Minden vesztes helyzetből fel kell állni

– Hét éve ugyanennél az asztalnál ültünk, s azt mondta, Etyek jövője a pezsgőben rejlik. Ezek szerint beigazolódott?

– Szerencsére egyre többen gondolják így. Az út elején járunk, s mint minden úttörő dolog, ez számunkra is nagyon izgalmas. Igazából mi csak annyit tettünk, hogy újból felfedeztük azokat az értékeket, amelyeket az 1880-as években Franciaországból hazatérve Törley József is, aki a Champagne-éhoz hasonló adottságú Etyekre építette fel a hazai pezsgő műfaját. Visszanyúlva ezekhez a hagyományokhoz, mi is elkötelezetten hiszünk az etyeki pezsgő jövőjében. Erre alapozva s tudva, hogy a hazai pezsgőkultúra építése, ápolása terén még bőven van teendő, évről évre egyre több eseményt és kóstolót szervezünk, amelyekre az ágazat véleményformálóit hívjuk meg, neves hazai és külföldi előadókat. Ahogyan Tokaj az aszúról, a furmintról, Villány a cabernet franc-ról, Somló a juhfarkról szól, Etyeken mi is keressük az arculatunkat és az identitásunkat. S ez az adottságainkat tekintve a pezsgőről kell, hogy szóljon.

– A pezsgő tekintetében milyen szőlőfajtákban látják a jövőt?

– Hét éve kezdeményezésemre az Etyek–Budai borvidék újrapozicionálásaként megalakult az Etyek 360 szakmai egyesülés. Három szőlőfajtát határoztunk meg, amellyel érdemes foglalkozni ezen a borvidéken: chardonnay, pinot noir és sauvignon blanc. Az első kettő a világon a legszebb pezsgőket határozza meg, így mi is ezekre alapozunk. De tisztában vagyok azzal, hogy nagyjából húsz-harminc év a kísérletezés jegyében telik el, illetve sok munka és feladat vár még a következő generációkra.

– Apropó, következő generáció: mára már a fia, Palkó nevéhez fűződnek a pincészet borai…

– A siker közös, de kettőnk között van egy nagy különbség: ő végzett borász, én pedig bortermelő vagyok. Romantikus hobbiként 1999-ben, egy kis présház megvásárlásával és négy hordóval vágtam bele a borászkodásba. Palkó viszont annyira hitt az általam elkezdett munkában, hogy tudatosan ezt a pályát választotta magának. Szőlész-borász szakmérnökként végzett az egyetemen, majd amerikai és új-zélandi tanulmányi utakon csiszolta a tudását, de 2015 óta már együtt dolgozunk a birtokon. Kiváló a köztünk lévő kapcsolat. Ő a borászatért felel, én pedig traktorosként a szőlőket járom kétnaponta. Most is éppen egy megbeszélésről jöttem, amelyen Palkó beszámolt a borászatról.

– S hol tart a pincészet?

– Szépek az értékesítési számok és az eredményeink, a boraink jó helyeken találhatók meg, szeretik őket a fogyasztók. Nagy öröm számomra fogadni a gratulációkat, hiszen minden Rókusfalvyt összeköt a címke. A családomból minimum öten foglalkozunk az etyeki turizmussal. A testvérem a rendezvényeket szervezi, a feleségem az éttermet és a panziót vezeti, az egyik kislányom jelenleg a birtok konyháján is kisegít. Hiszem, hogy a csapatmunka meghozza a sikereket.

– A vállalkozásain keresztül sok embernek biztosít munkát. Miben és milyen módon alakította át a gondolkodását a világjárvány, mit tanult meg?

– Legfőképpen azt, hogy alkalmazkodóképesség és vízió nélkül nem tudjuk sikerre vinni a céljainkat. Minden vesztes helyzetből fel lehet és fel kell állni. Minden vállalkozásunk, amelyeken keresztül közel kilencven embernek biztosítunk munkát, a vendéglátásban, a turizmusban vagy a rendezvényszervezésben érintett. Mint tudjuk, ez a három üzletág kényszerült térdre elsőként, de szinte mindenkit meg tudtunk tartani.

– Bátor döntés volt tapasztalat nélkül létrehozni egy borászatot?

– Mai fejjel nem tudom, hogy ismét ezt a pályát járnám-e be. Sohasem építettem tudatosan a jövőmet. Akárcsak a borászkodásba, a rádiózásba, a tévézésbe, a Roxer nevű reklámcégem létrehozásába is tapasztalat nélkül vágtam bele. Viszont aki ismer, tudja, hogy bármibe kezdtem, azt sikerre vittem, teljes odaadással és maximalizmussal csináltam. Alapvetően zenész vagyok, tíz évig abból éltem, hogy egy dixieland-zenekarral jártam a világot. Ösztönös, de organikus fejlődésen mentem mindig keresztül, így a borászatban is. Hogy őszinte legyek, bár nagy lelkesedéssel csináltam, borzalmas borokat készítettem a legelején. Viszont ezeket a lépcsőfokokat végig kell járni, és ma már a fiamnak köszönhetően teljesen más magaslatokban jár a pincészet.

– Évek óta egyre sikeresebb az etyeki borvidék, s ebben az ön munkája és elszántsága is benne van…

– Meggyőződésem, hogy a Rókusfalvy Birtok határán túllátva felelős vagyok Etyekért és tágabb értelemben a magyar borért is. Ezért is vágtam bele a borvidéket népszerűsítő rendezvényekbe, eseményekbe és kommunikációs folyamatokba, amelyekből idővel egy jól érzékelhető turizmus fejlődött ki a nagyközségben. Csak néhány példa: Etyek Pincefesztivál, Pezsgő- és Borkonferencia, Etyeki Kezes-lábos, Borászok Borásza díj, Etyeki Piknik. Akinek sok évtizedes szakmai alapja van és ezzel foglalkozik, fontos, hogy egy dologra figyeljen: fejben ne öregedjen meg. Ezért mindig innovatív közösségben kell tartania magát, ahol képes a fejlődésre. Ez pedig csak a fiatalok bevonásával oldható meg.

– Miként fogadta az etyeki borászközösség, hogy egy közismert médiaszemélyiség megjelent a borvidéken és boldogulni szeretne?

– Nagy szeretettel, aminek természetesen örültem. Viszont azzal is tisztában voltam, hogy egy ilyen sváb településen, mint Etyek, újból és újból bizonyítanom kell. Hiába az eredeti ismertségem, egy idő után nem az számít, ki vagyok és mit mondok, hanem az, hogy milyen borokat készítek.

– Röviden hogyan tudná összefoglalni, mi a Rókusfalvy pincészet filozófiája?

– Következetes munka, céltudatos vízión alapuló építkezés, ahol a minőség megkerülhetetlen pillére az egésznek. Meggyőződésem szerint ha valamivel elkezd foglalkozni az ember, akkor kizárólag csak szakemberként szabad azt megtennie.

– Szerencsés embernek tartja magát?

– Teljes mértékben! Négy gyermek édesapja vagyok, Lili lányomnak köszönhetően már büszke nagypapa is. Ennyi idősen azt csinálom, amit szeretek, s jól érzem magam benne. És a legfontosabb: mindezt azokkal tehetem, akikkel együtt szeretek lenni. Kevés embernek adatik meg ez.

Az interjú a Figyelő hetilap legújabb számában került publikálásra.