BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
null

Mi az a szilárd üzemanyag és miért rendkívül fontos a nukleáris hadviselésben?

Észak-Korea gőzerővel dolgozik a Hwaszong-18 interkontinentális ballisztikus rakéta kifejlesztésén, ami már egy szilárd hajtóanyaggal rendelkező fegyver lesz. A szilárd üzemanyagok legcélszerűbb felhasználási területe az atomfegyverrel felszerelt rakéták esetében van. Szakértők szerint, ha Phenjannak sikerült kifejleszteni a szilárd üzemanyag-technológiát, akkor radikálisan megnő a nukleáris hadereje.

Észak-Korea bejelentette, hogy elkezdte tesztelni a szilárd üzemanyaggal működő interkontinentális ballisztikus rakétáit. Ez az első ismert kísérlet ennek a hajtóanyagnak a nagyobb hatótávolságú rakétákban történő felhasználásra, de mi az a szilárd üzemanyag és miért ennyire fontos Észak-Korea számára?

Fotó: AFP

Mi az a szilárd üzemanyag-technológia?

A szilárd hajtóanyagok üzemanyag és oxidálószer keverékei. Üzemanyagként gyakran különböző fémporokat használnak, például alumíniumot, oxidálószerként pedig ammónium-perklorátot adnak hozzá. Ez utóbbi a perklórsav és az ammónia sója.

Az üzemanyagként szolgáló fémet és az oxidálószert egy kemény, gumiszerű anyaggal köti össze, majd fémburkolatba csomagolják. Amikor a szilárd hajtóanyag elég az ammónium-perklorátból származó oxigén az alumíniummal egyesülve hatalmas mennyiségű energiát termel, több mint 2760 Celsius-fokos hőmérsékletet hoz létre. Ez a reakció teremti meg a hajtóerőt, ami a levegőbe emeli a rakétát – erről a Reuters írt.

Rakétát lőtt fel Észak-Korea, ami Japánban óriási riadalmat váltott ki

A helyi lakosságot arra is felszólították, hogy húzódjon fedezékbe.

Ki rendelkezik ezzel a technológiával?

A szilárd tüzelőanyagot először a kínaiak találták fel évszázadokkal ezelőtt. A tűzijátékoknál használták a technológia kezdeti formáját. A 20. század közepén indult a megoldás gyors fejlődésnek, amikor az Egyesült Államok kezdett el kísérletezni vele.

A Szovjetunió az 1970-es évek elején állította hadrendbe az első szilárd hajtóanyaggal rendelkező interkontinentális ballisztikus rakétáját (ICBM), az RT-2-est. Ezt követte a francia S3-es rakéta, ami egy közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta volt. Kína 1990-es évek végén kezdett el a szilárd hajtóanyaggal kísérletezni, Dél-Korea pedig a múlt héten jelentette, hogy sikerült szilárd hajtóanyagú rakétát fejlesztenie.

Melyik a jobb: a szilárd vagy a folyékony?

A folyékony hajtóanyagok nagyobb tolóerőt és teljesítményt képesek kifejteni, viszont a köréjük épült rendszer sokkal bonyolultabb, illetve maga a rakéta nehezebb lesz tőle. 

Emellett a folyékony üzemanyagok viszonylag gyorsan bomlásnak indulnak, így hamar fel kell őket használni.

Ezzel szemben a szilárd üzemanyagok sokáig elállnak, illetve rövid idő alatt képesek megteremteni a szükséges tolóerőt, mivel gyorsan elégnek. Szakértők szerint a szilárd hajtóanyaggal működő rakéták alapvetően könnyebbek, illetve biztonságosabb a működtetésük. Mivel a szilárd hajtóanyagot könnyebb tárolni, így a logisztikája is sokkal egyszerűbb, mint a folyékony üzemanyagoké. Ennek eredményeként a szilárd hajtóanyaggal működő rakétákat nehezebb felderíteni, könnyebben elrejthetők.

Mindent összevetve a szilárd hajtóanyaggal működő rakéták legjobb felhasználási módja az atombombáknál van. 

A biztonságosabb szilárd hajtóanyag nem valószínű, hogy kilövés közben felrobban, illetve gyorsabban lehet vele reagálni, mint egy folyékony üzemanyaggal hajtott rakétával. Mivel a folyékony hajtóanyag gyorsabban lebomlik, így nem célszerű a rakétába töltve tárolni, vagyis a kilövés előtt kell a töltetet megtankolni, ami lehetetlenné teszi a gyors reagálást. Ezzel szemben a szilárd hajtóanyagok lehet magában a rakétában tárolni, vagyis a kilövés valóban csak egy gombnyomást jelent.

Ezek a képessége a szilárd üzemanyagnak lehetővé teszi az azonnali reakciót egy válság idején 

– mondta az amerikai székhelyű Carnegie Endowment for International Peace vezető munkatársa, Ankit Panda.

Mi lesz Észak-Korea következő lépése?

Észak-Korea a Hwaszong-18 interkontinentális ballisztikus rakétájába akarja beépíteni a szilárd hajtóanyag technológiát. Amennyiben ezzel sikerrel jár, akkor 

a nukleáris ellentámadási képessége radikálisan megnő az országnak.

Dél-Korea szerint Phenjan még nagyon messze van attól, hogy működőképes szilárd hajtóanyagú rakétát állítson elő. Emellett a technológia az ország támadóerejét közvetlenül nem fokozza majd, mivel a szilárd hajtóanyag a reakcióidőben jelent előrelépést, vagyis a védekezést teszi könnyebbé. Összességében, ha Phenjannak sikerül kifejlesztenie a működőképes Hwaszong-18 ICBM-et, akkor a nukleáris elrettentő képessége lesz sokkal nagyobb.

Ajánlott videók

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.