Barack Obama szupersztár!

A könyv az Illinois-i szenátor életútját követi végig. Barack Obama Honoluluban született. Édesapja, "a kecskepásztor fia”, intelligenciájával iskolai ösztöndíjat nyert Hawaii-ra, ahol találkozott Obama édesanyjával, a Kansas-i hölggyel. Azonban az idősebb Barack Obama már gyermeke kétéves korában továbbállt: a Harvardra került ösztöndíjasként, maga mögött hagyva családját. Édesanyja ezután újra megházasodott, így az ifjú "Barry" Indonéziába került – ahol muzulmán és keresztény iskolák mellett megismerkedhetett a szegénységgel is.

Bokor elég sokat elidőz az elnökjelölt ifjúkora körül, ami vontatottnak tűnhet, ám messze nem felesleges: az elnökjelölt kampányának kulcseleme életrajzának hangsúlyozása. Ahhoz pedig, hogy ezt részleteiben is megismerhessük, muszáj látnunk, milyen hatások érték őt fiatal-, gyermekkorában -- egyáltalán nem hétköznapiak. Obama identitáskeresésének -- kezdve olyan alapkérdésekkel, hogy ő most fekete-e, vagy fehér -- nehéz akadályokkal kellett szembemennie.

Indonéziából hamarosan visszakerült az Egyesült Államokba, ahol átlagosan teljesítő diákként elvégezve a középiskolát Los Angelesbe került az Occidental College-ba, majd New Yorkba a Columbia Egyetemre. A felsőoktatásban bontakozott ki igazán Obama munkabírása: rengeteg időt töltött a könyvtárban, a tankönyveket bújva, így nem csoda, hogy jól menő, fehér galléros munkához jutott New Yorkban. Amit aztán mégis otthagyott: Chicagóba ment, hogy kibontakozó hivatástudatának eleget téve közösségszervezőként segíthesse a szegényeket.

Chicago több oldalról is megváltoztatta az életét: itt lépett be a korábban Istennel nem foglalkozó Obama a Krisztus Egyesült Szentháromság Egyházába, Wright tiszteleses templomába (amit a mostani előválasztások alatt felmerült intrikák miatt hagyott ott), valamint megtapasztalta, hogy segíteni az embereken, pontosabban átvinni az ügyeket a városi vezetésen, a döntéshozókon nem egy egyszerű dolog. A könyv ezt a vívódást az álmok és a valóság között nagyon jól bemutatja -- a választ mégis Obama maga adja: eldöntötte, hogy felveszi a kesztyűt és jogot fog tanulni a Harvardon.

A bostoni sikerei után ismét Chicagoba került, ahol hamarosan megismerkedett leendő feleségével, Michelle Obamával, egy hozzá hasonlatosan magabiztos és törekvő nővel. A könyv egyik kiemelkedő fejezete talán éppen ez: bemutatja a pár kapcsolatát, viszonyát egymással. Látnunk kell, hogy kettejük viszonyában Michelle mindig is sokkal földhözragadtabb volt, míg mellette Barack inkább naiv álmodozónak tűnt. Ahhoz azonban, hogy megtarthassa naivitását -- pontosabban azt az évek során erős politikai érzékkel megtámogathassa -- elengedhetetlen szerepe volt feleségének.

Innentől pedig megismerhetjük Obama politikai karrierjét: ahogy előbb kokettált a polgármesterség gondolatával, majd ahogy bejutott az Illinois-i szenátusba, hogyan bukta el a képviselőházi választást, majd mindent egy lapra téve hogyan indult az állam szenátusi helyéért; végül mi vezetett az idei előválasztási sikeréhez.

A könyv nagyon jól szemlélteti, hogy Obamát nem kell félteni, mindent megtett, ami egy sikeres politikai karrierhez szükséges. Megtanult pókerezni és golfozni, hogy közel kerülhessen politikus társaihoz. Megszerezte egy gazdag család támogatását, amely ha kellett, lökést adott karrierjének. Megtanulta, hogyan lehet sikeresen kezelni a médiát; politikai szövetségeket kötött, segítséget adott és kapott, ám amikor a saját kárára kértek szívességet tőle, nem hagyta magát "palira venni"; és összeállított egy olyan csapatot, amivel az elnökjelöltségi versenyt is meg lehet nyerni.

A könyv tulajdonképpen minden érdeklődőnek ajánlható. Elsősorban azonban azoknak íródott, akik hallják a hírekben Obama nevét, de nem tudják hova tenni az Obama-jelenséget: nem értik, mi az, ami emberek millióit megragadta világszerte az idei demokrata elnökjelöltben. A szerző maga kezdő politikusok figyelmébe ajánlja kötetét, ugyanis a politikai karrierépítés amerikai technikájának kitűnő példájáról szól, amelyből egyrészt tanulhatnak, másrészt ezzel a témával a napi sajtó keveset foglalkozik.  Mindenki, aki számos foszlányt összeszedett már a több mint fél éve tartó médiaözönből itt most összefoglalva megtudhatja, hogyan is illik össze Hawaii, Indonézia, a szociális munka, Illinois és a Szenátus. Emellett az elnökjelölt pályáját már régebb óta követők is számos új részlettel gazdagodhatnak: például, hogy Obama zugdohányos volt. A Barack Obama szupersztár külön erénye az író személyes érdeklődéséből fakadó filmes utalások sora, például az Obama-párnak mennyit jelenthetett Spike Lee Szemet szemért c. filmjét megnézni a moziban. A könyv sokat merít Obama két saját könyvéből, David Mendell Obama-életrajzából, de idéz számos újságcikket, interjút is.

Nagyon mélyreható elemzést azonban a nagyon olvasmányosan megírt -- és ezáltal gyorsan olvasható -- 142 oldaltól ne várjunk: a könyv sokkal inkább ismertetni és összefoglalni kíván, mint újat mondani: a köny egy karriertörténet. A könyv részletes kronologikus összefoglaló, nem Obama kampányának és programjának kritikai elemzése. Így például nem tesz említést Obamáék 2005-ben kiforrott elképzeléséről (The Plan): tanácsadóival és egy számítógépes programmal negyedévre lebontott tervben részletezték, hogyan építsék a szenátort pár év alatt elnökjelölt-esélyessé. Ugyancsak hiányzik a 2008 februárjában, a szuperkedd után felállított lista (The List) említése, amely részletekbe menő elemzéssel, és kísérteties előrelátással már akkor jelezte: Obama lesz a demokrata párt elnökjelöltje.

A Barack Obama szupersztár egy kicsit olyan, mint a borítója. Egyszerű és lényegre törő. Tehettek volna rá egy művészfényképet, és dízájnos feliratot, sejtelmességet és titkokba való beavatást sugallva. Ehelyett Obama szenátusi honlapjáról is elérhető 3 és fél éves fényképét látjuk, nagy betűkkel a címet, a szerzőt, és egy megragadó reklámmondatot. Ami egyben igaz is: a könyv hiteles története és anatómiája a 21. századi amerikai álom megtestesítőjének, az első fekete elnökjelöltnek. Aki diákhitelből finanszírozta tanulmányait, a végkimerülésig küzdött és dolgozott álma megvalósítása érdekében, és -- számos kudarc után is -- amikor kellett, minden erejének bedobásával elérte azt, amit kitűzött maga elé. Aki elhiszi, sőt, tudja, hogy a világ megváltoztatható, javítható.

Bokor Pálról

Bokor Pál külpolitikai újságírói munkássága figyelemreméltó. A ranglétrát végigjárva, gyakornokként, majd fordítóként kezdve előbb az MTI és az MTV moszkvai, később washingtoni tudósítója lett. Már a rendszerváltás előtt a Magyar Hírlaphoz került; 1993-tól pedig a Népszava, a 168 óra, az Élet és Irodalom, a Könyvjelző és a Hungaricum hasábjain publikált. 1991 óta igazgatója az Atlantic sajtószolgálatnak, valamint alakulása, azaz 2007 óta igazgatója az Atlantic Pressnek, amely a szóban forgó könyvet is megjelentette.