Lábra kapott a hazai bútoripar

Sok munkát adnak a hazai bútoriparnak is a magas fordulatszámon pörgő ingatlanfejlesztések, a csok hatását a lakáspiacon egyértelműen érezni lehet, miközben óriási volumenben zajlanak az irodaház-építések, több új szálloda és közösségi tér újul meg. Mindezen beruházásoknak a lakberendezőkön túl a bútorgyártók és -kereskedők is haszonélvezői – derül ki a Világgazdaság számára a Bútorszövetség által készített összefoglalóból.

Eszerint az európai és a magyar bútoripar forgalma egyaránt nő, idén az EU-ban már 2 százalékkal haladja meg a tavalyit – amely már eleve magas volt –, a magyar piacon ennél 1 százalékponttal nagyobb növekedést realizálnak. A 2008-as válság okozta sokkból az európai bútoripar csak nemrég tért magához:

az unió­ban 2010–2014 között a 126 ezer bútorgyártó vállalkozásból hétezer csődbe ment, 2015-től azonban ismét emelkedni kezdett a számuk, a termelési érték pedig négy év alatt 90-ről 97 milliárd euróra nőtt.

Magyarországon a Domus egyeduralmának megszűnése után a készbútorpiac a nagy külföldi cégek kezébe került, a nagyüzemek száma a rendszerváltás óta folyamatosan csökken, a hajdani körülbelül negyven helyett ma legfeljebb tizenöt működik. Kis- és középüzemből mintegy 3 ezret tartanak számon, az egyedi, személyre szabott gyártás még mindig a helyi asztalosok területe Magyarországon. Cselényi Krisztina, a Bútorszövetség főtitkára kérdésünkre kifejtette:

az ágazaton belül az IKEA, a Steinhoff és a Jysk jól ismert és nagyra értékelt márka. Mindháromnak van gyártóüzeme Magyarországon is, valamint a Kika és az Ada is termeltet nálunk, ám ők elviszik a termékeik nagy részét.

A hazai kis gyártók, konyhások, beépített bútorokat készítők viszont 90 százalékban itthon értékesítenek. Azok a magyar gyártók rendelkeznek nagy kapacitással, amelyeknek a tulajdonosa külföldi – tette hozzá a főtitkár. Munkaigényes az ágazat, minde­nütt a helyi kkv-k túlsúlya jellemző.

Jót tesz az iparágnak, hogy a bútorok forgási sebessége egyre gyorsabb: míg nagyszüleink az esküvőre kapott bútorral élték le az életüket, ma már tíz-tizenöt évente lecserélik a nagyobb, sőt a beépített bútorokat is, a kiegészítőket pedig akár három-öt évente, mert ahogy a trendek, az ízlés is változik, az emberek a megunt darabok helyett újakat akarnak. Ráadásul minél olcsóbb, mobilabb valami, az életciklusa annál rövidebb, hiszen a gyártók is felismerték, hogy már nem igazán keresik a tartós, időtálló termékeket, a tömegpiacon a fast fashion, a gyorsan változó divat hívei vannak túlsúlyban

Kevés az asztalos

A kényszerű vegetálás után a megnövekedett kereslet hatására ma már fejlesztésekben gondolkodnak a gyártók a bútor- és faipar minden szegmensében. Csakhogy a munkaerőhiány kritikus mértéket öltött. Az asztalosszakma bárhol gyakorolható, és hiányszakma Ausztriában, Németországban és Angliában is, ezért az elvándorlás nagymértékű. Az oktatásban évek óta elmaradnak az ígért reformok. Ha nem tesznek rendszerszintű lépéseket egy éven belül, a szakképzés elavult rendszere összeomolhat – figyelmeztet a Bútorszövetség.

A teljes cikk a Világgazdaság pénteki számában olvasható