Új ásványi anyagot, lítiumot szeretne kinyerni és piacra vinni a Mol kutatási és termelési üzletága (Mol KT). Az előkészületek 2019 óta tartanak, de a neheze még hátravan: ki kell választania a lítiumkoncentráció szempontjából legígéretesebb szénhidrogénkutakat és a világpiacon egyre többet érő fém sójának kinyerésére legalkalmasabb technológiát. Még sok a nyitott kérdés, mindazonáltal a társaság derűlátására utal, hogy csütörtökön már a helyszínen tájékoztatta az újságírókat a projekt eddigi eredményeiről és várható folytatásáról. A cél az ipari szintű termelés.
Az első helyszín egy régi, pusztaföldvári himbás olajkút volt. A kút öreg volta fontos, mert – mint Ivancsics Péter, a Mol Magyarország kutatás-termelési divíziójának békési régióvezetője elmondta – az idő előrehaladtával a szénhidrogén mellett egyre több vizet hoznak fel a kutakból. Persze az elsődleges cél a minél több kőolaj és földgáz kinyerése, de a lítiumvegyületet az olaj és a gáz mellett egyébként is felszínre kerülő víz tartalmazza.
A bemutatott kútból például már 97 százalékban víz jön fel, de a térség többi kútja is már a hetvenes években elérte a 90 százalékot.
A kísérleti projekt elindítására azért a békési régió, ezen belül Pusztaföldvár térsége a legalkalmasabb, mert ez a Mol egyik leghosszabb ideje, 1959-től kezdődően művelt mezője. A területen eddig 230 kutat mélyítettek le, pillanatnyilag 35 termel. A legmélyebb telep 1600-1700 mélyen van, és kőolajat tartalmaz, kicsit feljebb három újabb olajtelep húzódik, majd felettük 700-1000 méter mélyen van a földgáz.
A lítiumprojekt szempontjából kifejezetten kedvező, hogy adott hozzá az olaj- és gáztermeléshez használt infrastruktúra, hiszen magáért a fémsót tartalmazó vízért aligha érné meg 1700 méter mélyre lefúrni – erre Schubert Archibald, a Mol Magyarország kutatási és termelési igazgatója hívta fel a figyelmet. (A társaság országszerte jelenleg mintegy ezer kúttal termel.) További előnynek nevezte, hogy az eszközök mellett a Molnál megvan a kiszemelt új tevékenységhez is szükséges szaktudás. Mint ismertette, a lítiumot világszerte elsősorban bányásszák, ahol pedig vízből nyerik ki (például Dél-Amerikában) ott két-három évig tartó, óriási medencéket igénylő, nem túl környezetkímélő, párologtatásos megoldást alkalmaznak. A Mol viszont olyan, a körforgásos elven működő technológiák közül fog választani, amelyeket az elmúlt két-öt évben fejlesztettek ki Nyugat-Európában és a világ más részein. Igaz, ezeket a fiatal megoldásokat is tesztelni kell. Közös az eljárásokban, hogy első lépésben a felhozott folyadékból leválasztják az olajat, a másodikban a kiválasztandó technológiával pedig a lítiumsót. Ezután a lítium finomítási eljáráson esik át, és mehet a piacra, az olajtól és lítiumtól megtisztított víz pedig vissza a földbe.
Egyelőre azonban még sok minden nem látható. Például az sem, hogy vizük lítiumtartalma alapján mely kutakat lesz érdemes bevonni a projektbe, de jelenleg éppen ennek a felmérése folyik. Az szintén nem tudható még, hogy a Mol melyik lítiumleválasztó technológia mellett teszi le a voksát. Jelenleg például Németországban és az Egyesült Királyságban folynak tesztek. Schubert Archibald bízik benne, hogy a jövő év végére már ki lehet választani azt a technológiát, amellyel a próbatermelés elindulhat. Addigra arról is képet alkot a Mol, hogy a pusztaföldvári térségben van-e annyi lítium, amelyre jelentős ipari termelés alapozható.
Az igazgató a második helyszínen, a Mol algyői kutatólaboratóriumában ismertette, hogy jelenleg is folyik az a munka, amely a majdani lítiumtermelés költségét, a kinyerhető fém várható mennyiségét hivatott pontosítani. Mivel új, ezért drága technológiáról van szó, az első néhány évben néhány milliárd forintot mindenképpen el kell költeni.
Az algyői laboratóriumban határozzák meg a vízminták lítiumtartalmát. „Ilyen vízmintákat küldünk a tiszta lítiumot előállító cégeknek is az általuk kívánt mennyiségben és koncentrációban” – válaszolt Kapes Dávid, a Mol KT Low Carbon és New Energies vezetője a Világgazdaság azon kérdésére, hogy hogyan választja ki a Mol a neki leginkább megfelelő technológiát. A külföldi cégektől visszakapott „végterméket”, azaz a lítiumot azután a Mol bevizsgáltatja, majd felméri, hogy hol és milyen feltételekkel tudja eladni, de az utóbbi lépések évek múlva esedékesek. Részben a végtermék minősége és előállítási feltételei, részben a lehetséges vevők visszajelzései alapján dönti majd el, hogy telepít-e Pusztaföldváron ipari méretű lítiumleválasztót.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.