Ahogy bestsellerré vált könyvében is megírta a friss adatok szerint 48,3 milliárd dolláros vagyonnal büszkélkedő 84 éves üzletember, a vállalkozói ismeretek szemináriumra állított össze egy kutatási anyagot a cipőkről. Átlagos házi feladatnak indult, végül a téma megszállottjává vált. Az Oregoni Egyetem után üzleti diplomát szerzett a Stanfordon, eltöltött egy év katonai szolgálatot, és ott állt 24 évesen barátnő nélkül, sőt anélkül, hogy bármi merészet elkövetett volna addigi életében. De egyre inkább erősödött benne a gondolat, hogy nyomot akar hagyni a világban. Futás közben jött az az őrült ötlete, hogy egy kisebb, világ körüli útra menjen. Ez 1962-ben egyáltalán nem volt mindennapos elképzelés. Knight Japánba akart eljutni, mert érzékelte, hogy a szigetország olyan innovációs előnyt kezdett szerezni, mint korábban soha, és keresni akart egy japán cipőgyárat, ahol elmondhatja az elképzeléseit a futócipőkről. Így kezdődik Phil Knight önéletrajzi könyve, és innen indul a páratlan sztori, ami a Nike felépítéséhez vezetett.
A céget Bill Bowermannel alapította Knight, Blue Ribbon Sport néven, de a cél már akkor is az volt, hogy jó minőségű és olcsó futócipőket importáljon Japánból az amerikai piacra. Hét évvel később, 1971-ben a vállalat már ötven főt foglalkoztatott. Amikor a japán cipőbeszállítóval való együttműködés véget ért, Phil egy mexikói cipőgyárat választott, amelyet az Adidas már jóváhagyott. Bőr futballcipőket akart gyártani, és ehhez keresett egy jó nevet. A saját ötlete a Dimension Six volt, de ezt minden kollégája elvetette, kimondhatatlannak és rossznak találták. Igaz, a többieknek sem jutott semmi eszébe, ám szorította őket a határidő, mert a szabadalmi hivatalban le kellett adni a papírokat. Az utolsó pillanatban jött az ötlet Jeff Johnsontól, a cég első alkalmazottjától. Azt mondta, előző éjszaka, álmában az jutott eszébe, legyen a cég neve Nike. Mint a győzelem görög istennője. Benne volt a jó márkanév összes szükséges tulajdonsága, és ami a legfontosabb, esélyes volt, hogy megmarad a vásárlók emlékezetében. Mindössze néhány másodperce volt Knightnak a döntés meghozatalához, rábólintott, a Nike-ot választotta, a többi pedig történelem. Így 1978-ban cég neve Blue Ribbon Sportról Nike-ra változott.
1987-ben a Nike arra készült, hogy elindítsa első nagy televíziós kampányát, amely futásról, gyaloglásról, crossedzésről, kosárlabdáról és női fitneszről szólt. A Wieden+Kennedy kreatívügynökséget bízták meg a kampány lebonyolításával. Bő tíz évvel később, egy reklámokról szóló dokumentumfilmben a reklámszakember bevallotta, hogy egy elítélt gyilkos utolsó szavaiból merített ihletet, aki a kivégzése előtt csak annyit mondott: „Just do it”. A Nike vezetősége ugyan nem érezte úgy, hogy a kampánynak szüksége lenne önálló szlogenre, ennek ellenére megengedte. Ma már a Just do it az egyik legnépszerűbb jelmondat a világon. Mindenki érti, hogy nem szól többről, mint arról, képes vagy rá, hogy megtedd az első lépést.
1983-ban az Adidas már egymilliárd dolláros vállalat volt, és tarolta az atlétikaicipő-ipart. A Nike egyre erősebb versenytárssá vált, a menedzsment éjt nappallá téve azon dolgozott, hogy mielőbb megelőzze a németeket. 1984-ben a kosárlabda vitathatatlan sztárja Michael Jordan volt, és érett egy kivételes szerződése az Adidasszal, de a Nike jobb ajánlatot tett neki. Évi 500 ezer dollárt ígértek öt éven át, és a játékos lehetőséget kapott arra, hogy saját cipőcsaládot tervezzen. Szülei tanácsára hallgatva Jordan igent mondott a Nike ajánlatára, a következő évben pedig piacra dobták az első pár Air Jordant.
Az új lábbeli elképesztően sikeres volt, a cég az ügylet első évében 126 millió dollár értékű Air Jordant adott el. Michael Jordan aktív játékoskarrierje során minden évben megjelent a cipő új kiadása, amelyek ma már gyűjtői darabok, árveréseken vadásznak rájuk a megszállott rajongók. Minden idők legnagyobb játékosa 1,3 milliárd dollárt keresett a harminchat éven át tartó együttműködésből. A kooperáció nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a márka a világ vezető sportcipőgyártójává váljon.
A vállalat üzleti stratégiájának részeként fenntartotta a hírességekre épített tervezési együttműködéseit. Az évek során a márka együttműködött Kanye West rapperrel és lemezproducerrel, Drake énekessel és dalszerzővel, a Dior divatházzal, a Swarovski ékszermárkával, a Louis Vuitton művészeti igazgatójával, Virgil Abloh-val, valamint a kultikus japán Undercover Jun Takahashi alapítójával és vezető tervezőjével.
A sneakerhead kultúra az 1970-es években kezdődött, és a Nike Michael -Jordannel kötött üzlete hozzájárult a globális fejlődéséhez. A Financial Times tavaly közel kétmilliárd dollárra becsülte a lábbelik viszonteladói piacát. A Nike leányvállalata, a Jordan márka továbbra is nagymértékben hozzájárul a cipők eladásához. Az idén a brand a világ egyik legértékesebb márkájává vált. Michael -Jordan dedikált Nike Air Jordan 1S 1985-ös cipője 560 ezer dollárért kelt el egy Sotheby’s-aukción, így a valaha eladott legdrágább lábbeli lett. Az eddig készült legkisebb szériájú és legkeresettebb tornacipő a Nike MAG, amelyet Marty McFly viselt a Vissza a jövőbe II. című filmben, amikor 2015-be utazott. Ezért közel 100 ezer dollárt fizettek.
A márka egyik alapértéke a közösség támogatása, és ennek érdekében különféle alapokat hozott létre. A Nike Community Impact Fund alulról építkező szervezeteket támogat az Egyesült Államokban és Európában. A Nike School Innovation Fund együttműködik az oregoni iskolavezetőkkel, hogy növelje a diplomát szerzők számát, míg a Nike N7 az indián és őslakos fiatalokat segíti. A Nike Community Ambassadorokon keresztül több mint 5700 alkalmazott tart edzéseket gyerekeknek. A márka, mint az amerikai székhelyű globális vállalatok többsége, azonnal az élére áll minden progresszív baloldali törekvésnek, emberjogi, kisebbségi mozgalomnak.
A vállalat továbbra is hű maradt a saját küldetéséhez: „Elvinni az inspirációt és az innovációt a világ minden sportolójához. Mert ha van tested, akkor sportoló vagy.” Ennek az innovatív készségnek köszönhetően a cég megőrizte globális vezető pozícióját a fenntartható tervezés terén. „A bolygó védelme érdekében nem várunk a megoldásokra, hanem létrehozzuk azokat” – így szól a filozófiájuk. Több fejlesztés is bizonyítja a vállalat elkötelezettségét a fenntarthatóság, a körforgásos gazdaság és a méltányosság mellett, mint az ISPA (Improvise, Scavenge, Protect, Adapt, magyarul rögtönözz, söpörj, védj és alkalmazkodj) termékcsalád vagy a Serena Williams teniszközpont. Tavasszal megjelenik a sorozat első két cipője, amely három egymásba illeszkedő, szétszedhető modulból áll. Amikor a lábbeli eléri az élettartama végét, a modulokat le lehet adni egy Nike üzletben újrahasznosítás céljából. Ahogy Liz Rodgers, a cég fenntartható termékekért felelős alelnöke fogalmazott, holisztikusan nézik a produktumaikat, azt vizsgálják, hogyan szerezzék be az anyagokat, hogyan készüljön, miként használják a fogyasztók. De arra is keresik a válaszokat, hogyan biztosíthatják a termék élettartamának meghosszabbítását, illetve hogy miként küldjék vissza az elhasznált lábbeliket. Ezt nevezik a Nike-nál körkörös gondolkodásnak. „A körkörösség jövője azt jelenti, hogy semmi sem megy kárba, valóban létrehozunk egy végponttól végpontig regeneráló rendszert” – tette hozzá.
A Nike a sport jövőjébe fektet azzal, hogy megnyitja a Serena Williams központot, a vállalat oregoni székhelyén. Az egymillió négyzetméteres épületben 40 teniszpálya található, mellette egy 200 ezer négyzetméteres laborban dolgoznak a szakemberek az új ötleteken. Természetesen a legkorszerűbb, legfenntarthatóbb technológiákkal készült a komplexum, maximális energia- és erőforrás-hatékonyságra tervezték, különös tekintettel az anyag- és vízfelhasználásra, a beltéri környezet levegőminőségére, valamint a vizes élőhelyek fejlesztésére. A környezet tehát adott lesz a tervezők számára, hogy újabb ikonikus darabokat alkossanak és hizlalják az egykori -oregoni srác vagyonát.
A cég 1096 kiskereskedelmi üzletet üzemeltet, és a világ legnagyobb sportcipőgyártójaként 28 százalékos a piaci részesedése és 44,5 milliárd dolláros az árbevétele. Ebből a lábbeliszegmens 28 milliárd dollárt hoz, megelőzve az Adidast és a Pumát.
A Nike pipa logóját 35 dollárért rendelték egy grafikushallgatótól, 1971-ben. Knightnak először nem tetszett. 1983-ban, amikor a cég tőzsdére ment, néhány száz részvényt adtak a grafikusnak, cserébe azért, mert hozzájárult a márka építéséhez.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.