport együttes GDP-növekedése a Moody's új prognózisa szerint az idén 3,3 százalékos, jövőre 3,2 százalékos lesz.