Gazdasági okokra hivatkozva nem indul az osztrák jégkorongligában a Znojmo, kilenc év után cseh csapat nélkül marad a sorozat. A Hydro Fehérvár AV19-et egy pillanatig sem fenyegette a visszalépés?
Gál Péter Pál: Vészjósló, ha egy rivális nem vállalja a versenyeztetést, de lekopogom, sem a székesfehérvári önkormányzattól, sem más támogatóktól nem kaptunk olyan jelzéseket, hogy ne számíthatnánk a jövőben rájuk. Az utóbbi hónapokban azonban tudatosan a háttérben maradtunk, hiszen az emberek egészsége és a járvány okozta gazdasági károk enyhítése előbbre való. De most, hogy az élet kezd visszatérni a rendes kerékvágásba, júniusban–júliusban a Maradj mellettünk! kampány keretében felkeressük az eddigi – és remélhetőleg ezutáni – szponzorokat, hogy álljanak ki a fehérvári jégkorong mellett. A névadó főszponzorral kötött hároméves megállapodásból eddig egy esztendő telt el, az együttműködés töretlen folytatásában bízunk.
Debreceni Gábor: A Znojmónál valószínűleg nem pusztán járványhatásról van szó. A cseh hokikultúra más, az egyesület azután ment át Ausztriába, hogy összeveszett a cseh szövetséggel, benne volt a pakliban a hazatérés. Csatlakozik viszont a ligához a Bratislava Capitals, emellett napirenden van az Olimpija Ljubljana újbóli felvétele is. Szerencsések vagyunk, hogy a vírus előtt lejátszotta az összes szezonbeli mérkőzését az EBEL-csapatunk és a Fehérvári Titánok is, a 2020–2021-es kiírás szempontjából pedig kedvező, hogy a hírek szerint szeptember közepe helyett csak október elején lesz a rajt. Ehhez lehet igazítani az új szerződések életbelépésének dátumát, és addigra remélhetőleg nem lesz akadálya, hogy szurkolók előtt dobhassák be a korongot. Mindez nem mellékes, hiszen van 1600-1800 bérletesünk, velük stabilan hozzuk a háromezer körüli nézőszámot. E téren, minden csapatsportot beleértve, a top 5 hazai klub közé tartozunk, ráadásul a költségvetésünk mintegy 10 százalékát adja a jegyek és bérletek értékesítése.
Mennyi pénzből gazdálkodhatnak, és ez hogyan tevődik össze? Úgy rémlik, hogy az EBEL-hez való 2007-es csatlakozáskor egymillió eurós keret volt egy évre.
D. G.: Az elmúlt szezonra értük el az 1,2 milliárd forintot, ezt szeretnénk szinten tartani, vagy egy kicsit növelni. A 10 százaléknyi jegybevétel mellett 20 százalék a TAO-forrás, 25 százalék az önkormányzati rész, ami kétfelé van osztva, az egyik kalap a csapat támogatására megy, a másik a létesítményfenntartásra. A fennmaradó részt kell a szponzorok révén biztosítanunk.
Számos futballklubnál fontos bevételi forrás a közvetítési jogdíj is.
D. G.: Sok szempontból más a labdarúgás és a jégkorong megítélése. Van, ahol a költségvetés meghatározó lába a tévé, ám nekünk nulla forintot hoz, örülünk, ha képernyőre kerülünk. Csak remélni tudjuk, hogy idővel e téren is lesz előrelépés.
És a büdzsé kiadási oldala hogyan alakul?
G. P. P.: A bér jellegű kifizetések 50 százalék feletti részt képviselnek, de van számos olyan tétel is, amelyre kevesen gondolnának. A Raktár utcai jégcsarnok a város tulajdona, de mi üzemeltetjük. Nem egy gazdaságos épület, elképesztő villanyszámláink vannak, főleg, ha augusztusban kell jeget csinálni. Drága a felszerelés is, évente legalább 150 millió forint. Amióta van TAO, a sportszergyártók érezhetően árat emeltek. Míg régen egy korcsolya elég volt két évre, addig ma már két pár kell egy idényre, hiába az űrtechnológiát idéző kivitelezés. De a botok is húszasával törnek, egy darab 60-90 ezer forint, miközben egy komplett kapusfelszerelés 4-5 millió forint.
D. G.: Ehhez képest érdemes felidézni, amikor néhány éve egy világbajnokságon találkoztunk az NHL-es Tampa Bay Lightning egyik alkalmazottjával. Azt mondta, náluk alkalmanként 2-3 millió dollár a meccsnapi bevétel, csak 40-50 mérkőzéssel számolva, ez 100-120 millió dollár, televíziós és reklámbevételek nélkül, miközben a fizetési sapka valahol 80 millió dollár körül van. Vagyis a jegypénztár, az ajándékbolt és a büfé könnyen eltartja a csapatot. Viszonyításképp, amikor tavaly bejutottunk a rájátszásba, és a Red Bull Salzburg volt az ellenfél, az első meccs itthon volt, aminek a meccsnapi bevételét másnap egy az egyben átutaltuk a salzburgi szállodának. Hiába, a síszezon közepén jártunk, és Salzburg nem olcsó hely. Ugyanígy tettünk a második és a harmadik hazai mérkőzés után, így végül hiába jutottunk be a playoffba, nem kerestünk vele egy forintot se.
Nem túl biztató perspektíva.
G. P. P.: A hoki valóban még nem tart ott, mint a labdarúgás, ahol a központi bevételekből bőven oszt vissza a szervező, mint például az UEFA a Bajnokok Ligája főtáblás csapatainak. A sikernek ebben a sportágban különösen nagy ára van, legyen az a szerződésbe beépített eredményességi bónusz vagy pusztán az a „luxus”, hogy Salzburgban alszunk. De ne legyünk képmutatók, előnyösebb helyzetből is tárgyalhatunk a szponzorokkal egy sikeresebb szezonnal a hátunk mögött.
D. G.: Ha már sportági kitekintés, a jégkorongban például, nemcsak nálunk, Európa más országaiban sem divat az élő szerződésből történő kivásárlás, lényegében csak lejárt kontraktusú játékosok közül lehet válogatni. Rendszerint ezért szólnak egy vagy két évre a megállapodások, nem pedig három-négyre vagy még hosszabb időre. Ha a kontinens egészét tekintve történik évente egy-egy kivásárlás, az csak a szabályt erősítő kivétel.
Nem lenne érdemes két csapat helyett csak egyet, de azt biztosabb háttérrel fenntartani?
G. P. P.: Magyarországon egyedülálló, hogy egy klub képes legyen két professzionális csapatot működtetni, amit a bérköltségek növekedése itt is, ott is egyre drágábbá tesz. Mivel a támogatóink marketing-, város- és klubimázsszempontból is az EBEL-csapat eredményességét tartják elsődlegesnek, partnert kerestünk a Titánok életben tartásához, ami az akadémiánkról kikerülő fiatalok fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen. Azzal a céllal kötöttünk hároméves együttműködést a győri hokiklubbal tavaly, hogy a költségek megosztásával átkerüljön a második csapat a Rába partjára. Az első évben a létesítmény elhúzódó kivitelezése miatt ez még nem valósult meg, de már tárgyalunk arról, hogy akár a következő évadra megvalósulhasson a költözés. Legkésőbb a nyár közepéig látnunk kell, a járvány után milyen lehetőségei vannak a két félnek a közös folytatáshoz. Win-win szituáció, hiszen a szakmai programunk finanszírozása megoldódik, Győrben pedig – ahol az OB II.-es csapat és az akadémia révén van előélete a hokinak – belátható invesztícióval lesz első osztályú profi jégkorong.
Az 1,2 milliárdos költségvetésen felül értendők az akadémia kiadásai?
D. G.: Igen, a 2010 áprilisa óta működő Ifjabb Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia jogilag és szervezetileg önálló egység, 450-500 millió forintos éves büdzsével. Ennek több mint 90 százaléka a TAO, az itt pallérozódó 320-330 gyerek szüleinek mindössze havi tízezer forintos tagdíjat kell fizetniük. A környező országokban sokan irigyek erre a finanszírozási formára, mi pedig meg vagyunk róla győződve, hogy jó befektetés, meg fog térülni.
Az EBEL-csapatra visszatérve: pusztán szakmai cél vagy költségcsökkentés is, hogy kevesebb légióssal és több magyar válogatott játékossal terveznek?
G. P. P.: Szó sincs arról, hogy ez az út lenne az olcsóbb. A külföldről hazacsábított, meghatározó válogatott játékosokkal megerősített keret drágább, mint ha elsősorban észak-amerikai légiósokra építenénk. A hazai hokisok bérezési rendszere az utóbbi években erősen torzult, a folyamat megállításához a kluboknak a szövetséggel összefogva kellene lépniük a sportág életben maradása érdekében. Nem csoda, hogy már az első profi éveikben azért harcolnak a fiatalok, hogy az egymillió forintos álomhatár felé húzzon a havi juttatásuk.
Kevesek kiváltsága a havi két-három millió forintos kereset, vagy egy szint felett ez joggal várható el?
G. P. P.: Nagy a szórás. Például a Fehérvári Titánokba 400-500 ezer forintért is átjönnek a tengerentúlról, de ha van egy jó évük, duplázzák az igényt, ami már nem fér bele. Az EBEL-csapatban eddig havi tízezer euró alatt tudtuk tartani a legjobban fizetett játékosainkat is, és ez sem évi 12, hanem nyolc hónapra értendő. Az osztrák csapatokban van több jobban kereső sztár, igaz, a lehetőségeik is mások. A légiósokkal euróban állapodunk meg, amit persze forintban kell előteremtenünk, emiatt nekünk sem mindegy az árfolyam.
Évek óta húzódik a 25 milliárd forintos Alba Aréna építése, ami nemrég mégis zöld utat kapott. Mi várható?
G. P. P.: Tudomásunk szerint a korábbival egyező műszaki tartalommal van joga a városnak feltételes közbeszerzést kiírni a kivitelezésre, elvileg már zajlik ez a folyamat. Várhatóan az előzetes tervekben szereplő 18 hónapos vállalási idő is marad, de úgy számolunk, hogy mostantól két, két és fél év, mire beléphetünk a létesítménybe. Vagyis legkésőbb a 2023–2024-es, de kedvező esetben már a 2022–2023-as szezonban az Alba Arénában lehetünk otthon.
D. G.: Ideje 21. századi körülményeket biztosítani a szurkolóinknak, már csak azért is, mert nők és gyerekek is nagy számban kíváncsiak ránk. A szponzoroknak is az eddiginél magasabb szintű megjelenést biztosíthat az aréna, amely a megszokott 3500 helyett 6000 férőhelyes, de van akkora bázisunk, hogy a nagy meccsekre megtöltsük. Az 1800 férőhelyes felső karéj viszont lezárható a nem kiemelt eseményekre, a katlanhangulat tehát kisebb nézőszámmal is elérhető.
G. P. P.: A minket nem kedvelő ellenfelek előszeretettel hívják a Raktár utcai csarnokot istállónak, de tegyék csak, ha egyszer Ferrari áll benne. Ezzel együtt a fehérvári hoki infrastrukturálisan is megérett egy új korszakra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.