A magyarok többsége még csak hűtésre használja a klímáját

A legtöbb, légkondicionálóval rendelkező magyar háztartásban oldalfali klíma található, a vásárlásnál pedig az energiahatékonyság mellett kiemelten fontosnak tartják a vásárlók a szűrők meglétét, a halk működést, valamint a megfelelő teljesítményt – derül ki a Daikin friss klímahasználati trendekre irányuló kutatásából. A magyarok többsége csak hűtésre használja klímaberendezését, hiába van benne fűtőfunkció is.

A KSH 2016 évi Mikrocenzusa szerint azon lakott lakások aránya, ahol

a 2016-ot megelőző tíz évben klímaberendezést szereltek fel, 11 százalék. A légkondicionálót használó háztartások aránya legmagasabb a fővárosban (17,5 százalék) és a megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban (13,2 százalék).

A Daikin megbízásából a GfK idén nyáron készített felmérése is megerősítette, hogy döntően a városokban élők gondolkodnak légkondicionálók felszerelésében. A hazai lakossági klímahasználói szokásokra irányuló felmérésből az is kiderült, hogy a vásárlók 53 százaléka önállóan hozza meg döntését. A megkérdezettek valamivel több mint fele szívesen veszi igénybe szakember támogatását a kiválasztási folyamat során (52 százalék), a többiek leginkább online forrásokra támaszkodnak (45 százalék).

Az átlagfogyasztó kétszázezer forint körüli összegben tervez költeni, ugyanakkor új döntési szempontként megjelent, hogy már nem mindegy az sem, mennyire formatervezett a lakásunkba szerelendő készülék.

A magyar háztartásokban fellelhető klímaberendezések 84 százaléka hűteni és fűteni is képes, azonban csak a meglevő készülékek töredékénél használják ki mindkét funkciót.

Míg elektromos fűtés esetén az a szakmai konszenzus, hogy mintegy 40 négyzetméter a korlát, ahol még érdemes lehet a gázfűtés helyett átállni elektromos fűtésre (a beruházási és üzemeltetési költségek mérlegelése után), ez a korlát a fűtésre is optimalizált klímák, azaz levegő-levegő hőszivattyúk esetén kitolódik. Ennek okát a készülékek hasznosenergia-előállítási képességében kell keresni.

Új piacot teremthet a jövőben a levegő-levegő hőszivattyúk számára a közel nulla energetikai szint közelgő belépése, hiszen a hőszivattyúk – szezonális jósági fokuktól függően – egyéb kiegészítő gépészeti berendezések nélkül is képesek teljesíteni a 25 százalékos megújuló részarányra vonatkozó elvárást.

Az épületek hőátbocsátási tényezőjének javulása pedig együtt jár azzal, hogy egységnyi alapterületre eső fűtési (és hűtési) igény fokozatosan alacsonyabb lesz. A modern, jellemzően nagy üvegfelülettel rendelkező épületekben pedig egyre inkább elengedhetetlenné válik, hogy ne csak fűteni, de hűteni is lehessen. Ha ezt egy készülékkel lehet megtenni, az nemcsak a beruházási költségeket, hanem egyben a gépészet helyigényét is csökkentheti egy adott épületben.

Aki klímával való fűtésen gondolkodik, annak érdemes egy adott készülék működési tartományát összevetnie szűkebb lakókörnyezete lokális átlaghőmérsékletével, hiszen egy berendezés nagy eltérést mutathat -10°C vagy -20°C külső hőmérséklet esetén. Ahogy a külső hőmérséklet esik, a nem fűtésre optimalizált gépek fűtési teljesítménye drasztikusan lecsökkenhet. Azaz nem csak az fontos, hogy a berendezéssel milyen alsó hőmérsékleti határig lehet fűteni, hanem az is, hogy alacsony külső hőmérsékletek mellett mekkora fűtési teljesítmény leadására képes. Aki hidegebb országrészen lakik, annak célszerű olyan berendezést választania, ami névleges kapacitását tartósan, akár -15°C mellett is képes megtartani.