Még jó ideig termeli a profitot a fosszilis energia

Még a Covid–19 kitörése előtt, 2019 decemberében született meg a Green Deal (zöldmegállapodás) tervezete Európában, amely arra tesz kísérletet, hogy a kontinens 2050-re elérje a klímasemlegességet, vagyis az üvegházhatású gázok nettó kibocsátásának nullára csökkentését. Mindezt olyan ambiciózus módon, hogy a megújuló alapú energiatermelés fejlesztésére gazdasági motorként is tekint, mind az új beruházások, mind pedig a kutatás-fejlesztés kapcsán. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke így nyilatkozott:

Az európai zöldmegállapodás az új növekedési stratégiánk. Olyan növekedésre törekszünk, amely többet ad, mint amennyit elvesz. Azzal, hogy megmutatjuk a világ többi részének, hogyan lehetünk egyszerre fenntarthatók és versenyképesek, más országokat is meggyőzhetünk arról, hogy csatlakozzanak hozzánk ezen az úton.

Erre a rendkívül optimista jövőképre érkezett meg az a világszintű járvány, amely súlyos károkat okozott a gazdaságban, de valahogy közelebb hozta a realitáshoz az európai zöldmegállapodást és a megújuló energiák előretörését.

A hangsúly eltolódása teljességgel érthető, a bolygó megmentése mindenki számára fontos cél. Ugyanakkor befektetői szemmel mostanában kevesebb szó esik arról, hogy sok millió köbméter víznek kell még keresztülfolynia az erőműveken, amíg a megújuló energia túlsúlyba tud kerülni.

A hagyományos energiaszektorban működő cégeknek egyelőre lényegesen jobb a profittermelő képességük és a tőkehelyzetük.

Ezt könnyen előnyükre fordíthatják a következő években – és most nem arra kell gondolni, hogy milyen lobbitevékenységre képesek. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján minden bizonnyal ők is belátták, hogy mind a politika, mind az emberek jelentős része (a kettő értelemszerűen összefügg) annyira mögé állt ennek a szemléletváltásnak, hogy a fosszilis energiával foglalkozó vállalatok is kénytelenek lesznek elfogadni a változást.

Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy az egyre növekvő energiaigény kielégítésének még legalább egy, de inkább két évtizeden át a hagyományos energiahordozók felhasználása adja majd a gerincét, és az ezen a területen működő vállalatok folyamatosan alakulnak át, miközben továbbra is jelentős profit termelésére lesznek képesek.

Nem kérdés, hogy a megújuló energiák térhódítása megállíthatatlan. De ezek növekedése egyelőre csak újabb és újabb beruházásokkal és nagyon jelentős kutatási-fejlesztési költségekkel valósítható meg. A növekedés lendülete értelemszerűen csökken, ahogy az energiatermelés volumene növekszik. 2000 és 2015 között, egy nagyon alacsony bázisról, gyakorlatilag ötévente megduplázódott a megújuló alapú energiatermelés éves mennyisége. 2015 és 2020 között azonban a növekedés már csak 50 százalékos volt, a hosszú távú tervekben pedig éves átlagban 10 százalékkal számolnak, ami igen optimistának tűnik.

De még így is tizenöt-húsz évre lenne szükség, hogy elérhesse az energiatermelés felét a megújuló forrásból származó energia.

Nem kérdés, hogy a karbonsemlegesség felé vettük az irányt, de ha a gazdasági teljesítményt helyezzük fókuszba, nyilvánvaló, hogy még nagyon hosszú időre van szükség, mire az ezzel foglalkozó és ebben élre törő cégek eredményessé tudnak válni. Egyáltalán nem kizárható forgatókönyv, hogy az átalakulás bizonyos pontján, amikor közelítjük azt a határértéket, hogy az olajból meggazdagodott cégek profitja látványosan kezd csökkenni a kereslet csökkenésével, akkor egyszerűen felvásárlási célpontokat keresnek majd az addigra lassan nyereségessé váló megújuló energiás cégek között.

A világ legnagyobb profitját 2019-ben fölényesen a Saudi Aramco cég érte el,

a 88 milliárd dolláros adózott eredménye alig volt kevesebb az Apple és a Microsoft együttesen elért profitjánál (55 és 39 milliárd).

Tavaly, amikor az ismert események miatt nemcsak a kereslet, hanem a kőolaj ára is összeomlott, a Saudi Aramco eredménye ennek ellenére is megközelítette az 50 milliárd dollárt. Ezzel a profittermelési potenciállal még a legvonzóbb technológiai cégek sem rendelkeznek. Habár az Aramco esetében nincsenek pontos adataink a szabad készpénzállományról, az évek óta rekordszintű nyereségtermelésből kiindulva állíthatjuk, hogy minden bizonnyal jelentős tartalékokkal rendelkezik. A piaci viszonyok változásával nemcsak a kutatásra és fejlesztésre szánt összegeket tudta óriási mértékben növelni, de megindíthat egy felvásárlási hullámot is, s ezzel az új energiára való átállás egyszerű módját választhatja.

Természetesen nem csak a világ legnagyobb olajcégére érdemes odafigyelni, hiszen a nehézségekkel leküzdött 2020-as évet követően olyan nagy amerikai vállalatok is újra nyereségessé tudtak válni, mint az Exxon Mobile vagy a Chevron. Mindkét mamutcégről elmondható, hogy a várakozásokat felülmúlva tudott profitot termelni az idei első három hónapban, és az sem lehet kérdés, hogy az év további részében, a világjárvány folyamatos visszaszorulásával, meredek növekedésre számítanak. Az Amerikai Energiaügyi Hivatal legfrissebb előrejelzése szerint az idei éves kőolajfogyasztás megközelítheti a mindenkori rekordot, és 2022 végére új csúcsra emelkedhet több mint 101 millió hordós napi átlagos felhasználással.

Az amerikai cégek mellett érdemes a régióban is körülnézni, hiszen az első negyedéves eredmények alapján itt is volt két jól teljesítő cég, és a jelenlegi árazás mellett itt talán még nagyobb alulértékeltség mutatkozik, mint a tengerentúli versenytársaiknál.

Az osztrák OMW, a lengyel PKN és a Mol is jóval túlteljesítette az első negyedévben az elemzői várakozásokat,

és úgy tűnik, hogy a 2020-as vészterhes év után az idén jelentős növekedés elé nézhetnek. Habár a gyorsjelentések megjelenése után mindhárom cég részvényei lendületesen emelkedni kezdtek, a 2019. év végi szintektől még jócskán elmaradnak.

Összességében azt a következtetést vonhatjuk le, hogy habár a jövő kétségtelenül a megújuló energiáké, a jelenben és a közeli jövőben még jócskán van keresnivalójuk a fosszilis energiákkal foglalkozó cégeknek, és az sem biztos, hogy a távolabbi jövőben nem ugyanők lesznek, akik a megújuló alapú energiatermelésben keletkező hasznokat le tudják fölözni.

Norvégia: Vizet prédikál, de itatja az olajat

Norvégiában különös folyamatok zajlanak az utóbbi években. Az ország egyértelmű élharcosa lett a megújuló energiák támogatásának és a karbonsemlegességnek. Számos összehasonlításban a világ élén jár, törekvését bizonyítja, hogy az országban értékesített új járművek 74,7 százaléka elektromos autó, a megtermelt elektromos áram 97 százaléka megújuló forrásból érkezett, miközben a hetedik legnagyobb vízienergia-termelő ország a világon. A legzöldebb ország címre joggal pályázó Norvégia egyben az egyik legnagyobb olajkitermelő a világon. 2020-ban átlagosan napi 2 millió hordót hoztak felszínre, ami 15 százalékos növekedés az előző évhez képest. Ráadásul a Norvég Olajipari Igazgatóság előrejelzése szerint ez az érték további 20 százalékkal növekedhet 2024-re.

A Mol a változások magyar élharcosa

Az olajipari cégekben zajló változás egyik pozitív példája a Mol. A magyar vállalat stratégiájában évek óta megfigyelhető, hogy egyre több üzletágat próbál felépíteni és magas szintre hozni, amivel az energiatermelésben várható változásokra készül. A kiskereskedelmi üzletágat látványos sikerekkel építi a társaság, ennek legutóbbi mérföldköve a Marché éttermeket üzemeltető cég megvásárlása. Emellett a Mol jelentős összegeket fordít a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére is, és új projektként a légszennyezés mérséklésének egyik leghatékonyabb eszközét, a fásítást is tervezi elindítani. Fontos szerepet vállal a társaság a magyar közösségi közlekedés fejlesztésében is, hiszen egy kerékpár- és egy autómegosztó szolgáltatást is elindított.