Meghalt Balázsovits Lajos

Elhunyt Balázsovits Lajos, a nemzet színésze, színházi rendező, színigazgató, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 76 éves korában – közölte szerdán a Nemzeti Színház.

A színházi világtól 2012-ben végleg visszavonult művészt hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után, szerdán Budapesten érte a halál. Temetéséről később intézkednek a tájékoztatás szerint.

Balázsovits Lajos 1946. december 4-én született Nagykanizsán, a Színművészeti Főiskolát 1965 és 1969 között végezte el, és még főiskolásként állt először a kamera elé 1968-ban Makk Károly Isten és ember előtt című filmjében. 1969–1970-ben ezt további szerepek követték, így Mészáros Márta Holdudvar című filmjében Kovács Kati partnere volt, akivel együtt játszott Jancsó Miklós Fényes szelek című alkotásában is. Szerepelt a Sára Sándor rendezte Feldobott kőben, majd Jancsó Égi bárányában, Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok! és Rózsa János Bűbájosok című filmjében is.

Külföldön is bemutatkozhatott, miután az 1970-es évek elején a világhírű olasz rendező, Luchino Visconti szemelte ki Tadzio szerepére (Halál Velencében, 1971), melyet végül ugyan nem kapott meg, de 1974-ben Liliana Cavani olasz filmrendező Milarepa tibeti jógiról készült filmjének főszerepét játszhatta el Visconti támogatásának hála.

Balázsovits fiatalon több magyar rendező gyerekfilmjében, így Kovács András Staféta (1971) és Palásthy György Hahó, a tenger! (1971) című filmjében és számos tévéfilmben is szerepet kapott.

Eközben nem szakadt meg együttműködése Jancsó Miklóssal sem, így játszott a 19. századi agrárszocialista mozgalmak idején játszódó Még kér a népben (1972) és a Gyurkó László drámája alapján készült Szerelmem, Elektrában (1974) is. Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki 1976-ban bemutatott közös eposzuk, a Magánbűnök, közerkölcsök, amelyet az 1976-os cannes-i filmfesztiválra az egyik olasz versenyfilmként neveztek be. A mayerlingi tragédiáról szóló, a szexualitás ábrázolásában akkor merésznek számító alkotást Olaszországban pornográfia vádjával egy időre be is tiltották, és bíróság elé idézték a producert és a rendezőt. Magyarországon csak a nyolcvanas évek végén mutatták be, de a legenda szerint a jugoszláviai vetítésekre autóbuszos kirándulásokat szerveztek a dél-magyarországi településekről, nem utolsósorban a Rudolf trónörököst alakító Balázsovitsért. A magyar rapszódia (1978) és az Allegro barbaro (1979) című Jancsó-műben, majd az 1987-es Szörnyek évadjában is láthatta a közönség.

A Zsurzs Éva rendezte, négyrészes Abigélben ő alakította Kalmár tanár urat 1978-ban, míg Rényi Tamás Élve vagy halva (1980) című történelmi kalandfilmjében Noszlopy Gáspár szerepét kapta. Játszott Szabó István Oscar-díjra jelölt művében, a Bizalomban (1980) és Fábri Zoltán Requiemjében is (1981).

Filmszerepei ellenére a színházat sem hanyagolta el, színházi pályafutását 1968-ban a Madách Színházban kezdte, majd 1974-től a Vígszínházban folytatta. 1979-ben csatlakozott a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) színtársulatához. 1982-ben visszatért a Madáchba, 1991-ben pedig a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1990–1992-ig a Magyar Színészkamara ügyvivője volt.

Balázsovitsnál a filmezést – Jancsó ajánlatain túl –  végül csaknem teljesen háttérbe szorította a színpad, amikor 1992-ben nemzeti színházi tagságát a Játékszín igazgatói székére cserélte fel; 2012-ig igazgatta a teátrumot, amelynek éléről húsz év után távoznia kellett, mert a színház állami támogatását megvonták, majd magánkézbe adták.

Elnyerte 1969-ben a magyar filmszemle díját, 1982-ben kapta meg a Balázs Béla-díjat, 1987-ben az érdemes művész címet, 2015-ben örökös tagságot kapott a Halhatatlanok Társulatában. 2022-ben Haumann Péter helyére választották meg a nemzet színészévé. Özvegye, Almási Éva Kossuth-díjas színésznő szintén a nemzet színésze.