A hazai ipari áramfelhasználók panaszai szerint Magyarországon többet kell fizetni a villamos energiáért, mint Németországban. Ezzel egybecsengenek a hivatalos szeptemberi adatok is: míg az itthoni másnapi ár szeptemberben 103,81 euró volt megawattóránként, a németországi kicsit alacsonyabb, 100,72 euró, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) piaci jelentése szerint.
Ráadásul a magyarországi a hatodik legmagasabb ár volt Európában, ennél többet csak Litvániában, Lettországban, Olaszországban, Észtországban és Lengyelországban kellett fizetni. A felsorolásból az is kitűnik, hogy a hazai vállalatok versenyképessége ebből a szempontból rosszabb a szomszédos országokban működő versenytársaikénál, de azokénál is, amelyek a földrész exportpiacának számítanak.
Értékelésében a hivatal azt írta, hogy a szeptemberi áramárak a vizsgált európai országok mindegyikében jóval alacsonyabbak voltak, mint egy évvel korábban, igaz, akkor a csúcs közelében alakultak. A legnagyobb áresés – 99,7 százalékos – Norvégia 1-es és 5-ös körzetében jelentkezett, a legalacsonyabb árak továbbra is a skandináv régió országaiban voltak.
Nem jobb a helyzet most sem. „A magyarországi áram jelenleg drágább, mint a németországi. Ez jelenleg kőbe vésett alapszabály, amit minden áramkereskedő az első napon megtanul. Ha a jövőben ezen változtatni szeretnénk, akkor kiszámítható szabályozásra és jobban kiegyensúlyozott, megújulóalapú (RES) termelési portfólióra van szükség Magyarországon” – válaszolt a Világgazdaságnak Balogh József energiapiaci szakértő.
Magyarázata szerint ugyanis a német–magyar spread (a két ár közötti különbség) a magyar energia-kereskedelem fenegyereke: „Megfoghatatlan, nem létező, teljesen virtuális, de mégis a legtöbbet kereskedett áramtermék.”
Ahogy a szabályozás miatt csökken a magyar piac forgalma, úgy nő a német–magyar spread jelentősége. Ennek az az oka, hogy amit nem lehet Magyarországon megvenni vagy eladni, azt a kereskedők a német piacon értékesítik, vagy megvásárolják, és utána majd egyszer „átforgatják” a magyar piacra, amikor már ott is lehet ezzel a termékkel kereskedni. Ezért különösen fontos, hogy mekkora is pontosan a spread. Annak, hogy a főszabály szerint a német áram mindig olcsóbb a hazainál, alapvetően három oka van:
A német megújulóáram-termelés szerkezete érdekesebb, mint a magyarországi, mert ott a szél- és a vízenergia együttes súlya nagyobb, mint a többi RES-termelés együtt. Magyarországon viszont túl sok napelem van: ha süt a nap, akkor van zöldáram, ha nem, akkor nincs.
A hazai napenergia-termelés kapcsán a szakember felidézte, hogy július elején a HUPX (áramtőzsde) pontosan megmutatta, mekkora a potenciális baj: egy napos vasárnapon a zsinóráram (00–24) ára negatív lett, mert a naperőművek annyi áramot termeltek, amit az ország már nem tudott felhasználni.
Teljesen nyitott téma ráadásul a szélerőművek engedélyezése (illetve annak hiánya) is. Balogh József emlékeztetett, hogy Magyarországon 2016 óta nem lehet új szélturbinákat telepíteni. Bár már a kormány is elismerte, hogy ez a „rejtett tilalom” hamarosan megváltozik, de még nem lehet tudni, hogy mikor és mik lesznek az új szabályok, illetve hogy az új szélerőművek hogyan változtatják majd meg a meglévő napelemek piaci értékét. (Ez az úgynevezett kannibalizálás.)
A helyzet nyitott volta is egy olyan szabályozási kockázat, ami emeli a magyar áram piaci árát a némethez képest.
A magyarországi áram drága voltára a hét elején a GKI Gazdaságkutató Intézet elemzése is kitért. Mint írta, októberben 1,6 százalékkal kevesebb áram fogyott az országban az egy évvel korábbinál a KSH adatai szerint. Ennek az egyik oka a GKI szerint az, hogy „a tudatosabbá váló nem lakossági felhasználók, amelyek piaci áron kapják a villamos energiát, az elmúlt mintegy másfél évben megugró árak miatt kénytelenek voltak visszafogni fogyasztásukat”.
„Tizenkét kilométerről 700 méterre csökken a szélerőművek védőtávolsága, de nem akarunk szélkerékerdőt. Erről folyamatban van a megállapodás az Európai Unióval” – mondta Lantos Csaba az InfoRádió Aréna című műsorában. A mostani szabályozás olyan szigorú, hogy miatta szinte nincs olyan hely az országban, ahová ilyen áramtermelő egységet lehetne telepíteni. Szélkerék azonban nem állhat például lakott területen, Natura 2000-es vagy világörökségi védelem alatt álló részeken. Becslése szerint az ország területének 11 százalékán lehet értelmes a telepítés, ami fontos lenne az energiamix szempontjából.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.