A 30Y zenekarról nevezték el az Ajkánál felfedezett ősdarázsfajt

Nem csak egzotikus tájakon, Magyarországon is vannak még felfedeznivaló fajok: az ELTE kutatói Ajka közelében egyszerre három olyan darázsfajt is találtak, amelyeket eddig nem ismert a tudomány. (Lenti első fotónk illusztráció.)

A felfedezett fajok évmilliókkal ezelőtt kihaltak. A 85 millió éves ősdarázsfajok példányait egy különleges, ajkaitnak nevezett borostyán őrizte – közölte honlapján az ELTE Természettudományi Kara. Ezek az első Magyarországon talált és fajként azonosított ősdarazsak.

A kutatók különleges neveket adtak az új fajoknak, az egyik a 30Y zenekarról kapta a nevét: Ajkanesia harmincipsziloni. 

Egy másik – az Amissidigitus belai – az egyik felfedező, Szabó Márton nagyapjáról kapta a nevét. A név szó szerinti jelentése Béla elveszett lábujja, és az a története, hogy a kutató apai nagyapja, Szabó Béla, aki maga is dolgozott az ajkai szénbányákban, egy végül szerencsés kimenetelűnek mondható bányászbaleset során elvesztette egyik lábujját.

A harmadik faj, a Spathiopteryx soosi Soós Miklós nevét viseli, a geológusét, aki hosszú ideje a magyar dinoszaurusz- és borostyánkő-kutatás lelkes támogatója.

A hazai borostyánokról azt kell tudni, hogy az Ajka mellett, a szénbányászkodás nyomán előkerültek a legkülönlegesebbek közülük, mivel csak ezekben van nagy mennyiségű olyan zárvány, amely akkor került a gyantába, amikor az még friss, mézszerűen ragacsos volt.

Januárban az ELTE paleontológusai már bemutattak egy ajkai borostyánba zárt őspókocskát és egy pattanóbogarat. Az ajkai borostyánokat nemzetközi tekintélyű fosszilisdarázs-szakértők vizsgálták, a francia Rennes-i Egyetemről Manuel Brazidec és Vincent Perrichot. A vizsgálatokat a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékén található mikro-CT-készülékkel előállított 3D-s modellek is segítették. 

Az ajkaitok pont olyan korból származnak – a késő kréta időszak santoni emeletéből –, amelyből nagyon kevés borostyán és borostyánzárvány ismert.

Az ajkait pont azért olyan izgalmas, mert hiátuskitöltő szereppe van, ezért igen sokat megtudhatunk általa bizonyos ízeltlábúcsoportok evolúciójáról, egyben a késő krétakori Bakony élővilágáról

– mondta Szabó Márton, az MTM Őslénytani és Földtani Tár munkatársa, a kutatás vezetője.