A nagyvállalkozók is megérzik a minőségi munkaerő hiányát

Nem egyszerű manapság átadni a stafétabotot a családban a nagyformátumú vállalkozásoknál sem – derült ki a Világgazdaság Magyar vállalatok, családi vállalatok című konferenciáján tartott Felépíteni és működtetni – hogyan van mindez a gyakorlatban? című panelbeszélgetésen. Hirschler Judit, a már 120 éves cég, a visszapillantó tükröket gyártó Hirschler-Glas Kft. tulajdonosa elmondta:

bár két bátyja is van, mégis ő vette át 1988-ban a stafétabotot az édesapjától a 4. generációban, és most kénytelen azzal szembesülni, hogy igazából négy gyermeke közül egyik sem vágyik továbbvinni a céget.

Dombrádi Olivér, Pátria Nyomda Zrt. igazgatóságának az elnöke, aki tizenöt évig alkalmazottként dolgozott, majd már 15 éve tulajdonosként irányítja a papír nagykereskedelmi céget és a már 125 éves, védett okmányokat is gyártó biztonsági nyomdát, jelezte:

két fia közgazdász, s bizonyos pillanatokban ők tartják benne a lelket, két fia mellett két fiútestvére is tulajdonos a cégben.

Dr. Rudas László, a Rudas Holding elnöke, az Istenhegyi Magánklinika tulajdonosa, aki irodaházakat is működtet, Ausztriában pedig 4 csillagos szállodákat üzemeltet, elárulta: ausztriai vállalkozásait már évek óta nagyobbik leánya vezeti, a belföldi érdekeltségeket 3 évig irányította a kisebbik lánya, ám lelkülete miatt úgy érzékelte, hogy ezt nem kívánja csinálni, ezért felmondott önmagának, és saját vállalkozást nyitott. Rudas szerint őszintének kell lenni; a családi vállalkozások jelentős részénél a gyermekek nem akarják továbbvinni a vállalkozást, mást akarnak művelni, vagy nem is képesek erre a tevékenységre.

Cserpes István, aki már 26 éve vállalkozó, a Cserpes Sajtműhely vezetője, jelezte: gyermekei a művészetek, az újságírás, a torna iránt érdeklődnek. Hozzáfűzte: egyetlen gyermekét sem akarja kitenni a stressznek, amit nem a szakma, nem is a piac, hanem a dolgozók okoznak. A dolgozók 20 százaléka, a menedzsment is jó erőkből áll, ám a munkaerő 80 százaléka, ha jobb ajánlatot kap 5-10 év munkaviszonnyal elhagyja a céget, és nagyon nehéz értékes munkaerőre lelni manapság.

Hirschler Judit úgy vélte:

az automatizálásé a jövő; nincs munkaerő avagy nem megfelelő annak a minősége. A cél, hogy modernizálják a technikát, jöjjenek a robotok, minél kevesebb ember álljon a gépsoroknál, a külföldi partnerek ezt várják el, az ipar 4.0 alkalmazását, erre uszkve egy évük van, az Irinyi-terv pályázatainak forrásait is megcélozzák.

Dombrádi Olivér úgy látja, a nyomdaipar hátránya, hogy jelentős összegeket kell beruházni, számottevő saját erő kell ehhez. Szerinte a legfontosabb forrás a munkaerő, a nyomda több mint 400 dolgozója, akiket nagyra becsül. Dombrádi két évet ad magának, hogy modern, jól szervezett, biztonsági nyomdává váljanak, ha ez nem sikerül, akkor egy esetleges exit előkészítését sem zárja ki.

Rudas László megjegyezte: 500 ezer forintos tőkével kezdte, meredek ívű volt a fejlődés, most már stabilizálni kívánja a cégeit, tudatos fejlődéssel. Cserpes István azt mondta: nem panaszkodik, de bármikor lehet a termékeikre csökkenő kereslet, miközben a gyártási költségek nőnek, s közben menedzsmentet is kell építeni. Szerinte van remény arra, hogy megtartsák a piacaikat, és termékeiket is fejlesszék.