Hidrogén: jók a hazai adottságok

Európai méretű hidrogénszállító-vezeték és földalatti tárolórendszer nélkül elképzelhetetlen a földrész széndioxid-mentes energiarendszerének jövője – mutatott rá a Gas Infrastructure Europe (GIE). Az uniós szervezet a 2030 és 2050 közötti időszakra felmérte ezen infrastruktúrák kiépíthetőségének lehetőségét. A feladatot könnyíti, hogy nem kell kizárólag új eszközökben, elemekben gondolkodni, mert az új rendszer nagyban támaszkodhat a már meglévő gázhálózatokra, tárolókra. Alternatív megoldásként ugyanis a hidrogén a tárolókban keverhető a földgázzal, ám ekkor gáz kitárolásakor vagy szét kell választani a két gázt, vagy új szabványokat kell elfogadni a gáz összetételére.

A majdani rendszerrel szembeni kiemelt elvárás – ahogyan a meglévő vezetékes infrastruktúrákkal szemben is – a rugalmasság, amely a stabil ellátás meghatározó feltétele. Ezt azért is hangsúlyozta a GIE tanulmánya, mert ahogyan a jelenlegi áramhálózatba a korábbinál nagyobb ingadozással érkezik a villamos energia az időjárásfüggő áramforrások mennyiségének és súlyának növekedésével, úgy ugyanerre a hidrogén esetében is lehet majd számítani, mert

igazán zöldnek a megújulók hasznosításából származó hidrogén tekinthető.

A rugalmasság emellett különösen az ipari felhasználás változása, és a csúcsigények kielégítése miatt elsődleges. Megteremtésének eszköze például a hidrogén kínálatának és keresletének összekapcsolása más ágazatokkal (energia, közlekedés, fűtés, hűtés), illetve az akkumulátorok, hő- és hűtőtárolók bevetése.

A majdani szállító- és tárolókapacitások iránti igény meghatározásához a GIE felbecsülte a hidrogén iránt várható keresletet. Magyarország esetében ez 2030-ra 3,3, 2050-re pedig 25,1 terawattórára (TWh) tehető, míg az összesített uniós érték 304, illetve 1958 TWh.

A potenciális tárolókapacitások szempontjából Magyarország a maga 16,8 terawattórájával a jobban ellátott országok közé tartozik, hiszen jól áll földalatti gáztárolókkal és kimerült, tárolásra használható földtani szerkezetekkel is.

Nála több hidrogént csak Ausztria, Németország, Franciaország, Hollandia és Olaszország tudna bespájzolni. Viszont a jelen állapot szerint nulla Luxemburg, Svédország, Írország, Finnország, Észtország, Szlovénia és Görögország hidrogéntároló-képessége, elsősorban tehát ez utóbbiakban kell majd tárolókat létesíteni.

A hidrogénpiac fejlődésének korai, 2030-ig tartó szakaszában a kereslet valószínűleg a klaszterterületek (hidrogénvölgyek) köré összpontosul, amelyeknek szerves része lesz egy-egy föld alatti tároló. A 2030-tól kialakuló európai méretű hálózat (EHB) az országokon belüli hidrogénvölgyek, illetve az országok érintett hálózatainak összekapcsolásával jön létre.

A GIE úgy számol, hogy az EHB által lefedett országok együttes hidrogéntároló-igénye 2030-ra 70 TWh, 2050-re pedig mintegy 450 TWh lesz. Ennek kielégítésére minden földalatti tárolót ki kell használni kapacitás szempontjából és földrajzi okokból is.

Azt, hogy adott országok mennyiben támaszkodnak a meglévő gáztárolóira, és mennyiben dönt új tárolók létesítéséről, azon is múlik, hogy hogyan alakulnak a földgáz és a hidrogén iránti igények, milyen az adott tároló rendelkezésre állása, és mire teszik alkalmassá egyedi tulajdonságai. Mivel a hidrogén energiasűrűsége kisebb a földgázénél, a földgázzal egyenértékű energiamennyiség tárolásához körülbelül négyszer akkora tárolóra van szükség.