Európában 50 millió cukorbeteget kezelnek
A 2-es típusú cukorbetegség kezelése az elmúlt évtizedben bevezetett új készítmények ellenére sem tekinthető megoldottnak. A tablettás készítmények hatékonysága a betegség progresszív természete és az inzulintermelés fokozatos kimerülése folytán időben behatárolt. Az inzulinterápia bevezetése a kezelés bonyolultságától és a rendszeres vércukor-önellenőrzéstől való félelem miatt gyakran késik. Számos készítmény alkalmazásánál ellenjavallatokra és mellékhatásokra kell tekintettel lenni. További probléma, hogy a meglévő szerekkel az inzulintermelő béta-sejtek mennyiségének és funkciójának csökkenése nem akadályozható meg, valamint a legtöbb antidiabetikus készítmény alkalmazása esetenként a hypoglykaemia (alacsony vércukorszint) kockázatának növekedésével jár. Mindezek következtében a glykaemiás kontroll (megfelelő anyagcserekontroll) a betegek jelentős részében nem valósul meg, a terápia során a betegek a HbA1c (a hemoglobin A1c azt jelzi, mekkora a vörösvérsejtekben a szőlőcukorhoz kötődött hemoglobin aránya – minél magasabb a vércukorszint, annál magasabb a HbA1c szintje) célértéket pedig csak kis számban érik el, ami a szövődmények megakadályozása szempontjából alapvető fontosságú lenne. Ugyanakkor az alkalmazott kezelések mellett is a betegek nagy részében étkezés után (postprandialisan) kifejezett vércukorszint-emelkedés igazolható, amely önálló kardiovaszkuláris rizikótényező. A jelenleg rendelkezésre álló vércukorcsökkentő tabletták és inzulinkészítmények között csak kevés olyan van, amely a testsúly alakulása szempontjából közömbös vagy előnyös, a készítmények nagyobbik része az alkalmazás során testsúlygyarapodásához vezet. Mivel a 2-es típusú cukorbetegek mintegy 90%-ban túlsúlyosak vagy elhízottak, a súlygyarapodás vérnyomás-emelkedést, a vérzsírok kedvezőtlen alakulását és az anyagcserehelyzet további romlását eredményezheti. A megoldást az jelentheti, ha egyidejűleg sikerülne tartósan csökkenteni a betegek testsúlyát, elérni a megfelelő anyagcserekontrollt és serkenteni a béta-sejtek inzulinelválasztását. Már önmagában a súlycsökkenés is számos előnnyel jár: többek között javítja az anyagcserekontrollt és csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot. Amenynyiben pedig a beteg testsúlyát jelentősen, 5–10 százalék közötti mértékben sikerül csökkenteni, már bizonyítottan javul a vérnyomás-, a koleszterin- és a trigliceridszint, valamint az LDL-HDL koleszterin aránya; ezek a változások nyilvánvalóan előnyösek a szív- és érrendszeri megbetegedések alakulása terén.
A cukorbetegség azonban nemcsak a betegek, hanem az egészségbiztosítók számára is világszerte súlyos probléma. A betegek számától és az adott országban elérhető terápiás lehetőségek bonyolultságától függően az éves egészségügyi költségvetések 2,5–15 százalékát teszik ki a diabéteszhez kötődő kiadások.
Megfelelő testsúly- és anyagcserekontroll elérésével jelentősen csökkenhetnek a betegek és az egészségbiztosító költségei is. A mikro- és makrovaszkuláris szövődménnyel élő betegek kezelési költsége 350 százalékkal magasabb, mint azon társaiké, akiknek nincsenek szövődményeik. Egy nyolc európai ország bevonásával végzett felmérésből kiderül, hogy a szövődmények nélküli cukorbetegek éves kezelési költsége alig 1500 euró évente, míg az alapbetegség és a szövődmények együttes kezelése betegenként több mint 5200 euróba kerül.
A felmérés kitér arra is, hogy a jelenleg használt kezelési lehetőségek mellett a HbA1c értéke évente átlagosan 0,15 százalékkal emelkedik. Abban az esetben, ha ez az emelkedés csak 0,13 százalék lenne, már 3 százalékkal csökkennének a kezelés összköltségei, ha pedig lenne olyan terápiás megoldás, amely képes 0,075 százalékra mérsékelni az éves HbA1c-emelkedést, 14 százalékos költségmegtakarítást jelenthetne a beteg és az egészségbiztosító számára.
Visszatérve a testsúlyhoz, ennek mérséklése szintén nemcsak a betegek életminőségének javulásával és a rizikófaktorok elkerülésével, hanem a kezelés költségeivel is közvetlen kapcsolatban áll. Elmondható, hogy 12 hónap alatt már egy százalék súlyvesztés is 3,6 százalékos költségmegtakarítást eredményez. Amennyiben pedig a beteg testtömegindexe 30 kg/m2 felett volt, a költségek a fentieknél is jelentősebb mértékben csökkenhetnek.
A tények ismeretében érthető, hogy a diabétesz kezelésének területén a kutatók jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy egyszerre találjanak megoldást a megfelelő anyagcserekontroll elérésére, a hasnyálmirigy béta-sejtjei működésének javítására és a betegek testsúlyának mérséklésére. Az utóbbi időben több olyan terápiás lehetőség is megjelent, amelyek hatásmechanizmusa a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában lényeges szerepet játszó, úgynevezett incretin hormonok termelésének vagy hatásának befolyásolásán alapszik. A legfontosabb humán incretin hormon a GLP–1, amely étkezés után a vékonybélből szabadul fel, és jelentős mértékben hozzájárul a normális szénhidrát-anyagcsere fenntartásához, ugyanis serkenti a béta-sejtek inzulinelválasztását, lassítja a gyomorürülést és csökkenti a táplálékfelvételt. A GLP–1 hatását utánzó vagy termelődését befolyásoló terápiák tehát egyszerre adhatnának választ a 2-es típusú cukorbetegség kezelésének legfontosabb problémáira. A béta-sejtek működésének önszabályozó serkentésével biztosítható a megfelelő anyagcserekontroll, elkerülhető a hypoglykaemia, továbbá a csökkenő éhségérzet és táplálékfelvétel miatt jelentősen csökkenhet a testsúly. Megjelenésük a gyógyításban olyan terápiás eszközt biztosítana a diabetológus szakemberek számára, amely a tablettás készítményekkel elégtelenül kezelt betegek esetén jelentősen késleltetheti az inzulinkezelés megkezdésének idejét, megállítja, sőt visszafordítja a súlygyarapodást, és kedvezően befolyásolja szív-ér rendszeri rizikófaktorokat. Különösen ez utóbbi tulajdonságai alapján becsülhető, hogy az egészségbiztosítók cukorbetegséggel kapcsolatos kiadásai számottevően csökkenhetnek.
A szerző a Bajcsy-Zsilinszky-kórház osztályvezető főorvosa, egyetemi magántanár
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.