Nem fogott az idő Kopátsy közgazdaságtanán

A Kopátsy Sándor szellemi örökségét bemutató életműsorozat keretében megjelent az Új közgazdaságtan – A minőség társadalma című kötet. „Ez a közgazdász szakmai véleményemet tükröző életművem” – így értékelte 2011-ben az akkor 90 éves szerző könyve első kiadását, amely húsz év munkájának húszezer oldalnyi kéziratából állt össze. Nem tankönyvnek szánta: az olvasók szemléletére kívánt hatni, átadva azokat a tapasztalatokat, amelyek az ő látásmódját is alakították. 

A jelenkor tíz parancsa között az első: Legyél kíváncsi, keresd mindennek az okát!

– fogalmazza meg a mindenkire érvényes kiindulópontot a világ szemléletére. 

Kopátsy pedig már műve elején kiemeli, hogy a tudományos és technikai forradalom bázisán egészen új, minőségileg más társadalom jött létre, amelyben már nem a tőke, hanem a tudás, a minőségi munkaerő lett a szűk keresztmetszet. Ha csak annyit állapítunk meg a mai közgazdaság-tudományról, hogy abban a tudásvagyon gyarapítása csupán kiadási tételnek számít, leírhatjuk, hogy éppen annyira elavult, mint az alkímia, az aranycsinálás – írja Kopátsy.

Ez az elavult közgazdaságtan számos olyan tényezőt nem vesz figyelembe, amelyek alapvetően befolyásolják egy ország gazdaságának sikerét. A kultúrát, a gazdálkodáshoz kapcsolódó viselkedési módot például nem tekinti a gazdaság működését alakító tényezőnek. 

A közgazdaság elmaradottságát kevés tényező bizonyítja jobban annál – folytatja a sort –, mint ahogyan a népesség alakulását kezeli. Az embert darabra számolja akkor is, ha a modern társadalomban a társadalom minőségi igénye nagyságrenddel fontosabb, mint a mennyiségi. Ehhez hozzáteszi azt is: az emberekben rejlő képességek kibontakoztatása szempontjából semmi sem fontosabb annál, hogy a következő generáció minél nagyobb hányada ott szülessen, ahol a legjobbak a felnevelési kilátások, a gyakorlatban azonban éppen ennek az ellenkezője történik. 

Felrója azt is, hogy az oktatás még nem jutott el odáig, hogy bevallja: az iskolák minősítése nagyon távol áll az élettől. Ma is a tradíciók alapján, az elsajátított anyag mennyisége, a szorgalom és az engedelmesség alapján osztályoz, az élet azonban a tehetséggel párosult tudást, annak a gyakorlati alkalmazását értékeli – figyelmeztet. 

Mitől függ a következő generáció minősége? Milyen családi pótlékra, családtámogatásra, nyugdíjrendszerre volna szükség? Mit üzen a gazdaság az oktatáspolitikának? Miért nem szabad a foglalkoztatást csak a piacra bízni? – ezekről a kérdésekről is kifejti véleményét.

A magyar jövőképnek pedig egy egész fejezetet szentel, ahol hangsúlyozza, hogy ma sokszorta többet alakíthat az egyén és a társadalom a saját sorsán, mint bármikor korábban a történelemben.

A Pallas Athéné Könyvkiadó Kopátsy-életműsorozatának első kötete a Beszélgetések Adyval, mely Ady Endre száz publicisztikájából és a hozzájuk fűzött Kopátsy-kommentárokból áll, középpontba helyezve többek között a középosztály kérdéskörét. A sorozat második, Új közgazdaságtan című könyvét pedig az életműsorozat harmadik köteteként a Van kiút! követi, melyben Kopátsy gazdaságpolitikai esszégyűjteménye olvasható.