Nincs esélyük kitörni a fiataloknak a mamahotelből

Nemrég beszámoltunk egy felmérésről, amely szerint a fiataloknak csak egy része tud részt venni a lakáspiaci boomban. A K&H ifjúsági indexéből kiderült, hogy a tavalyi harmadik negyedévben a 19-29 éves korosztály 21 százalékának volt saját otthona, míg a fiatalok többsége (44 százalék) még mindig a család – szülők vagy rokonok – tulajdonában lévő lakásban élt. A megkérdezetteknek csupán a negyede lakott bérelt lakásban.

Annyi a mobilitásnak?

A felmérés kapcsán számos kérdés felvetődik, ezek közül a legfontosabbak:

Kérdéseinkkel elsőként a Balla Ingatlant kerestük meg, hiszen ingatlanszakértőként a cég munkatársai is szembesülhetnek mindennapjaik során ezzel a helyzettel. Az iroda ügyvezető tulajdonosa, Balla Ákos ezt meg is erősítette, és hozzáfűzte:

szerintük a fiatalok saját lakáshoz jutását vagy albérletbe költözését leginkább annak az anyagi nehézségei befolyásolják.

„Fontos szempont továbbá a kényelem, melyet a szülői gondoskodás, a „mamahotel” jelent” – mondta, majd rögtön hozzátette: ez látszólag ellentmond azoknak az évtizedes kutatásoknak, melyek azt jósolták, hogy a mai 20-30 éves korosztály már rendkívül mobil életvitelű lesz. Ebben viszont az elmúlt évtizedekben az óriási változások elmaradtak, a várakozásoknál és vágyaknál pedig sokkal szűkebb keretet biztosít a pénztárca.

Nem véletlen, hogy a 4-7 évvel ezelőtti időszakhoz képest érezhetően csökkent a 30 év alatti vevők, és a szintén ebből a korosztályból kikerülő első lakást vásárlók aránya.

Az elmúlt 2-3 évben nagyobb változás nem történt, 20 százalék körüli a 30 éves kor előtt vásárlók aránya, és ekörül alakul az első lakást vásárlók aránya is. Ez utóbbi természetesen magába foglalja a 30 éves koruk után saját ingatlanhoz jutókat is

– nyilatkozta lapunknak a Duna House. Válaszuk szerint a kormányzati intézkedések az elmúlt időszakban sokat javítottak ugyan az ingatlanhoz jutás feltételein, de természetesen az árak emelkedése sok esetben gördít akadályt a fiatalok elé. Az ő esetükben is

folyamatosan emelkedik a hitellel vásárlók aránya,

ez viszont az áremelkedések miatt az egész piacra igaz.

A bérleti piacon már a fentinél jóval magasabb a fiatalok aránya, hiszen az egyetemisták és pályakezdő fiatalok számára a bérlés az elsődleges megoldási lehetőség, ha nem a lakhelyükön folytatják a tanulmányaikat

– írták. Itt szerintük fontos megemlíteni, hogy még a magas árak mellett is jó befektetés lehet egy családnak, ha a tanuló gyereknek nem bérelnek, hanem vesznek egy ingatlant, hiszen 3-4 év ott tartózkodás után már kifizetődőbb ez a pénzügyi megoldás, mint a folyamatos bérlés.

„Mihaszna kölyke”

A K&H indexében voltak igazán beszédes adatok: a felmérésben részt vevő, és még szüleikkel élő fiatalok többségének (53 százalék) fogalma sincs, mikor költözik ki a családi fészekből, de átlagosan 28 éves korukban tervezik az önállósodást. Az is kiderült, hogy

a fiatalok 62 százaléka azért lakik a szülőkkel, mert a különélésre nincs pénze.

A megkérdezettek 34 százaléka arra vár, hogy saját keresete legyen, míg a 19-29 évesek negyede szerint egyszerűen csak sokkal kényelmesebb így élni.

„Manapság sokszor titulálják a még otthon élő fiatalokat Pán Péter szindrómában szenvedőknek, vagyis vádolják őket azzal, hogy nem hajlandóak felnőni.

Az azonban, hogy egy fiatal otthon lakik nem feltétlenül lustaságot vagy motiválatlanságot jelent, hanem egy aktuális anyagi helyzetet és ingatlanpiaci állapotot mutat

– nyilatkozta a VG.hu-nak Nemes Orsolya, a Milestone Intézet generációkutatója. A szakember hozzátette, a fiatalok manapság általában négy okból laknak a mama hotelben:

Nemes Orsolya szerint a fiatalok jelentős része nem azért marad sokáig otthon, mert nem akar felnőni, hanem egyszerűen anyagilag nem engedheti meg magának az önálló életet. Egy másik gyakori ok, hogy nem szeretnék magukat húsz-harminc évre hitellel lekötni azok után, hogy a gazdasági válság után vagy szó szerint csúnyán ráfizettek a szüleik, vagy pedig a fejük fölül vitte a bank a lakást.

Érik a változás a piacon

A fentiekből kiindulva a szakemberek egyértelműen az anyagi helyzetet hozták fel, hogy manapság egyre lehetetlenebbnek tűnik mind az albérletbe, vagy a saját lakásba költözés. Kérdés viszont, hogy ezt az állapotot hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni, vagy netán a visszájára fordítani. A megkérdezett ingatlanirodák abban egyetértettek, hogy az ingatlanpiacnak változnia kell, csak éppen az innováció eszközeiben tértek el a vélemények.

Balla Ákos szerint ugyanis az ingatlanárak szabályozása nem kivitelezhető, és nem is lehet cél, hiszen azt maga a piac szabályozza.

A szakember úgy véli, hogy erre és több más szociális/társadalmi problémára is megoldást jelenthetne, ha egy százezres nagyságrendű (minimum ennyi ingatlant kellene a rendszerbe behúzni) szociális bérlakás program indulna, ami a fiatalok esetében kedvező bérleti díjakkal segítené elő a takarékosságot a lakásvásárláshoz szükséges önerő felhalmozásához.

Ma egy nulláról induló fiatal párnak 5-8 év kemény munka és szigorú takarékosság szükséges ahhoz, hogy annyi önerőt összegyűjtsön, hogy hitelfelvétellel saját lakáshoz jusson. Egyedülálló fiatal esetében ez az idő még jobban kitolódik. Ha pedig a fiatal, vagy fiatal pár a húszas éveiben feléli a keresetét, akkor a lakáshoz jutás és a gyermekvállalás jelentősen kitolódik. Ez viszont már nem ingatlanpiaci, hanem társadalmi probléma, aminek évtizedekig tartó hatása lehet, ez komoly súlyt ad a jelenlegi állapotoknak

– véli Balla Ákos.

A Duna House is hasonló véleményen van: szerintük az ingatlanárakat a kereslet és kínálat mellett a piaci folyamatok szabályozzák, amelyek nincsenek tekintettel a vásárlók életkorára. A fiatalabbak esetében a tudatos szülői tervezés már sokat segíthet a lakhatási célok megvalósításában, illetve a reális lakhatási igények is könnyíthetnek a folyamaton. Az ingatlanpiacon is számtalan olyan megoldás létezik, akár bérlés akár vásárlás tekintetében, amely a mobilitás és a költséghatékonysági szempontokat is figyelembe veszi. A nemzetközi trendek alapján ezek irányába további jelentős változások várhatóak.

A fiatalok állandó mobilitási igényeihez az ingatlanpiacnak is alkalmazkodnia kell, ez hazánkban elsősorban a szabályozott bérleti kultúra tenné lehetővé.

Ebben a Duna House szerint a kormányzati intézkedések segíthetnének – példaként megemlítették, hogy 2018 elejétől egyszerűsödött a lakáskiadásból származó bevételek utáni adózás, ami sokat segített, hiszen egyre többen választották a szerződéses, rendezett jogviszonyt. A közjegyző előtt kötött szerződés még nagyobb biztonságot nyújthat mind a bérbeadó, mind a bérbevevő számára, éppen ezért nem örült a piac annak a felröppenő hírnek, miszerint emelnék a közjegyzői díjakat. Szerencsére ezt a határozatot végül elhalasztották.

A Duna House szerint a fejlett és szabályozott bérleti piachoz természetesen ingatlanpiaci változások is kellenek.

A befektetők egyre többen hosszú távú befektetésként gondolnak a lakásra, így akár hosszabb szerződéseket is aláírnak, ami mindkét fél számára kiszámíthatóbb környezetet biztosít.

Nemes Orsolya szerint minél több lehetőséget kellene teremteni a fiatalok számára az önállósodásra, annál hamarabb fognak tudni ugyanis elköltözni otthonról. Úgy véli, hogy ez minimum négytényezős kérdés: a megfelelő kereset mellett szerepet játszanak ebben a megfizethető lakás- vagy albérletárak, az élethelyzet (például gyerek születése), valamint az elköltözés szándéka.