A családi vállalkozások sok szempontból sajátosan működnek: egy több cégből álló családi vállalkozáscsoportban sokszor megoszlanak a tulajdonosi viszonyok és vezető tisztségviselői feladatok az egyes családtagok között. Nem mindegy azonban, hogy a családon belül ki milyen szerepet kap a cégek életében és irányításában. Versenyjogi szempontból ugyanis a családi vállalkozásokra több olyan speciális szabály vonatkozik, amelyeket érdemes figyelembe venni a cégek irányítási viszonyainak kialakítása során.
A Versenytörvény tiltja a felek közti versenykorlátozó megállapodások így például a kartellek létrehozását. Nem lehet például megállapodni a versenytársakkal abban, hogy ki milyen áron értékesít a vevőinek, ki milyen ügyfélkört szolgál ki, de arról sem lehet egymással információt cserélni, hogy ki melyik közbeszerzési eljáráson indul el, milyen piaci stratégiát kíván folytatni, mikor szeretne árat emelni és így tovább. A versenyjogi tilalom sokféle magatartásra terjed ki, fontos azonban, hogy
csak az egymástól független, nem egy vállalkozáscsoportba tartozó vállalkozások egyeztetéseire terjed ki.
Egy 2016 decemberi versenytanácsi döntés alakította ki azt a gyakorlatot, amely szerint a kölcsönösen közeli hozzátartozói viszonyban álló vállalkozások fő szabály szerint nem függetlenek egymástól, így egy vállalkozáscsoportba tartoznak. Erre tekintettel
a közeli hozzátartozók vállalkozásai által egymással folytatott egyeztetések nem minősülnek versenykorlátozó megállapodásnak.
Ha például két testvérnek két különböző építőipari vállalkozása van, akkor elvileg nem tiltott a testvérek között például annak megbeszélése, hogy milyen áron kínálnak munkát megbízóiknak.
Ezt a szabályt azonban érdemes elővigyázatosággal kezelni.
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a közeli hozzátartozók cégeit csak ellenkező bizonyíték felmerüléséig tartja egy vállalkozáscsoportba tartozónak,
tehát ettől eltérő megállapításra is juthat az eset körülményei alapján. Ha például a családi cégcsoport vállalkozásai egy közbeszerzési eljárásban ajánlattevőként úgy nyilatkoznak, hogy egymástól függetlenek, majd az ajánlattétel során egyeztetik az ajánlati áraikat, akkor a GVH egy későbbi versenyfelügyeleti eljárásban ezt a helyzetet értékelheti úgy, hogy a családi vállalkozások egymástól versenyjogilag függetlenek, hiszen függetlenségükről a közbeszerzési eljárásban nyilatkoztak. Erre tekintettel pedig nem egyeztethettek volna ajánlati áraikról. Ilyen esetben a függetlenség kérdése egyáltalán nem mellékes, hiszen a közbeszerzési kartellezés esetén jelentős bírság szabható ki és ez a magatartás szabadságvesztéssel is büntethető.
Fontos az is, hogy a gyakorlat csak a kölcsönösen közeli hozzátartozók által irányított vállalkozásokra vonatkozik, tehát a nem kölcsönös viszonyú közeli hozzátartozók (pl. gyermek és szülő testvére), vagy a nem közeli hozzátartozók (pl. após-meny, sógor-sógornő, élettársak) vállalkozásainak egymás közti viszonyában továbbra is alkalmazandók a versenyjogi tilalmak.
Az is fontos, hogy
két vállalkozás attól nem tartozik egy vállalkozáscsoportba, hogy a család egyik tagja egy cégben tulajdonos, egy másikban pedig ügyvezető,
mivel ilyen esetben csak a tulajdonában álló társaságot irányítja, azt a céget pedig nem, amelyiknek csak ügyvezetője. Például, ha az anya az egyik társaságban többségi tulajdonos, a másik társaságban pedig ügyvezető, de a veje a tulajdonos, akkor ellenkező bizonyítás hiányában, fő szabály szerint ez a két társaság versenyjogi szempontból függetlennek minősül egymástól, tehát a versenyjogi tilalmak vonatkoznak rájuk.
„Versenyjogi jogsértés esetén jelentős, a teljes vállalkozáscsoport előző évi nettó árbevételének tíz százalékáig terjedő bírság szabható ki a jogsértést elkövető vállalkozásra. Ez azt jelenti, hogy
ha családi vállalkozáscsoport valamely tagja jogsértést követ el, akkor elvileg a teljes vállalkozáscsoport előző évi nettó árbevételének tíz százalékéig terjedhet a GVH által kiszabott bírság mértéke.
Ráadásul, ha az adott cég a bírságot nem fizeti meg, akkor a vállalkozáscsoport többi tagja (tehát pl. a gyermek cégének bírságolása esetén a szülők, testvérek, házastárs cégei) egyetemlegesen kötelezhető a be nem fizetett bírság megfizetésére” – mondta dr. Miks Anna, a Deloitte Legal ügyvédje.
Jó hír, hogy a kkv-k – és így a legtöbb családi vállalkozás – számára kedvező bírságszabály is szerepel a versenytörvényben. A mikro-, kis- vagy középvállalkozással szemben az első esetben előforduló jogsértésnél az eljáró versenytanács
bírság kiszabása helyett figyelmeztetést is alkalmazhat.
Abban az esetben teheti ezt, ha a vállalkozásról az eljárás során tanúsított magatartása alapján alaposan feltételezhető, hogy jövőbeni magatartásának jogszerűsége biztosítható.
„Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valamely kkv-nak minősülő családi vállalkozás versenyjogi vagy fogyasztóvédelmi jogsértést követ el, akkor egy esetleges versenyfelügyeleti eljárásban
kérheti, hogy első jogsértésére tekintettel a versenytanács bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmazzon vele szemben.
A GVH ennek az indítványnak több ügyben is helyt adott azzal, hogy az adott vállalkozásokat megfelelőségi program kidolgozására kötelezte” – mondta Göndöcz Péter, a Deloitte Legal Ügyvédi Iroda partnere.
A figyelmeztetés intézményét azonban nem lehet mindenféle jogsértés esetén kezdeményezni: a közbeszerzési kartellezés, az uniós versenyszabályok megsértése és egyes sérülékeny fogyasztókkal szemben elkövetett fogyasztóvédelmi jogsértések esetén nincs lehetőség figyelmeztetés alkalmazására.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.