A kutatás egyik legérdekesebb adata, hogy nem feltétlenül azok a cégek terveznek jelentősebb létszámfejlesztést, amelyek munkaerőhiányról számolnak be.
A megkérdezett vállalkozások csaknem fele tervez létszámbővítést, ennek forrása azonban sokszor bizonytalannak tűnik.
Sok nyitott pozíció hosszú hónapokon át nyitott marad – a vállalatvezetők a minőségi munkaerő megtalálását tartják a legnehezebb feladatnak.
Amikor arról kérdezték őket, hogy küzdenek-e munkaerőhiánnyal a cégek, akkor a családi vállalkozások 47 százaléka mondja azt, hogy kis mértékű (44 százalék) vagy jelentős (3 százalék) létszámhiánnyal küzd. A munkaerőhiányt jellemzően hosszabbított munkaidővel, túlórákkal, szabadidőben vagy hétvégén történő munkavégzéssel próbálják ellensúlyozni, és hozzáteszik, hogy rendkívül nehéz a helyzetük, mert egy kisebb családi cég esetében nincs kinek kiszervezni a munkát.
Létszámbővítésre emiatt a családi vállalkozások több mint fele (64 százalék) készül a következő 5 évben, de csökkenésre, a cég létszámbeli karcsúsodására egyikük sem számít.
A nem családi vállalkozások náluk is jelentősebb mértékű munkaerőhiánnyal küzdenek. 20 százalékuk jelentős, 35 százalékuk pedig kis mértékű hiányról számol be.
A szükséges munkák elvégzését hosszabb vállalási, teljesítési határidőkkel, illetve bizonyos munkák outsource-olásával taktikázzák ki, de a saját munkaerő túlhajszolásától inkább tartózkodnak, mivel vannak más eszközök, amellyel a kapacitáshiány első körben kezelhető – szemben a családi vállalkozások kiszolgáltatott helyzetével.
Ezen cégek 40 százaléka számol a következő öt évben létszámbővüléssel, csökkenésre pedig csak alig 5 százalékuk gondol.
Míg a családi vállalkozások inkább fizikai (42 százalék) vagy szellemi (44 százalék) munkakör létesítésében gondolkodnak, addig a nem családi vállalkozások átmeneti jelleggel szeretnének munkaerőt kölcsönözni (40 százalék), munkát és feladatot kiszervezni (39 százalék) és bizonyos munkaköröket gépesített megoldásokkal helyettesítenének (29 százalék).
Míg a nagyobb árbevételű cégeknél alig jellemző, hogy átmeneti jelleggel kölcsönöznek munkaerőt (12 százalék), a kisebb árbevételű kkv-k 37 százaléka tervezi, hogy egyes munkákat kiszervez vagy hogy egyes pozíciókat átmeneti jelleggel tölt csak be.
A kkv-k mindegyikére igaz, hogy a legnagyobb igény a minőségi szellemi és fizikai munkaerő megtalálására van, ezt a feladatot a cégvezetők „nagyon nehéz”-ként aposztrofálják.
A tulajdonos- és vezetőváltásban leginkább érintett szegmens a családi kkv-ké. A jól menő családi vállalkozások 31 százaléka gondolja úgy, hogy cégénél 5-10 éven belül változás lehet a tulajdonosi körben, 36 százalékuk pedig vezetőváltással is számol.
Jellemzően nem értékesíteni, hanem családtagnak vagy rokonnak szeretnék átadni (66 százalék) a cég vezetését,
de a tapasztalat azt mutatja, hogy az egyenes generációváltás a külföldön tanuló fiatalok nagy száma okán nem mindig tud zökkenőmentesen megvalósulni, előfordul, hogy a következő generáció nem jön haza vagy más területen helyezkedik el.
A nem családi vállalkozások ebben a kérdésben kevésbé érintettek, csak 16-19 százalékuk számol 5-10 éven belül tulajdonos- illetve vezetőváltással. Ők a cég egyik munkatársában vagy külső személyben látják cégük új igazgatóját vagy tulajdonosát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.