Holnaptól az óceánba öntik a fukusimai szennyezett vizet
Megnyugtató és riadalmat keltő vélekedések sora is napvilágot látott, amióta tudott, hogy az óceánba kerül az a hatalmas mennyiségű, 1,3 millió köbméternyi, radioaktív anyagokkal is fertőzött víz, amelyet a fukusimai atomerőmű telephelyén a létesítmény 2011-es, súlyos sérülése óta tárolnak. Az első adag holnaptól oszlik szét a Csendes-óceánban, és kerülhet be a később emberi táplálékként szolgáló élőlények szervezetébe.
Fotó: Hidenori Nagai / AFP
Rajta van a Nébih szeme a japán importon is
A hivatalos közlés szerint már tisztított, szűrt vízről van szó, és attól sem egyszerre, sokkoló méretű mennyiségben, hanem lassan, 30 évre elosztva válik meg a Fukusima Daiicsi atomerőmű. Mégis felmerülhet az aggály: kerülhet-e az asztalunkra az e víz révén sugárszennyezetté vált tengeri állatból, növényből készült élelmiszer?
Az illetékes hazai hivatal válasza: nem. „A Nébih, az élelmiszerlánc folyamatos felügyeletének részeként többek között az import élelmiszerek biztonságát is ellenőrzi, és mintavételt végez. A japán import tengeri termékek esetében kockázat nem merült fel” – írta lapunknak a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). Jelezték továbbá, hogy folyamatosan kapcsolatot tartanak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ) is, mivel a NAÜ nyomon követi a japán katasztrófa utáni helyzetet. A japán intézkedés a szervezet legújabb értékelése szerint sem jelent kockázatot a fogyasztók egészségére nézve.
„Az előzetes értékelésen túlmenően, a kibocsátás megkezdése után folyamatos nemzetközi, független felügyeletet is végeznek, így nem várt hatás esetén azonnal beavatkozhatnak. A Nébih szintén folyamatosan figyelemmel kíséri a nemzetközi és EU-s ellenőrzési eredményeket, valamint szükség esetén haladéktalanul szigorít az import termékek behozatalának feltételein” – állt még a tájékoztatásban.
Az atomenergia-ügynökség hosszú távra rendezkedett be a helyszínen
A 2023. augusztus 22-i NAÜ-közlemény szerint a japán kormány aznap bejelentette, hogy felkérte a Tokyo Electric Power Company Holdings (Tepco) társaságot, hogy haladéktalanul folytassa a Fukushima Daiichi Atomerőműben tárolt ALPS (Advanced Liquid Processing System) kezelt víz tengerbe való kibocsátásának előkészítését, összhangban az általa jóváhagyott végrehajtási tervvel. Ha az időjárás vagy a tengeri viszonyok nem okoznak zavart, a kibocsátást a tengerbe várhatóan augusztus 24-én kezdik meg.
Az elmúlt két évben a NAÜ részletesen megvizsgálta az ALPS-kezeléssel és -kibocsátással kapcsolatos biztonsági szempontokat, és 2023. július 4-én kiadta átfogó jelentését. Megállapította, hogy a tervezett kibocsátás feltételei és módja összhangban van a vonatkozó nemzetközi biztonsági előírásokkal, és elhanyagolható radiológiai hatással járnának az emberekre és a környezetre. A szervezet fenntartja a helyszíni jelenlétét Fukusima Daiicsiben, sőt júliusban irodát is nyitott az atomerőmű területén. A NAÜ közzéteszi a rendelkezésre álló adatokat a globális közösség számára, beleértve a valós idejű és közel valós idejű megfigyelési adatokat is, és amint megkezdődik a kibocsátás, további frissítéssel szolgál.
Egy kis trícium azért marad a „fukusimás” vízben
Ugyanakkor a NAÜ nem engedélyező hatóság, vagyis nem hagyhatja jóvá és nem is tilthatja be ezeket a japán terveket – erre Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára (a Paks II. Projekt korábbi kormánybiztosa) mutatott rá júliusi írásában. Mint felidézte, a 2011. márciusi 11-i, 9-es erősségű földrengés okozta szökőár nyomán a Fukusima I. erőmű hűtővíz és üzemzavari áramellátás nélkül maradt. Az üzemanyag túlhevüléséből származó hidrogéngáz felrobbanása megrongálta az atomerőmű zárt hűtővízrendszerét is. Az atomerőművet 2011 óta úgy hűtik, hogy a reaktorokba vizet fecskendeznek be. Ám e víz a sérült szerkezeten átfolyva a reaktorépületek aljában gyűlik össze, onnan ki kell szivattyúzni, de a sérült tetőkön behulló csapadék és az épületbe befolyó talajvíz is érintkezik a radioaktivitással szennyezett hűtővízzel. Az így keletkező, napi 90-100 köbméter szennyezett vizet 1300 köbméteres tartályokban gyűjtik. Ilyenből ezer van a telephelyen, de jövőre mind megtelhet, ráadásul a tartályok meg is sérülhetnek például egy extrém monszun, vagy újabb jelentős földrengés, szökőár miatt. Ezért volt szükség valamelyen intézkedésre, ami végül a víz óceánba engedését jelenti.
Az épületekből kiszivattyúzott hulladékvízből eltávolítják a két legfontosabb szennyezőt, a cézium–137 és a stroncium–90 izotópokat.
Ezek nagy mennyiségben vannak jelen a vízben, nagy az aktivitásuk és nagy energiájú, a sejteket károsító sugárzást bocsátanak ki. Az ezt követő ALPS-technológiájú tisztítással további 60 izotópot vonnak ki a vízből. Csak a trícium (hidrogén–3) és a szén–14 izotópja marad, de ezeknek az arányát is a megadott határérték alá kellett szorítani. Így az óceán már korlátozott terhelést kap. A trícium a természetben is folyamatosan megtalálható, a felezési ideje 12,3 év. Légköri egyensúlyi koncentrációját a kísérleti atombomba-robbantások jelentősen megnövelték.
Sugárvédelmi szempontból a trícium kevéssé veszélyes. A bomlásakor kibocsátott béta-részecske levegőben haladva már 5-6 milliméter vastag levegőrétegben, vagy akár egy papírlapban elnyelődik. Már a bőr külső rétegén fennakad, így külső sugárforrásként dozimetriai jelentősége elhanyagolható.
Fotó: OLI SCARFF / AFP
Vizsgálják a laposhalat és a hínárokat
A trícium azonban étellel vagy itallal bekerülhet a szervezetbe, de a sejtroncsoló képessége nagyon kicsi. Nem halmozódik fel, mint a jód a pajzsmirigyben. Egy-két hét alatt elbomlik (szemben a 12,3 éves fizikai felezési idővel), és javarészt a vizelettel gyorsan távozik.
Az atomerőmű kibocsátásra szánt vizét már tengervízzel keverve, a partoktól egy kilométerre engedik majd ki, ahol egyébként most is tilos halászni. A területen az emberi tápláléklánc szempontjából leglényegesebb élőlények a tengeri hínárok és a laposhalak. Tanulmányozásukra a japánok hosszú távú kísérleti programot indítottak.
A fukusimai víz kibocsátása ellen a leghangosabban a japán halászok tiltakoznak, félve, hogy nem tudják majd eladni, amit kifogtak. Erősen tiltakozik Dél-Korea is, pedig – mint Aszódi Attila rámutat – a dél-koreai atomerőművek normál üzemi tríciumkibocsátása majdnem a tízszerese fukusimai tervezett éves kibocsátásnak. Az ország keleti partjai emellett légvonalban több mint 1000 kilométerre, a vízen pedig 1800 kilométerre vannak a sérült japán erőműtől. Ekkora távolságon a kibocsátott víz nyilvánvalóan óriási mértékben hígulna, Dél-Koreára nézve semmilyen környezeti veszélyt nem jelentene.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.