BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Mol: fontos döntések előtt áll a lítiumprojekt

A Mol jövőre megkezdheti a lítium kísérleti kinyerését a szénhidrogén-termelése során felszínre kerülő vízből. A 2019-ben indult előkészületek felgyorsultak.

Új ásványi anyagot, lítiumot szeretne kinyerni és piacra vinni a Mol kutatási és termelési üzletága (Mol KT). Az előkészületek 2019 óta tartanak, de a neheze még hátravan: ki kell választania a lítiumkoncentráció szempontjából legígéretesebb szénhidrogénkutakat és a világpiacon egyre többet érő fém sójának kinyerésére legalkalmasabb technológiát. Még sok a nyitott kérdés, mindazonáltal a társaság derűlátására utal, hogy csütörtökön már a helyszínen tájékoztatta az újságírókat a projekt eddigi eredményeiről és várható folytatásáról. A cél az ipari szintű termelés.

Lehet, hogy ez a kút hamarosan lítiumot ad.
Fotó: Kallus György / Világgazdaság

 

Most éppen a régi kutak kerültek fókuszba

Az első helyszín egy régi, pusztaföldvári himbás olajkút volt. A kút öreg volta fontos, mert – mint Ivancsics Péter, a Mol Magyarország kutatás-termelési divíziójának békési régióvezetője elmondta – az idő előrehaladtával a szénhidrogén mellett egyre több vizet hoznak fel a kutakból. Persze az elsődleges cél a minél több kőolaj és földgáz kinyerése, de a lítiumvegyületet az olaj és a gáz mellett egyébként is felszínre kerülő víz tartalmazza. 

A bemutatott kútból például már 97 százalékban víz jön fel, de a térség többi kútja is már a hetvenes években elérte a 90 százalékot.

A kísérleti projekt elindítására azért a békési régió, ezen belül Pusztaföldvár térsége a legalkalmasabb, mert ez a Mol egyik leghosszabb ideje, 1959-től kezdődően művelt mezője. A területen eddig 230 kutat mélyítettek le, pillanatnyilag 35 termel. A legmélyebb telep 1600-1700 mélyen van, és kőolajat tartalmaz, kicsit feljebb három újabb olajtelep húzódik, majd felettük 700-1000 méter mélyen van a földgáz.

Újak még az igazán jó technológiák  

A lítiumprojekt szempontjából kifejezetten kedvező, hogy adott hozzá az olaj- és gáztermeléshez használt infrastruktúra, hiszen magáért a fémsót tartalmazó vízért aligha érné meg 1700 méter mélyre lefúrni – erre Schubert Archibald, a Mol Magyarország kutatási és termelési igazgatója hívta fel a figyelmet. (A társaság országszerte jelenleg mintegy ezer kúttal termel.) További előnynek nevezte, hogy az eszközök mellett a Molnál megvan a kiszemelt új tevékenységhez is szükséges szaktudás. Mint ismertette, a lítiumot világszerte elsősorban bányásszák, ahol pedig vízből nyerik ki (például Dél-Amerikában) ott két-három évig tartó, óriási medencéket igénylő, nem túl környezetkímélő, párologtatásos megoldást alkalmaznak. A Mol viszont olyan, a körforgásos elven működő technológiák közül fog választani, amelyeket az elmúlt két-öt évben fejlesztettek ki Nyugat-Európában és a világ más részein. Igaz, ezeket a fiatal megoldásokat is tesztelni kell. Közös az eljárásokban, hogy első lépésben a felhozott folyadékból leválasztják az olajat, a másodikban a kiválasztandó technológiával pedig a lítiumsót. Ezután a lítium finomítási eljáráson esik át, és mehet a piacra, az olajtól és lítiumtól megtisztított víz pedig vissza a földbe.

Schubert Archibald: az eszközök mellett a Molnál megvan a kiszemelt új tevékenységhez is szükséges szaktudás.
Fotó: Kallus György / Világgazdaság

 

Az algyői szuperlaborban máris sok kérdésre adnak választ

 

A vízminták először az algyői laboratóriumba kerülnek.
Fotó: Kallus György / Világgazdaság

      

Egyelőre azonban még sok minden nem látható. Például az sem, hogy vizük lítiumtartalma alapján mely kutakat lesz érdemes bevonni a projektbe, de jelenleg éppen ennek a felmérése folyik. Az szintén nem tudható még, hogy a Mol melyik lítiumleválasztó technológia mellett teszi le a voksát. Jelenleg például Németországban és az Egyesült Királyságban folynak tesztek. Schubert Archibald bízik benne, hogy a jövő év végére már ki lehet választani azt a technológiát, amellyel a próbatermelés elindulhat. Addigra arról is képet alkot a Mol, hogy a pusztaföldvári térségben van-e annyi lítium, amelyre jelentős ipari termelés alapozható.  

Az igazgató a második helyszínen, a Mol algyői kutatólaboratóriumában ismertette, hogy jelenleg is  folyik az a munka, amely a majdani lítiumtermelés költségét, a kinyerhető fém várható mennyiségét hivatott pontosítani. Mivel új, ezért drága technológiáról van szó, az első néhány évben néhány milliárd forintot mindenképpen el kell költeni.

Kapes Dávid: vízmintákat küldünk a tiszta lítiumot előállító cégeknek.
Fotó: Kallus György / Világgazdaság

Az algyői laboratóriumban határozzák meg a vízminták lítiumtartalmát. „Ilyen vízmintákat küldünk a tiszta lítiumot előállító cégeknek is az általuk kívánt mennyiségben és koncentrációban” – válaszolt Kapes Dávid, a Mol KT Low Carbon és New Energies vezetője a Világgazdaság azon kérdésére, hogy hogyan választja ki a Mol a neki leginkább megfelelő technológiát. A külföldi cégektől visszakapott „végterméket”, azaz a lítiumot azután a Mol bevizsgáltatja, majd felméri, hogy hol és milyen feltételekkel tudja eladni, de az utóbbi lépések évek múlva esedékesek. Részben a végtermék minősége és előállítási feltételei, részben a lehetséges vevők visszajelzései alapján dönti majd el, hogy telepít-e Pusztaföldváron ipari méretű lítiumleválasztót.
 

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.