Mégsem akad el a német zöldülés

Hatalmas veszély hárult el a németországi energiatermelés átalakulása elől azzal, hogy a közelmúltban – szinte az utolsó pillanatban – megreformálták a megújuló alapú áramtermelés támogatásáról szóló törvényt. Az intézkedés azért volt sürgős, mert a jövő év elején lejár számos nap- és szélerőmű húsz évre szóló támogatása, az emiatt gazdaságtalanná váló működésüktől pedig egyenes az út a leállításukig. Ebben az esetben a Reuters által – még a német kormánydöntés előtt – vázolt, legrosszabb forgatókönyv szerint négy atomerőmű teljesítményének megfelelő kapacitás esne ki a rendszerből (a hírügynökség nem írja, hogy konkrétan mekkora), és nem lehetett tudni, hogyan lehetne pótolni e hiányt.

Most már lehet. Megszületett a megújuló energiáról szóló 2000-es törvény megreformált változata (EEG 2021), amely a Platts beszámolója szerint meghatározta, hogy 2030-ig milyen ütemben és hogyan kell bővíteni a szél- és napenergia-hasznosító kapacitásokat, hogy 2030-ra 65 százalékra nőjön az országban a zöld villamos energia aránya a teljes termelésben.

A törvénnyel kötelezővé tették a szén-dioxid-kibocsátástól mentes áramtermelés elérését 2050-re.

Tavaly a szélenergia, a napenergia és a biomassza hasznosításával 244 terawattóra áramot állítottak elő, a teljes energiatermelés 43 százalékát. Az arány az idei első fél évben 50 százalékra nőtt az erős szél, a koronavírus-válság és az enyhe tél miatt lecsökkent kereslet következtében.

Az EEG 2021 szerint a 2021-ben előállítandó 259 terawattórányi zöldáram mennyiségét 2029-re 376 terawattórára kell emelni. Ezért 2021 és 2025 között mintegy 40 gigawattnyi támogatott szolár-, valamint szárazföldi és tengeri szélenergia-beruházásra írnak majd ki pályázatot. A beépített szárazföldi szélerőmű-kapacitás ma 54 gigawattot tesz ki, a 2026-os cél 65, a 2030-as pedig 71 gigawatt. Ez úgy teljesíthető, ha minden évben születik ­2,9­–5,8 gigawattnyi sikeres pályázat, és működnek azok az első generációs szélturbinák is, amelyekre jövőre lejár a húszéves támogatási időszak. Ezenfelül évente akár két gigawattnyi talajra telepített naperőműre is kiírhatnak majd pályázatot, és továbbra is kapnak tarifatámogatást a tetőkre szerelt kereskedelmi célú és háztartási létesítmények. Szerényebbek viszont a biomasszatervek: a jelenlegi 8,2 ­gigawattos beépített kapacitást támogatásokkal 8,4 gigawattra kell növelni 2030-ra.

A német elképzelések része az is, hogy jogszabályi segítséggel javítsák az ország kikötői­ben a villamos energiához való hozzáférést, azokat a gyártókat pedig, amelyek megújuló forrással állítanak elő hidrogént, mentesítik a zöldadó alól.

A zöldadóból befolyó pénzből – az idén mintegy 25 milliárdból – támogatják a megújuló alapú áramtermelést.

A vonatkozó törvény frissítésére azért is szükség volt, mert az első változat megszületésekor Németország már eldöntötte, hogy fokozatosan búcsút mond a nukleáris és a szénenergiának. Az ennek jegyében indított energiaátmenet, az Energiewende során már állítottak is le atomerőműveket, most nyáron pedig elfogadták a szénalapú energiatermelés 2038-ig történő fokozatos kivezetéséről szóló csomagot.

Az Energiewendével szemben azonban számos kifogás fogalmazódott meg. Az egyik fő ellenérv az, hogy a zöldre váltás a támogatások és a gyorsított ütemű technológiaváltás költsége miatt szó szerint drága mulatság:

a német fogyasztók fizetik a legmagasabb, átlagosan 31,10 eurócentes kilowattóránkénti áramdíjat a világon, 163 százalékkal többet a 12,22 centes globális átlagnál az MTI által idézett felmérés szerint.

Az energiahivatal euró­pai lakosságiár-elemzését a Világgazdaság is rendre ismerteti, amelyből azonban az is mindig kiderül, hogy a német háztartásoknak még így is jóval kisebb teher a magas rezsi kifizetése, mint a hazaiaknak. Szeptemberben például egy berlini modellezett átlagháztartás jövedelmének a 2,1 százalékát vitte el az áram- és a gázszámla, egy budapestiének viszont a 3,1 százalékát.

További probléma a megújulók időjárásfüggése, amely miatt csak extra tartalékkapacitásokkal és új szabályozó eszközök bevetésével tartható fenn a villamosenergia-rendszer egyensúlya. Megoldás persze van – Magyarországon is ez az irány –, csak éppen szintén sok pénzbe kerül. Sokan indokolatlannak tartják az atomerőművek németországi háttérbe szorítását, hiszen e létesítmények is károsanyag-kibocsátás nélkül és – a megújulókkal szemben – folyamatosan termelnek. A magyar kormány éppen e szempontok figyelembevételével helyezte a hangsúlyt az energiatermelésben az atom–zöld párosra, elismerve a földgáz használatának szükségességét, egyben elutasítva a szélenergia háttérbe szorítása miatti kritikát.