Boltlánc, ahol a tulajdonosnak mindig volt egy jó ajánlata

Lars Larsen haláláról már júliusban cikkezett a sajtó – tévesen, de esetében nem áll meg, hogy akinek a halálhírét keltik, az sokáig él, a dán üzletember augusztus közepén, 71 éves korában elhunyt. A családi vállalkozás, a Jysk vezetését 47 éves fia vette át. Lars Larsen személye nemcsak Dániával és a Jyskkel kapcsolódik össze, az üzletembert a világon mindenhol ismerték, és meglepő módon elsősorban nem a kereskedelmi lánca, hanem a rendkívül jó üzleti érzéke és a nyolcvanas években elhíresült mondata,

a „Hello, Lars Larsen vagyok, és van egy jó ajánlatom” miatt.

A Jysk 1979-ban alakult 200 ezer dán koronából, vagyis nagyjából 20 ezer dollárból. Larsen könyvben írta meg, hogy már a hitelfelvétel is rendkívül kalandos volt, a házát terhelte meg jelzáloggal, amely jóval kevesebbet ért 200 ezer koronánál. A banknak is szépen levezette, hogy micsoda jó üzlet lakásfelszerelési, kelengye- és bútorboltot nyitni – ez abban az időben történt, amikor a dán életérzés, a Hygge éppen csak kibontakozóban volt. A bank azonban még abba is belekötött, hogy miért ilyen hosszú a cég neve. Larsen ugyanis a Jysk szó mellé odabiggyesztette a Sengetojslager szót, ami magyarra nehezen lefordítható szójáték az ágyneművel és a kiporolással vagy átvitt értelemben a kiteregetéssel elegyítve. De mivel a dán ágynemű szóban az ágy szó is komoly szerepet kap, így a szójáték tulajdonképpen a Jysk teljes árukínálatára és üzleti felfogására utalt.

Sőt, maga a Jysk szó is utalás a Jütland félszigetre, illetve az ott született emberekre vonatkozik.

Larsen természetesen igazat adott mindenkinek a hosszú névvel kapcsolatban, hiszen a könyve szerint a marketing és reklámipar a legjobban a nyolc karakter alatti márkaneveket tudja érthetővé tenni, mint például IKEA, Aldi vagy Bilka. Csakhogy az üzlet beindulásának pillanatában Larsen már használta ezt a nevet, elkészültek hozzá a logók, és túlságosan drága lett volna kicserélni őket. A cég huszonöt évig így használta a márkanevet.

Larsen arról is írt a könyvében, hogy az a 200 ezer dán korona, amelyből elindította a vállalkozást, valójában bruttó összeg volt, ugyanis kiszámolta az alkalmazottai fizetését és minden adminisztrációs kiadást, és végül körülbelül 101 ezer korona maradt az üzletre.

A bolt nem ment rosszul, de az üzletember nagyobb lehetőséget látott, és ekkor már a dán bútor és háztartási kellékek piacának gyártói pontosan tudták, hogy Larsen kőkemény alkupartner, és legendásan kedvező üzleteket kötött, amit ő természetesen nagyobb mértékben szeretett volna kiaknázni.

A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatják