Korlátozhatja a hazai üzemanyagpiaci versenyt az a jogszabály, amely szerint a kiskereskedőnek az utakról jól látható táblán vagy az úgynevezett totemoszlopon a normál benzin és a normál gázolaj literenként 480 forintos hatósági árát kell feltüntetnie.
Attól, hogy ezek az egyébként fontos információk olvashatók a benzinkutakhoz közeledve, az autósok már nem lesznek okosabbak, hiszen ugyanezek az árak hatályosak már közel egy éve, és – hatóságiak lévén – azonosak is az ország minden egyes benzinkútjánál. Ráadásul azoknak a járművezetőknek, akik piaci áron tankolnak, az lenne az érdemi információ, ha látnák, hogy az útjukba eső kutaknál mennyiért mérik az egyébként is drága üzemanyagot, mert így eldönthetnék, hogy az egymás közelében lévő, egymással versenyben lévő töltőállomások közül melyiknél érdemes tankolniuk.
A jogszabály formálisan persze nem korlátozza a versenyt, hiszen nem tiltja, hogy a fogalmazók az útról is jól láthatóan kiírják a piaci árakat is.
Ezenfelül az autósok is bekanyarodhatnak a benzinkúthoz, leolvashatják a kútoszlopról az árakat, ha pedig sokallják őket, akkor sarkon fordulhatnak, és kereshetnek kevésbé drága benzint, gázolajat. Még előre is tájékozódhatnak, például a Holtankoljak oldalán kikereshetik, hogy az adott útszakaszon vagy térségben lévő töltőállomások milyen árakat kínálnak. Csakhogy mindez extra kényelmetlenség.
Érthető a töltőállomások ellenérve is: a totemoszlopokat – amelyeknek felállítását egyébként jogszabály nem is írja elő – úgy alakították ki, hogy azokon csak a két legfontosabb ár tüntethető fel. Barkácsolhatnak persze ideiglenes táblákat is, de – mint az egyik forgalmazó a Világgazdaságnak jelezte – ez rontaná a társaság imázsát, a totemoszlopok ki tudja mennyi időre, esetleg csak néhány hónapra való átalakítása, cseréje pedig drága. Nem kizárt egyébként, hogy van töltőállomás, ahol a normál termék piaci árát is messziről látható módon tüntették volna fel, de egyelőre ilyet nem láttunk.
A helyzet nem túl szerencsés, de nem is annyira rossz, ahogyan azt fent leírtuk – erre Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára hívta fel a Világgazdaság figyelmét, elismerve, hogy az autósnak most valóban be kell gurulnia a töltőállomásra, ha látni kívánja a fizetendő egységárat. Emlékeztetett, hogy a döntően hatósági áron értékesítő, veszteséges töltőállomások igyekeznek most minél kevesebb olyan beruházást végrehajtani, amelyre jogszabály nem kötelezi őket.
Az viszont segítség a részükről, hogy sokuk feltünteti a kútoszlopon a hatósági áron való tankolás költségét.
Másrészt a piaci áron tankoló legtöbb autó valamilyen flottába tartozik, a vezetője pedig a flotta kártyájával tankol, és nem érinti a „hol érdemes tankolnom” dilemma.
A flották üzemeltetői ugyanis eleve megállapodtak valamely forgalmazóval az árról. A bármely benzinkútnál használható flottás kártyák esetében – ilyet jellemzően a szállítmányozók használnak – az ár irreleváns, mert ezek esetében csak a havi elszámolóár alapján fizet a tulajdonos az üzemanyagért a hó végén. A kártya ez esetben csak a tankolt mennyiség elektronikus nyilvántartását, a leltárfelvételt szolgálja.
Grád Ottó kiemelte továbbá, hogy a teljes körű tájékoztatás érdekében nem csak plusz két árat kellene feltüntetni, hiszen a hatósági ár egyes prémiumtermékekre is vonatkozik, van, ahol LPG-t is kínálnak, továbbá a nem hatósági áras prémium-üzemanyag árára is kíváncsi lehet az autós. Ez már töltőállomásonként hat-hét termék lehet.
Szerdától (október 26-tól) csökkennek a hazai nagykereskedelmi üzemanyagárak a Holtankoljak szerint, így várhatóan bizonyos mértékig a piaci kiskereskedelmi árak is módosulnak. A benzin bruttó beszerzési ára 25 forinttal, a gázolajé bruttó 22 forinttal esik. Így a piaci átlagár a 95-ös benzin esetében 674 forint, a gázolaj esetében pedig 829 forint lehet literenként.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.