Többszázezres albérletektől a szobáztatásig

Az egyetemi felvételi ponthatárok július 24-i kihirdetése a startpisztoly eldörrenését jelenti: a roham nagyjából két hét alatt szippantja fel a legjobb lakásokat. Aki biztosra akar menni, már hetek óta vizslatja az ingatlanos portálokat, hogy ár-érték arányban jó helyen fekvő, jó lakáshoz jusson. A „második körös” keresők két-három hónap múlva is a lakáshirdetéseket böngészik, a be nem vált lakások helyett újat keresnek.

Az egyetemisták a mobilos keresési kategóriát preferálják leginkább, a keresések 80 százaléka mobiltelefonon történik – írja az ingatlanbazar.hu.

Budapesten a legkeresettebbek a garzonok és a 3-4 szobás lakások, utóbbinál a rezsi és a bérleti díj megoszlik a bérlők között. A szobakiadás országos viszonylatban népszerű, a fővárosban 50–80 ezret is elkérnek szobánként, de a 100 ezer sem ritka.

A Pest megyei albérletben élő, fővárosban dolgozó ingázók száma folyamatosan nő. Ez a jelenség más világvárosokban, például Londonban régóta megfigyelhető. A szinte megfizethetetlen fővárosi bérleti díjak mellett az olcsóbb, agglomerációhoz tartozó települések díjai megérik az ingázást.

Az ingatlanárak – a bérleti díjakkal ellentétben – még korántsem érték el a plafont.

A hazai bérleti díjak és a magyar fizetések ugyanis a robbanásszerű áremelkedést képtelenek követni. A tehetős szülők inkább lakást vesznek csemetéjüknek, hosszú távon ez a legjobb befektetés – írja a portál.

Azokban a vidéki, megyei jogú nagyvárosokban, ahol a munkahelyteremtő beruházásoknak köszönhetően sok új álláslehetőség van, nemcsak a fiatalokra, hanem a családokra is építkezhet az ingatlanbefektetői oldal.

Nyugat-Magyarországon, például Győrben, Veszprémben átlagosan 110–140 ezerért bérelhető lakás, a szobáztatás körülbelül 35-40 ezerbe kerül – ez utóbbi érvényes a többi vidéki nagyvárosra is. Kelet-Magyarországon Debrecen és Szeged a legdrágább.

Kardos Zoltán, az Openhouse Szeged Ingatlaniroda munkatársa szerint a Tisza-parti egyetemi városban szobánként átlagosan 50 ezret, egy igényes, belvárosi garzonért minimum 100 ezret, a nem túlságosan felújított garzonért 50-60 ezret, a panelért 70–90 ezret kérnek a tulajdonosok.

Az egy évre szóló, határozott idejű szerződésnél szerencsésebb a határozatlan idejű még azzal a feltétellel is, hogy a bérlő egy éven belül nem mondja fel a bérletet. Az előbbinél, ha a bérlő hamarabb kiköltözik a lakásból, köteles az egész évet végig kifizetni

– magyarázza a szakértő.

A jó bérleti szerződés a két fél mindenre kiterjedő megegyezésén alapszik, beleértve a festést, a lakás eszközeinek javítását, a rezsit.

A kisállattartás feltételeit és a gyerekek által okozott esetleges károk elhárításának részleteit már előzetesen tartalmazza a szerződés.

A felújítás alapesetben a főbérlő költsége, mert ez az állagmegóvás körébe tartozik. Ha a bérlő kifest vagy kifestet, a munkadíj költsége a főbérlőé, de a bérlő le is lakhatja a festés árát.

A házfelújítási alapot sokan automatikusan a bérlőre hárítják. Nem az ő költsége, mégis szinte szó nélkül fizeti a közös költség részeként.

Kardos szerint a bérlők zöme berendezett lakást keres.

„Bútorral érdemes hirdetni a bérleményt. Anélkül esetleg családok keresik hosszú távra, de ez sem jellemző. Az egyetemista mindent a pénztárcájához mér, ha meg tudja fizetni az igényes lakást, megteszi, ha nem, a nagymama berendezésével is beéri.

A lényeg az egyetem közelsége. A külföldi diák más: egy jól frekventált lakásért szinte bármennyit kifizet, igényli az extrákat. A konvektort nem szereti, mert nem ismeri. Még a 2-3 szobásat is kiveszi egyedül, ha a lakás minden igényét kielégíti” – tette hozzá.