Szakemberek garmadájára van szükség Pakson, a feltételek adottak

Teljesen rendben van, ha több képzőhely segíti a két új paksi blokk létesítésével és azok majdani üzemeltetésével kapcsolatos szakemberigényt kielégíteni – válaszolt a VG-nek Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, a BME TTK dékánja. A projekt volt kormánybiztosát lapunk arról kérdezte, hogy az említett beruházás igényeihez képest nem túl nagy, és nem túl szétaprózott-e a nukleáris iparhoz kapcsolódó, több hazai városban folyó, részben újként indult, vagy induló felsőfokú képzés.

Mint Aszódi Attila rámutatott,

Paks II. üzemeltetéséhez körülbelül 1100 főre és további karbantartókra lesz szükség, a most üzemelő Paksi Atomerőmű teljes üzemeltető és karbantartó személyzete – a támogató cégekkel együtt – megközelíti az 5000 főt.

A teljes magyarországi nukleáris iparban viszont több mint 10 ezer szakemberről beszélhetünk, és akkor még nem vettük figyelembe a Paks II. építéséhez szükséges humán erőforrásokat, ami szintén a 10 ezer fős nagyságrendbe esik. Ezek meglehetősen nagy létszámok, igaz, nem egyszerre jelentkeznek, és nem is egyetlen korcsoportból kell ennyi embert biztosítani.

Ezeknek a szakembereknek ráadásul sok különböző szakterületről kell érkezniük – mutatott rá Aszódi Attila –, hiszen csak a diplomásokat tekintve is energetikai mérnökre, gépészmérnökre, villamosmérnökre, informatikusra, vegyészmérnökre, építőmérnökre, fizikusra, közgazdászra, jogászra és másokra is szükség van nukleáris iparban. Vagyis ők nem mind reaktorfizikusok vagy reaktormérnökök, hanem a saját szakmájuk művelői, azokkal a speciális ismeretekkel felvértezve, amire egy atomerőműben végzett munkához szükség van.

Arra viszont oda kell figyelni, hogy ezt a széles spektrumot tényleg le lehessen fedni. „Ennek az a kulcsa, hogy az egyes egyetemeknek specializálódniuk kellene ugyanúgy, ahogyan azt a 80-as években tették, amikor a Paksi Atomerőmű blokkjai indultak: a Miskolci Egyetem vagy a Dunaújvárosi Egyetem képezzen jó anyagmérnököket, akik nukleáris ismereteket is elsajátítanak. A Veszprémi Egyetem képezzen például vegyészmérnököket, megfelelő radiokémiai ismeretekkel felvértezve. A Debreceni Egyetem koncentráljon a nukleáris medicina oktatására, a BME pedig dolgozzon tovább a reaktormérnökök és a nukleáris biztonsághoz kapcsolódó ismeretek oktatásán. Nem soroltam fel itt minden szakterületet, csak példákkal szerettem volna szemléltetni, hogy sok, egymást kiegészítő feladat van itt, így indokolt a feladatok megosztása” – közölte a TTK dékánja.

Aszódi Attila nagy szerencsének tekinti, hogy a Műegyetemi oktatóreaktor nemcsak a BME, hanem bármely hazai vagy külföldi egyetem hallgatójának rendelkezésére áll. Az oktatóreaktorban a reaktorfizikához és a reaktorok üzemtanához kapcsolódó gyakorlati ismereteket is el lehet sajátítani. „Büszkék vagyunk arra, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az utóbbi két évben kétszer is nagyon magasra értékelte mindazt, amit a nukleáris tudományok oktatásában a BME-n végzünk. Ez a tudás és infrastruktúra itt van Budapesten, rendelkezésre áll. Ha külföldről örömmel érkeznek, hogy igénybe vegyék, a magyar nukleáris oktatásban is érdemes rá építeni. Egy meglévő oktatóreaktort fenntartani ráadásul sok nagyságrenddel olcsóbb, mint egy újat építeni” – jelentette ki.

A VG megkérdezte továbbá, hogy Paks II. átadása idejére lesz-e elég, Magyarországon képzett szakember a két új blokk működtetéséhez. Aszódi Attila úgy látja, hogy az oktatáshoz szükséges tudás rendelkezésre áll. Ha a megfelelő létszámú hallgatót a nukleáris ipari cégek a megfelelő ösztöndíjprogramokkal bevonzzák az iparba, akkor a szakemberigények kielégíthetők. Ugyanakkor szerinte erre a kérdéskörre nagyon oda kell figyelni, mert a munkaerőpiac nagyon ki van ma feszítve, nagy a versengés a jó szakemberekért, és nemcsak Magyarországon, hanem külföldről is érezhető az elszívó hatás.